Újra szól a kétlövetű - Fiat 500 TwinAir

Akiknek volt kispolszkijuk, azokban nosztalgikus érzéseket kelthet a piac egyetlen kéthengeres autója, a Fiat 500 TwinAir. A vadonatúj, 875 köbcentiméteres motor persze csak felépítésében és hangjában hasonlít a régi léghűtésű kávédarálóra, jelenleg ez a világ egyik legkorszerűbb benzinese, de sajnos nem a legtakarékosabb.

Méregdrága trendi kispolszki

Általában szeretem a divatos kisautókat, de a többiek túlzott lelkesedésében nem tudok osztozni. A kis Fiat szép autó, de eddig is az volt. Új motorja modern, kilencszázas létére még jól is megy, de nagyjából ennyi, amit el tudok mondani a védelmében. A motorhang olyan, mintha egy üres olajoshordóban recsegne egy kispolszki-motor. Ez az akusztikai élmény bennem semmilyen szép emlékeket nem szabadít fel, inkább bántónak nevezném. Miért vágynak erre? A kis motor alul nyomatékszegény, a turbóval kisegítve már jól húz. Ahhoz hogy jól menjen, nyomni kell, de akkor szörnyen sokat is eszik. Mondjuk normálisan vezetve is hatot lenyelt, tehát az értelmét még nem találtam meg. Jóval több, mint négymillió forintért szerintem tudnék mást is választani: inkább egy Toyota iQ-t vennék, pedig az sem olcsó, vagy alap DS3-at, Mitót.

Vida János

Csontkormánnyal kéne

A nuova cinquecento, vagyis az új 500-as maga a megtestesült retró, egy imádnivaló formába öntött élménycsomag. A tökéletes stílusérzékkel újraálmodott apróság életre keltésekor úgy sikerült orrmotoros, elsőkerék-hajtású, minden szegletében modern autót faragni az eredetiből, hogy még a legkritikusabb rajongóknak is könny szökött a szemébe, amikor az 500-as ötvenedik születésnapján a lábadozó Fiat lerántotta róla a leplet. Minden vonal és domborulat a megfelelő helyre került, szerencsére a jelentős méretnövekedés ellenére kívül-belül egyformán kicsinek tűnik, és a Panda-alapokat sem fogja senki számon kérni rajta. Egyik kedvenc részletem az eredetihez hasonló elrendezésű, kerek fényszóró alatti helyzetjelző, de a korabeli fém műszerfalat utánzó színes betét nélkül is csorbulna az élmény. Bár emlékeztet a Pandára, mégis egyedülálló hangulatot áraszt az utastér: csontszínű kormánnyal, üvegtetővel, de leginkább autentikus vászontetős kabrióként nem is vágynék többre, ha nem vezettem volna a 85 lóerős TwinAirt.

Nem hittem volna, hogy új autóban valaha hallom még a kéthengeresek jellegzetes hangját, amely minden veteránrajongó számára képes élénk szívdobogást okozni. Ezzel a barátságosan kerepelő hangzással már valóban teljes az élmény, melyet a kis motor óriási nyomatéka és a viccesen könnyű, mégis agilis vezethetőség tovább fokoz. Belevetem magam a városi forgalomba, élvezem, hogy bárhol elférek, és szinte mindent megpróbál kirugózni a futómű. Csak falom a kilométereket és azon kapom magam, hogy a szokásosnál jobban pörgetem a motort, hogy újra és újra előcsalogassam a jól ismert kispolszki-hangot, padlóig nyomom a gázt, melyre a csöppnyi turbómotor azonnal reagál, és csak úgy repíti a babakék kisautót. Az 500-as szinte mindenben a Mini ellentéte, egyedülálló vezetési élménye mégis a BMW retróautójához mérhető.

Balogh Bence

Túlhúzott játékautó

Féltem, hogy mi fog kisülni ebből a feltámasztott kéthengeres motorkonstrukcióból. Amikor először hallottam róla, azt hittem, hogy a Fiat ezzel alaposan túllő a célon a mostanság dübörgő downsizing háborúban, és ez csak egy vérszegény próbálkozás lesz a károsanyag-kibocsátási értékek további lefaragására. Ennél örömtelibb csalódás már rég ért kormány mögött: a kéthengeres 500-as azon kevés új autók egyike, amelybe sikerült lelket is varázsolni. A kéthengeres motor ciripelése, dübörgése és röfögése valóságos muzsika a kispolszkikon szocializálódott autóbolondoknak, ám óriási különbség, hogy amíg a lengyel-olasz előd vért izzadt a pöttöm karosszéria mozgatásától, addig az új kéthengeres turbóval úgy repked az 500-as, mint egy túlhúzott lendkerekes játékautó.

Nem hiszem, hogy sokan lesznek, akik teljesítik majd a gyár által megadott irreálisan alacsony fogyasztási értékeket, mert ez a konstrukció még azokból is ámokfutót csinál, akik amúgy be vannak oltva vezetés ellen. Egyszerűen nem lehet nem nyomni neki, mert ez a kis gombóc és a benne dübörgő kéthengeres motor arról szól, hogy cikázzunk a forgalomban, pattogjunk az úthibákon és lobogjunk a kanyarokban, pont úgy, ahogy annak idején egy kispolszkival szerettük volna, de nem volt rá képes, vagy ha igen, akkor is csak az első árokig. Annyira egységes és harmonikus csomag az 500-as ezzel a motorral, hogy így, utólag csak nagy erőlködve ugrott be, hogy az ülés továbbra is olyan magas, mintha egy puffon ülnénk, a kormány is túl van kissé szervózva a kelleténél, ám minden hibakeresés kicsinyes szőrszálhasogatássá válik, amint elfordítjuk a slusszkulcsot. Sok ilyet még.

Nógrádi Attila

Mosolygyűjtő

Ez egy alig használt tesztjárgány, és - sorolom. Lötyög az elakadásjelző gombja az eco és a ködlámpa kapcsolójához hasonlóan, az ajtónyitó karocska már most fél centit mozog, az ülésmagasító legalább másfelet. Utóbbi a szélrózsa minden irányába. Mintha krepp-papírral borították volna a tetőt, de nem lóg ki minőségével a beltérből: a műszerfalon gagyi műanyagból legalább háromfélét használtak. Női autó létére nincs tükör a sofőr napellenzőjében, a jobb oldalra jutott, csak a lámpácskát felejtették el mellőle, hátul pedig olyan silány a kalaptartó illesztése, hogy az egyik oldalon már dörzsöli a műanyagot. Ez az első ötpercnyi benyomás.

A taszító anyaghasználat és a megmosolyogtató összeszerelés a sofőrt ijeszti meg, szokatlan hangja pedig kifelé kanyarodva a mélygarázsból a kocsijuk körül babrálókat. "Úristen! Mi ez?" - kérdőn, riadtan néznek többen is hátra. Sajnos felerősíti a kellemetlen hangokat a mélygarázs-akusztika. Viszont jó vele kanyarodni. Meg gyorsulgatni, ha pörgeti az ember. Nem fordulok ki vele a főútra, inkább a felszíni parkolóba lendülök, fordulok, egy kis kör a kocsik között, aztán még egy, most visszafelé. Megint mosolygok, pörög-köhög, élvezet nyomni neki harmincig-negyvenig-ötvenig. Na, még egy forduló a forgalom előtt.

Nem sokáig tart az öröm, minél többet megyek vele, immár a nagyautók között, nagyobb svunggal, annál inkább erősödik egy kérdés. Vajon mikor esik szét alattam? Furcsa, de az egész járműcske olyan bizonytalan, komolytalan, nem a nagyok közé való, nem az igazi járművek útjára. Ez egy játékautó, így ismét visszatér a fanyar, lekicsinylő mosoly. Kiélvezkedtem magam, visszapörgök-köhögök a mélygarázsba, megijesztek ismét néhány jóravaló embert, majd beülök egy rendes autóba. Húsz perc elég volt.

Lencsés Csaba

Tökéletesen retró

Sajnos kollégáim egy része leragadt a részleteknél, és nem ismeri fel a kéthengeres ötszázas jelentőségét: nincs ennél retróbb autó! A külsejét már agyondicsértük évekkel ezelőtt, de hogy a hangja is olyan, mint a réginek, ez tényleg egyedülálló. Akinek pedig volt kispolszkija (én is ilyen vagyok), megvalósult álomnak érzi, hogy a megszokott hang ellenére mozog az autó. Nem is akárhogy. Az 500-as TwinAir zseniális.

Féjja Zsolt