A legendás doboz öt nemzedéke

Nagyszabású Transporter-találkozót tartanak szombaton, ennek apropójából áttekintjük a Volkswagen egyik leghíresebb típusának történetét. 

T2a műanyagból készült magasított tetővel

A doboz második nemzedéke a hasonló formavilág ellenére teljesen más autó volt, szinte nincs is közös alkatrésze elődjével. Simább lett a kocsi eleje, eltűnt a V forma és a szélvédő osztása, valamint szellőzőnyílások kaptak helyet a jókora embléma fölött. A hajtást 1,6 literes, 48 lóerős boxer végezte, a lassításról kétkörös fékrendszer gondoskodott. A hetvenes évek elején megjelent a tárcsafék, majd a Typ 4 személyautó 1,7 literes, kétkarburátoros erőforrása.

Rendkívül népszerűek voltak a Westfalia által épített lakóautók. Itt egy T2b-t láthatunk

1972-ben átdolgozták a kocsit, a T2b-t kisebb VW-jeléről és a fényszórók fölé költöztetett első irányjelzőkről lehet legkönnyebben felismerni. A tengerentúli igényeknek megfelelően automatikus váltó, kétezres motor és üzemanyag-befecskendező is felbukkant a kínálatban. Hazájában 1979-ben zárult le a T2-es története, Mexikóban a kilencvenes évek közepéig készítették, Brazíliában pedig még ma is gyártják.

Látványosan újszerű a harmadik generáció, de még farmotoros

A harmadik generáció sokkal inkább kelt haszonjármű-, mint hippiautó-benyomást, nyilván azért, mert jóval szélesebb lett, és elvesztette az elődök bájos bumfordiságát. A szögletes Transportert még mindig farmotor hajtotta, viszont az új időket jelzi a vízhűtéses dízelmotor, majd a vízhűtéses benzinmotor megjelenése a nyolcvanas évek első felében. A T3-asnak készült összkerékhajtású változata is Syncro néven.

Orrmotor és fronthajtás volt a T4 legfontosabb újdonsága

A nyolcvanas évek közepén a körlámpát szögletesre cserélték, így kívülről szinte már semmi nem emlékeztetett a régebbi típusokra. A harmadik Bulliban debütáltak olyan kényelmi felszerelések, mint a szervokormány, a légkondicionáló és az elektromosan mozgatott, fűthető tükör. A normál változatokat 1991-ig, a négykerék-hajtásút egy évvel tovább gyártották Európában. A kiöregedett Bulli-típusnak ezúttal Dél-Afrika nyújtott menedéket, ott 2002-ig készült a T3-as.

A T5-öst akár 175 lóerős dízelmotorral is meg lehetett venni

A negyedik generáció csőrös orrkiképzése azonnal elárulja, hogy a Volkswagennél 1990-ben végleg szakítottak a farmotorral, és természetesen a léghűtéssel és a hátsókerék-hajtással is. Az orrmotornak köszönhetően jóval nagyobb volt a T4-es felépítményének variálhatósága, ugyanezt segítette elő a kétféle tengelytáv. A lökettérfogat 1800 köbcentitől a VR6-os 2,8 literéig terjedt, a nagyméretű hathengeres motor indukálta a frontrész 1994-es átalakítását.

Idén Frankfurtban leplezték le a modellfrissítés utáni T5-öst

Az első igazán modern Transportert 2003-ban váltotta le áramvonalasabb utódja, a most futó T5-ös pedig a közelmúltban újult meg. A legszembetűnőbb változást a személyautókéhoz igazodó orrkiképzés jelenti, felfrissült a motorválaszték és a beltér is. Az új T5-öst a Transporter-találkozón mutatják be.