Bűzös kocka - Wartburg 353 W

Csak akkor vesszük észre, mennyire eltűnt az utóbbi években, ha látunk egy életének utolsó füstfelhőit eregető példányt. A Wartburg 353-as igazi tömegautónak készült, legnagyobb exportpiaca Magyarország volt. Eredeti állapotú, megkímélt példány mégis alig maradt, az pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy valaki egy adásvétellel két teljesen gyári 353-ashoz jusson. Elmeséljük a szinte népmesei történetet és ismertetjük a modell történetét.

Ellentétben a címmel: a jól beállított és karbantartott Wartburgok nem burkolták füstfelhőbe a környéket. A kétütemű, háromhengeres hangja összetéveszthetetlen, akárcsak az ajtócsapódásé
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nem kellett sokat várni a típus első módosítására: már július 5-én, vagyis négy nappal a gyártás beindítása után jobban tömített nyomtávrúd-gömbcsuklók váltották a régit. Év végén megváltoztatták a motorházfedelet, az esővíz már sehol nem jutott a szélvédőüveg alá. Néhány havonta igazítottak ezt-azt (új ékszíjat alkalmaztak, a megváltoztatott kipufogó miatt 1-2 lóerővel nőtt a teljesítmény, javítottak a rádiózavarok szűrésén), 1967 júliusában teljesen új, "353-as" váltót kapott a típus, amelynek már 25 ezer kilométer lett a karbantartási ciklusa. Két évvel később az időközben 353-asra keresztelt típusba ötven lóerős motort szereltek, amely 125 helyett immár 130 km/óra sebességig gyorsította a kocsit és bátor utasait.

Még az évben lecserélték az addigi vízszintes kijelzésű sebességmérőt a három körműszeres együttesre (sebességmérő, benzinszint- és vízhőfokjelző), az ajtók alján húzódó alumínium díszlécről, a hátsó gyerekzárról, később pedig a dönthető első üléstámlákról felismerhető Deluxe kivitelhez napikilométer-számláló is járt. 1971 elején az ENSZ-EGB-szabályokhoz igazodva 21 wattos cseresznyeizzók kerültek a hátsó lámpatest szofitaégői helyére (a helyzetjelző maradt 5 wattos szofita), egyúttal megváltozott a fénymezők elhelyezkedése is, a legbelső féklámpa helyet cserélt a tolatólámpával. Augusztustól rendelhették a 165 SR 13-as Pneumant radiálgumikat, novembertől az új keréktárcsák már a tömlő nélküli abroncsokhoz is megfeleltek, amelyeket viszont csak '73 júliusától lehetett kérni.

Csíkműszeres kialakítással dobták piacra a kocka-1000-est. 1969-től külön sebesség-, benzinszint- és vízhőfokmérő informálta a vezetőt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Számos apró módosítás után 1975. március 3-án mutatták be a Wartburg 353 W-t. A legjelentősebb eltérés a kétkörössé épített fékrendszer volt, az első dobfékek helyett tárcsát alkalmaztak. Az egyre nagyobb energiaszükségletet váltakozó áramú generátor elégítette ki, visszatértek a púposhoz hasonló, kétórás műszerfal-kialakításhoz, biztonsági kormányoszlopot vezettek be, az első ülések egy kézzel működtethető biztonsági öveket kaptak, és hátul is lehetővé vált az övek rögzítése. 1978 végétől elérhető lett a hátsóablak-fűtés, 1980-tól az első lökhárító alatti szoknyán már a ködfényszóróknak is volt helyük, puhább kormányt, első fejtámlákat kapott a Wartburg, a felniket nem dísztárcsa, hanem egyszerűbb műanyag kupakok díszítették - a Deluxe vevői fémkupakot is találtak hozzá a csomagtartóban.

1981-ben műanyag kilincsek kerültek az eredetileg krómozott, majd feketére festettek helyére. A keletnémet-cseh barátság jegyében 1982-től nem NDK-s BVF, hanem Jikov 32-es kéttorkú porlasztó szolgáltatta a benzin-levegő keveréket, gumi helyett műanyag babák kerültek a lökhárítóra, amelyek inkább csak a háromrészes elemek illesztéseit takarták, ütéstől azonnal törtek. A modern kor ledes átfolyásmérő alakjában jelent meg az utastérben. Szintén '82-ben mutatták be a kisáruszállító változatot, a kétüléses, platós Wartburg Transt.

DKW-örökség a blokk mögé helyezett hűtő. 1984-ig kellett várni a módosításra, amikor elektromos ventilátor váltotta a folyamatosan járó mechanikust
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A hűtő 1984-ben költözött a blokk hátulja mögül a kocsi elejébe, a folyamatosan járó mechanikus ventilátor helyett az elektromosat már bimetál kapcsolta, ha szükség volt rá. Az időközben feketére szinterezett hűtőrácsot színre fújt, a lámpatestet magába foglaló, az elegáns vonásokat nélkülöző maszk követte. A kiváltságosból fokozatosan nevetségessé váló Deluxe változatot egyszerűen S-re nevezték át, ez már széria hátsóablak-fűtéssel és padlóváltóval érkezett hozzánk. Utóbbi nem a nyolcvanas évek fejlesztése: az NDK belpiacán szinte a kezdetektől kapható volt a kormányváltónál lényegesen rosszabb szerkezet, és az 1969-től 1971-ig gyártott, Nagy-Britanniába exportált jobbkormányos Knight verzió is padlóváltóval készült.

Tesla monorádió és feláras tetőablak. A rakodópolc 1968-tól a Standard kivitelekben is alaptartozék
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Noha bemutatásától kezdve szinte folyamatosan készültek Wartburg-alapú prototípusok, a Veterán 2006/5-ös számában bemutatott Melkus RS1000 kifejlesztésén kívül sem az elavult alvázas építésmód, sem a kétütemű, háromhengeres motor korszerűsítésére tett erőfeszítéseket nem támogatta az NDK pártvezetése. Az utolsó, a piacképesség megőrzéséért tett kísérlet a Volkswagen-licenc szerint a Barkas Művekben gyártott 1,3 literes, négyütemű Volkswagen-motor beszerelése volt, amellyel 1989 és 1991 között hagyták el a gyártósort a teljesen átépített elejű 353-asok. A Wartburg 1.3 azonban nem vette fel a versenyt az autóipar kevésbé hátráltatott konkurenseivel, a kétüteműeknél előbb pusztuló kocsi gyártásának befejeztével a Wartburg is a holt autómárkák táborába került.

Az utolsó kétütemű motort 1990. december 17-én gyártották Eisenachban. Életciklusa alatt mintegy 1,3 millió kocka-Wartburg készült.

Soha nem érte eső, és a szőnyeg sem szívta magába a párát. Benzinkútnál egyszer, átvétel után járt az 1983-as kocsi (Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Bár meghatározó típusa volt a magyarországi autóállománynak, az utakról és az autópiacról is szinte eltűnt a Wartburg. Az időről időre felröppenő, katalizátor-beszereléssel és forgalomból kivonással fenyegető hírek hatására gyakorlatilag megszűnt a piaca. Az alváz is bírja egy darabig az állandó túlterhelést, a motor is igénytelen, de az építkezéseken szolgáló igás-Wartburgok - főleg a Touristok - már szinte mind elhaláloztak. Hatvan-hetvenezer forintért egy év műszaki vizsgával lehet kétüteműhöz jutni, a hirdetésekben szereplő "csak adásvételivel" megjegyzés sejteti, sokan ódzkodnak az autóval nagyjából azonos összegbe kerülő átíratástól. Fel-felbukkannak még elhunyt nagypapától származó, szebb darabok néhány százezer forintos, nyilvánvalóan gyűjtőkre szabott árakon, de eredeti állapotú, átépítéstől és fiatal, sebességkedvelő unokáktól megkímélt autó alig van, huszonévesnél idősebb pedig szinte egyáltalán nincs.

Tisztában van ezzel, és hihetetlen szerencséjével Muczán Gábor is. Mint mondja, trabantos- wartburgos pályafutásának csúcsa - a 353-as szegmensben legalábbis - a '83-as évjáratú autó, amilyet milliókból sem lehetne építeni, de tudja, hogy jelenlegi állapotában az 1980-as, tolótetős Deluxe is különlegesség. Birtoklási vágyát már kiélte, az egyik autót eladná, természetesen megfelelő helyre. Nem titok, hogy a Wartburg-múzeum lenne számára a leginkább elfogadható vevő.

A szerző köszönetet mond Andrássy Tamásnak és Takács Dénesnek a cikk elkészítésében nyújtott segítségért.

Műszaki adatok
Motor. Háromhengeres, kétütemű benzinmotor. Furat 73,5 mm, löket 78 mm. Összlökettérfogat 992 cm³. Legnagyobb teljesítmény 50 LE, 4250/min fordulatnál. BVF 40 F 1-11 esőáramú porlasztó. Keverékkenés (1:33), folyadékhűtés, akkumulátorgyújtás. 12 voltos elektromos rendszer.
Erőátvitel. Egylemezes, száraz tengelykapcsoló. Négyfokozatú, szinkronizált váltómű, kormányváltó. Elsőkerék-meghajtás.
Felépítés. Merevített, szekrényprofilú alvázkeret, acéllemez-karosszéria. Független kerékfelfüggesztés, elöl kettős kereszt-lengőkarokkal, hátul ferde lengőkerettel. Csavarrugók járulékos gumirugókkal. Keresztstabilizátor. Kettős működésű teleszkóp-lengéscsillapítók. Fogasléces kormánymű. Hidraulikus, kétkörös fékrendszer, elöl tárcsa, hátul dobfékek. Gumiabroncsméret 6.00-13.
Méretek, tömegek. Hosszúság 4220 mm, szélesség 1642 mm, magasság 1495 mm. Tengelytávolság 2450 mm. Nyomtáv elöl 1260 mm, hátul 1300 mm. Szabad magasság 152 mm. Fordulókör átmérője 10,2 m. Saját tömeg 900 kg, hasznos terhelés 400 kg. Csomagtartó térfogata 525 l. Üzemanyagtartály térfogata 44 l.
Menetteljesítmények. Legnagyobb sebesség 130 km/óra, gyorsulás 0-80 km/órára 14 mp. Tüzelőanyag-fogyasztás 8,5-10 l/100 km.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2007/6-os számában jelent meg.