Svédországban tégy úgy, mint a svédek. Szép ház, szép autó - beálltunk, mintha otthon lennénk
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Valamilyen ünnepség lehetett, amikor Dél-Svédországon át autókáztunk. A járműveket lombos faágakkal díszítették, a fiatalok kiöltöztek (talán ballagtak?), akik közül egy ránézésre tizenhat éves szöszke fiúcska hatalmasra nyílt szemekkel, már-már hitetlenkedve mutogatta a mellettünk haladó 3-as BMW-kabrióból, hogy milyen klassz a kocsink formája. Pedig azt még nem is látta, amint mi a sofőrülésből. Olyan extrák rendelhetők a 9-5-höz, mint az infókat a szélvédőre - persze zölddel - vetítő head-up display vagy a táblafelismerő rendszer.
A sebességkorlátozó táblákkal telerakott vidéki utakon kanyarogva vagy százszor láttuk utóbbit működés közben: amint elhaladtunk egy 70-es, 90-es sebességkorlátozó tábla mellett, abban a szent pillanatban bekúszott a kerek sebességmérő közepén található minimonitorra a piros-fehér 70-es vagy 90-es tábla ábrája. Táblát így elnézni nem lehetett. Nem is szabad, vendéglátóink mindig nyomatékosan kértek bennünket, tartsuk be a korlátozásokat, "hogy felnőhessenek a kis svéd gyerekek".
Kellemes környezetben a magyar autós számára szokatlanul sok volt a sebességkorlátozó tábla
Figyelmeztetésekkel körbekomputerezett sofőrként természetesen betartottuk a szabályokat, meg egyébként is mindig, mindenhol, így a körülbelül 400 kilométernyi vidéki autókázás kellemes lassúsággal telt. Gyönyörködtünk a sziklákkal teli dombos tájban, rácsodálkoztunk az útszéli tejtartókra, és megunhatatlan érdeklődéssel figyeltük a helyiek otthonául szolgáló barna faházakat, amelyek körül lovak harapdálták egykedvűen a nedves, dús füvet. (Rendszerint szitált az eső a plusz 10 fok körüli hőmérsékletben.) Hogy az autóról is essen szó: a 30 és 110 kilométer/óra közé korlátozott haladás alatt a legtöbbet vezetett 2,8-as V6-os a maga 300 lóerejével 10,5 literes fogyasztási átlagot produkált, pontosan ugyanannyit, mint a kétezres turbó (220 lóerő), miközben a kétezres dízel (160 lóerő) 6 litert.
Kormányváltós Saabokat vezettünk 1947 óta gyárt autókat is a Svenska Aeroplan Aktiebolaget (Saab), ezek közül a legnevesebbekkel kiálltak a márka múzeumából, vezethettük azokat. A gyár körüli körözgetést egy 1978-ból származó 99-essel kezdtük, amely a cég első turbós autója volt.
|
Titkos tesztpálya
Tökéletes utazóautónak bizonyult mindhárom motorral a 9-5, sem a német ortopédusok plecsnijét elnyert ülések, sem a vezetés nem fárasztott. A futóművet-kormányzást-pedálokat közvetlenebbé tevő DriveSense kapcsoló három állását (Comfort, Intelligence, Sport) próbálgattuk ugyan, de nem nagyon volt értelme, mint ahogy a kanyarodási-útfekvési képességek határait sem lehetett feszegetni ezen a terepen. Mindezt kizárólag a Volvo tesztpályáján (a híres hälleredi pálya), ahová a harmadik napon mehettünk, miután persze aláírtunk egy nyilatkozatot arról, hogy amit ott látunk majd, azt nem fényképezhetjük le, és nem írhatunk róla.
Elsőként az utastérből a csomagtartóba kellett raknunk a fényképezőgépeket és a mobilokat, majd a sofőrülést átadtuk egy fekete ruhás Saab-alkalmazottnak. Magunk mögött hagyva az árammal dúsított szögesdrótot, láttunk egy még nem árult járművet, amint egy valójában nem is létező másik járműhöz volt kapcsolva, de igazából ezzel a homályos megfogalmazással is feszegetem annak a dokumentumnak a határait, amit aláírtam. Ami furcsa volt, hogy a GPS mutatta a rejtegetett pálya rajzát; kérdésünkre, hogy ez így rendben van-e, a fekete ruhás Saab-sofőr némi gondolkodás után meglepetten azt mondta, hogy hát nem igazán.
Ennyire dőlt meg a karosszéria, miközben hetvennel a jávorszarvas-tesztet csináltam
A fél magyar megyényi erdőbe rejtett tesztring közepén egy körülbelül két-három kilométeres, jelentős szintkülönbségekkel és húzós kanyarokkal tűzdelt pályát kaptunk a Brembo fékekkel stabilizált, összkerékhajtású V6-osok meghajtására. Emellett volt szlalomozási lehetőség, és az elmaradhatatlan jávorszarvas-teszt, egy méretarányos bábuval a párosujjú patásról (Artiodactyla).
A öt méternél is nyolc milliméterrel hosszabb, tehát kimondottan testes és a leendő belsőépítész és fogorvos tulajdonosaival pálya közelébe soha nem kerülő szedánt nem lehetett zavarba hozni. Futóműve a Sport fokozatban megfelelően kemény volt, de nem durva, a jóval másfél tonna feletti súlya ellenére a teste nem billegett a kikerülő manőver közben sem (örülhetnek a jávorszarvasok tulajdonosai), és a húzós, túl nagy sebességgel vett kanyarokban az elektronika jótékonyan íven tartotta a kocsit. Hibázni nem engedett, hála az elektronikának senki nem szállt el, így nem derült ki élesben, hogy mit tud a minden idők legbiztonságosabb Saabjának nevezett jármű életmentésben.
Bevallom, nem tudtam kiszállni a hullámvasútból, csak vagy 20-25 kör után. Amikor már érezhetően kezdtem elveszíteni - a magam képességei szerinti határon autózást követően - a koncentrációt, és - mint a felállított sátorban kiderült - a térségbeli országokból jött kollégák már nagyrészt kikanalazták ezüstös bőréből az ebédre felszolgált félméteres lazacot. Ekkor derült ki, hogy ők voltak a falánkabbak, nem az új 9-5-ös. A kimerítő padlógázas élvezkedés után is csak kereken 14 literes fogyasztást mutatott a 300 lóerős autó műszere.
Kétüléses sport-Saab jön? A hazai forgalmazásról és a később várható új modellekről kérdeztük Andrew Prestet, a térség kilenc országában Saabokat forgalmazó Polar Mobil Kft. ügyvezetőjét. - Mennyi 9-5-öst szeretnének értékesíteni, és jellemzően kik vesznek Magyarországon Saabot? - Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok is elhangzottak egy leendő kiskocsival kapcsolatban. Lesz 9-2-es, vagy nem? |