Me too! - Alfa MiTo 1.4 T-Jet teszt

Ha már a kutas is azt mondja az autó láttán, hogy "Á, der neue Alfa!", akkor lehet abban valami, hogy a MiTo a Mini ellenfele, sőt, a majdani Audi A1-est is emlegették ilyen összefüggésben. Javaslom, regisztráljanak tesztvezetésre.

A kis hengerűrtartalmú turbómotor 155 lóereje sokatmondó adat, főleg az 1145 kg-os önsúly ismeretében. Nyomatéka 206 Nm, túltöltéssel 230-ra ugrik. S vele együtt a kocsi is, mert az alapjárat fölött nem sokkal megjelenő nyomatékfolyam hihetetlen erővel nyilvánul meg. A motor 1500 fölött már élni kezd, de a DNA-nak köszönhetően más-más módon. Ez a szerkezet a gázreakciót, a fékek szabályozását, a kormányzás keménységét, és a VDC beavatkozási készségét három karakter szerint irányítja. A Normal az arany középút, kényelmes, de még eléggé élénk. Lejjebb van az All Weather, amely csúszós úton sokat segít kézben tartani az autót, ehhez híven elég leszedált állapotban, de a visszafogottságot most helyi, és nem abszolút viszonylatban kell elképzelni. A sportmód a Dynamic feladata, mindenben engedékenyebb és sprődebb a rendszer.

Az indítást megelőző kellemes rituálékat kissé túlzásba vitték: a gyújtással egy MiTo-arc jön felénk a műszerfalról, majd a mutatók megtesznek egy oda-vissza futamot, végül villognak is. Aztán úgysem fog senkit sem érdekelni az egész, mert a motorral beindul a Hang. Ne valami földrengésre gondoljanak, semmi "húha, ez leszedte a hajamat", nem. Egyszerű, jó tónusú, diszkrét, de a szigetelés ellenére (vagy ennek köszönhetően) épp megfelelő mértékben tolakodó morgásban van részünk, alapjárattól leszabályozásig. N-ben vagyunk, és kezdetben két dolog meglepő a kormánnyal kapcsolatban: nagyon könnyű, és nem alfásoknak szokatlanul közvetlen. Az N-állás a városi forgolódást megkönnyítő City-gomb, az Alfa előadásában. A kormányzás három fordulat alatti, szóval nagy élmény dirigálni az autót.

Dinamikus módban nagyon fickándozós a MiTo, 1,4 literes motorjához képest nagyon szedi a lábát
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Egyébként a dinamikáról az, hogy Normal, semmit sem mond, mert ekkor is kegyetlenül odalép, így viszont vadulás nélkül fel lehet térképezni a motor karakterét, a fékeket, a váltót. Nos, az erőforrás korán éledő erejéről már szóltam, de ha csak 3000-ig lehetne forgatni, akkor is elhinném, hogy elég. Négyezertől még egyet odatesz, és hatezerig büntetlenül húzhatjuk. Közben ugye dolgozik a kormány, és a hatfokozatú kézi váltó is pontosan, finoman kapcsolható. Gyorsan kell ügyködni, mert a motor hipp-hopp felpörög. Városban nem is volt nagy kedvem a Dynamic-hoz, épp csak kipróbáltam, mert oda tényleg elég a középállás.

De egy Pilisszentlászló - Lepence szakaszon már elkezd az ember mocorogni, kapcsol egy D-t (Durva), aztán lehet szentségelni a gyönyörűségtől. Mi a fene az a Normal?! Egy másik én. D-ben, kettesben akkorát húz az autó, hogy hihetetlen. Tippre egy másodperccel kevesebb százra gyorsulást mondtam, meg is lepődtem, hogy valójában 8 másodperc. Teljesen mindegy, aki az adatra bukik, azzal ne foglalkozzunk, vagy vigyük el egy körre: ebben az autóban, ezzel az előadással ez tényleg kevesebbnek tűnik, de kit érdekel.

A MiTo legérdekesebb pontja a DNA-kapcsoló. Valóban jelentős különbség van a dinamikus, valamint a normál komfort mód között
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Közben stabil futómű, keményebb kormányzás, erős fékek, kanyarban semleges viselkedés kápráztat el. A MiTo él, fickándozik, harap, de kordában lehet tartani. Nagy fékre is egyenesben marad, és már lódul is tovább, turbólyuk nélkül. A műszerfali kijelzőn kis turbina-kép mutatja a töltés fokát, számszerűség nélkül. Minden azt sugározza, hogy most van az Élmény. Hangulatos olasz nyelvű feliratok mindenütt: a fordulatszámmérőn giri, az üzemanyag-mérőn benzina, a motorfedélen turbo benzina.

Aztán hazafelé nem bánjuk, hogy tizenöt literes átlagfogyasztást mértünk, ami városi N-nel is legalább 9,5-10 lesz. Ha a kijelzőn nyolc litert akarunk látni - ami itt nem pálya - akkor lelövünk hetven-nyolcvan lovat. Inkább örüljünk a minőségnek, annak, hogy Grande Punto-rokonság ide vagy oda, sokkal jobban összerakták az autót, a kezelőszervek finomabban működnek, a kényelem elsőrangú, a hifi nem csak dörög, mint ott, hanem jól is szól, a kárpitozás magasabb egy klasszissal. Azért még Alfa maradt, mert az anyósülés mindvégig nyekergett, a kuplungpedál nyifogott, de ennyi az egész.

Vegyesen láthatunk Fiatokból ismerős elmeket, valamint alfás megoldásokat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kívül-belül ízlés szerint hangolható a kis Alfa, a sportos légterelőtől kezdve a márkahű matricázáson át a középkonzol és a kárpitok színéig. Mondjuk, képzeljük el szürkemetálban, nyersbőr kárpittal és fekete matricával, fekete lámpakerettel. Vagy feketében, piros matricákkal, piros féknyergekkel. Jó sok pénzért. Szépséghiba az árképzésben: az alapfelszereltség lemezfelnijei vicces spórolásnak tűnnek a négymilliós kezdőár érdekében, mert innen úgyis mindenki elrugaszkodik majd. Aki megengedheti magának ezt az autót, annak a könnyűfém felnit is megszavaznám, hogy teljes legyen a kép. Persze, az igazán ideillő turbómotor a jól felextrázott Distinctive felszereltséggel jár együtt, így azt kell megvenni, az olasz friss-jogsisoknak meg úgyis kötelező a fele olyan erős szívókat vásárolni. Szegények!

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1368 cm³. Furat/löket: 72/84 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 114 kW (155 LE)/5500. Nyomaték: 230 Nm/3000. Sebességváltó: hatfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4063/1721/1446 mm. Tengelytáv: 2511 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1483/1475 mm. Tömeg: 1145 kg. Terhelhetőség: 405 kg (négyüléses változat). Csomagtartó térfogata: 270/950 l. Üzemanyagtartály térfogata: 45 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,0 mp. Végsebesség: 215 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,5 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,5 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 153 g/km.