Egy népautó a Volkswagentől - VW Up!-teszt

Nem ígér háromliteres fogyasztást, nincs benne űrtechnika, de minden Volkswagennél méltóbb a népautó címre. Úgy tűnik, Wolsburgban végre észbe kaptak, és nem luxuscikket, hanem elérhető árú tömegmodellt készítettek, de mit örökölt a Lupótól és vajon tényleg olcsó lett az Up!?

Formája helyett átgondolt megoldásaival és minőségével hódíthat az Up

Már alig vártam, hogy vezethessem. Ez a csöppség egy igazi fantom. Már évekkel ezelőtt elkezdtek sutyorogni róla, majd egyre érdekesebb tanulmányautókkal csigázták fel az érdeklődést, a végleges kocsi bemutatója viszont csak nem akart elérkezni. Nehéz is volt elképzelni, hogy ez a furcsa doboz ott gurul majd az utakon, de végre elkészült és itt van teljes fizikai valójában, ráadásul olcsóbb, mint bármi más, aminek az elején VW embléma van. Innentől még kíváncsibb lesz az ember, és egy gyerek izgalmával veti magát a kormány mögé. Vajon mi sül ki belőle? Újra népautót gyárt a VW, vagy az Up! egy lesz a szép új világot ígérő, de elérhetetlen városi apróságok közül?

Mi ez és mi az új benne?

A Volkswagen válasza a világgazdasági válságra, a magas benzinárakra, a Tata Nanóra és a vállalat nevével viccelődő gúnyos megjegyzésekre. Ezzel együtt a Lupo utódja, a Polo kihívója, és ha úgy vesszük, a Bogár tényleges utódja. Bár a Volkswagen 1974-ben már megtalálta a módját, hogyan pótolja az addigra elavult konstrukciót, a Golf legfeljebb Nyugat-Európában vált igazi népautóvá, mert annak ellenére, hogy Magyarországon is nagyon sokat eladtak belőle, 4,7 milliós alapárával nem számít diszkont vételnek. Persze a wolfsburgiakat nem a mi nyomorunk, hanem a világ kisautóéhsége és a zöld gondolkodás motiválja minél kisebb és takarékosabb autók gyártására.

Életképesebb a Lupónál praktikusabb és olcsóbb utódja

Ezúttal egy keserű tapasztalattal, a mára kultuszautóvá vált Lupo 3L bukásával a hátuk mögött vágtak neki újra a feladatnak. Jól tették, hogy nem adták fel és tanultak a hibáikból, hiszen azzal, hogy nem a NASA laboratóriumában fejlesztett anyagokat használtak és nem csodát ígérő, kiautózhatatlan dízelmotort erőltettek bele, máris kaptak egy olcsó minimálautót, amely pont annyit tud, amire az autót annak idején feltalálták, se többet, se kevesebbet. Ezzel máris a Bogár nyomdokaiba lépett.

Hogy néz ki?

Formai forradalmat nem tőle kell várnunk, a Bogár karakterességét úgyis nehéz lenne lepipálni, ma pedig már amúgy sem a kísérletező kedv, hanem a bombabiztos megoldások korát éljük. A VW most minden konzervativizmusát bátran kiélhette, hiszen van már nekik saját retróautójuk, a költségek lefaragása és a helykihasználás fontosabb volt. A szinte teljesen szimpla dobozformát végül sikerült úgy megrajzolni, hogy a minimalista külsővel divatozó Apple termékhez hasonlóan menő legyen, vagyis arról árulkodjon, hogy mérettől függetlenül ez is egy minőségi termék.

Szellemes a dobozokról származó felirat a tetőn, a VW sokat ötletel a névvel

És itt jön a képbe a Volkswagen, mint vállalat személyisége, akik a sikerüket a minőség és megbízhatóság szobrának számító Bogárral szerezték és azóta is ezekre a nemes értékekre építik identitásukat. Ennek köszönhetően a valójában egyszerű és semleges forma is nagyon koherens, átgondolt és igényes lett. Még véletlenül sem jutna eszünkbe, hogy olcsó, amit látunk. Az Up! legnagyobb fegyverténye a Skoda Citigo és Seat Mii néven érkező testvéreivel szemben a teleüveg hátsó ajtó, amelyről érintőképernyőre asszociálunk, pedig valójában nem pusztán üvegből van, mint a C1/107/Aygo ikreké, hanem fémből, amit kívülről vontak be vele.

Belül is ugyanez a minimalista szemlélet folytatódik. Lehet, hogy elbírt volna még egy kis fantáziát, a minőség nem csorbult, még amiatt sem, hogy minden csupa kemény műanyag. Nagyon jót tesz neki, hogy világos, a textúrája pedig ugyanolyan, mint a puha műszerfalaknak. A tapintása is kellemes, a gyártási minőség példás. Lehet, hogy kilátszik a fém, de már azelőtt meggyőz, hogy észrevennénk.

Műszaki tartalom

Hatékonyan spórolni kis méretekkel és tömeggel lehet, amihez persze már egy kisebb motor is elég és így tovább. Ami a dimenzióit illeti, valóban kicsi, alig pár centivel hosszabb és magasabb a Lupónál, szélességük milliméterre megegyezik. A karosszéria felépítése azonban változott. Az Up! tengelytávja hosszabb, ami nagyon jót tesz az úttartásnak, orra viszont rövidebb, pont annyi hely van benne, hogy beleférjen az új egyliteres, háromhengeres kis szívó benzinmotor, melynek alapváltozata 60 lóerős, de mi az erősebbiket, a 75 lóerőset kaptuk.

Jó konstrukció az egyliteres, háromhengeres motor, tud menni és takarékos is

Már csak azért is megnyugtató, hogy nem próbálkoztak se dízellel, se hibriddel, mert ezek vagy ma, vagy holnap, de egyszer biztosan nagyon sokba kerülnek és így a tömeget is sikerült 930 kg alá szorítani, úgy, hogy közben belül látványosan tágasabb lett. Teljesítménye nem tűnik vészesen kevésnek. Szívómotorként alul elég gyengus, viszont nem is akarja, hogy pörgessük, már 2000-nél ránk parancsol, hogy kapcsoljunk csak fel, 1500-on szeret vegetálni, akkor viszont már a szél és a környezeti zajok is hangosabbak nála.

Ritka az egyszerű és olcsó, mégis minőségi belső, a Volkswagené ilyen

A háromhengeresekre jellemző reszelős hangot csak 2500 fölé forgatva hallani, amit az eltalált áttétel miatt csak nagy tempónál kell elfogadni, de akkor sem vészes, 100-nál is lehet beszélgetni, amikor 3000-et forog. Bár túl sokat nem lehet belőle kihozni, a puhasága ellenére stabil futóműnek hála a sportos vezetők is kiautózhatják, ami benne van. Ez városban egy kicsit több is, mint elég, országúton és autópályán is bátran lehet vele közlekedni. De ér egyáltalán valamit a spórolás? A rekord 3,4 liter, amit egy országút/autópálya/külváros kombinációban sikerült elérni. Csak városban használva már 5 liter lett az átlag, ami szép eredmény, hiszen a gyár is 4,7 litert mer ígérni vegyes üzemben, a laboratóriumi értékeket pedig meg sem tudjuk közelíteni manapság.

A következő oldalon kiderül, milyen vezetni az Up!-ot.