Vagánynak szánták, de olyan semmilyen lett. Az Outlander után nem forgolódik senki
(A képre kattintva galéria nyílik!)
SUV-t, hobbiterepjárót, crossovert - vagy nevezzük őket, ahogy akarjuk - csak kevesen vesznek azért, mert terepre akarnak menni. Ez tény. Ugyan szólhatna a kategória a nagy csapatásokról is, de nem véletlenül másra van kihegyezve a szegmens, a helyzet ugyanis az, hogy a terepjárónak látszó tárgyakkal főleg megjelenni szeret az átlagvevő. Az aszfaltot ritkán hagyja el, de ha így is tesz, akkor maximum egy-két földúton döcög végig, amire nyilván egy Wartburg is képes lenne. Csak nem néz ki olyan jól.
Szépen összeolvadnak a hátsó lámpák, a csomagtartó elektromosan nyílik-záródik
Dicséretes, hogy a kategóriában az Outlander az egyik legjobb terepen, ezt egyébként bizonyította akkor is, amikor a latyakos sártengerben elhagytam a baleset miatt gerelyként beállt kedvenc főutamat, hogy haladni is tudjak egy kicsit. Simán eldülöngéltem vele egy olyan úton, amelyről a legtöbben szemérmesen elkapják a tekintetüket, hogy véletlenül se kelljen arra menniük, általában én is így teszek. De az a helyzet, hogy korábban nem is nagyon adódott olyan helyzet, hogy bátorságpróbát kellett volna tennem a tankcsapdás úton, a körülmények nagyon szerencsés együttállása kellett ahhoz, hogy aszfalton kívüli tudását is megmutassa az autó. Mit akarok kihozni ebből? Valami olyasmit, hogy az átlagon felüli terepjáró-képesség szuper dolog, csak az átlagvevőket nem igazán érdekli.
Az összbenyomás nem rossz, de nem igazán Európának tervezték
Hiába tervezték az alapoktól újjá, a generációváltással nem változott jelentősen az Outlander külseje, talán kicsit többet kellett volna melózni vele. Itt-ott látszik az igyekezet, a trendek követése, de ebbe a dobozszerű bódéba valószínűleg kevesen lesznek szerelmesek, mintha nem is igazán Európának készült volna. Egy Honda CR-V sokkal mutatósabb, modernebb mellette, az Outlander fizimiskája máris kicsit olyan, mintha eljárt volna felette az idő.
Ezek a billenőkapcsolók praktikusak, de nem éppen 21. századiak, az összkerékhajtás viszont szuper
Műszakilag sem sokkol az Outlander, leszámítva, hogy környezetbarátabb lett, és a tömegéből lefaragtak 150 kilót. Mi örülünk ennek, de a vásárlók gyorsan átugorják ezt a részt a katalógusban. Van két motor, egy kétliteres benzines és egy 2,2-es dízel, mindkettő 150 lóerős, aztán slussz. A tömegcsökkentésnek hála a dízelen (ami nem is értem, miért nem 2,3-asként fut, hiszen 2268 köbcentis) nem érződik semmilyen spórolás. Nagy lelkesedéssel cipeli a kasztnit, erőből megindul egy-egy nagyobb gázadásra, de ilyenkor a hangjával sem spórol. Jól eltalálták a hatfokozatú váltó áttételezését, de a kar lehetne kicsit pontosabb.
Egy Outlander, amely két litert fogyaszt A Japánban már év eleje óta kapható Outlander PHEV 2013 júliusában kerül az európai kereskedésekbe. A konnektoros hibrid európai változata nagyrészt azonos a japán variánssal, a különbség mindössze az EU-előírások betartásából ered. Néhány részegységet is áthangoltak (fékek és futómű), hogy a modell még inkább passzoljon az európai autósok vezetési szokásaihoz. Bár az Outlander PHEV hivatalos EU-homologizációjára még néhány hetet várni kell, úgy tűnik, hogy szabvány szerinti átlagfogyasztása 1,9 liter lesz.
|
Igazán nagy javulás az utastérben történt, a korábbinál sokkal jobb minőségűek az anyagok, érezhető, tapintható az előrelépés. Szép lett a műszerfal, a sebesség- és fordulatszámmérő közötti színes kijelző grafikája különösen feldobja a hangulatot. Az Outlander elég magas építésű, a gyerekülés használata (illetve a gyerek emelgetése) bicepszre gyúrással egyenértékű, cserébe a második sor székei könnyedén tologathatók. Azt mondják, a harmadik üléssor padló síkjából felbuktatható székei könnyebbek, mint voltak - nem tisztem ezt megcáfolni. Annyi biztos, hogy a felhajtogatás könnyen megy, de felnőtt továbbra sem fogja itt jól érezni magát. Elöl és a második sorban megfelelő a láb- és a fejtér.
Barátságos, hangulatos a műszerfal, igényes a középső kijelző grafikája
Az Outlander futóműve kellemes kompromisszum akkor, ha a mindennapi használat olykor terepezéssel is jár. Amennyiben ez hiányzik a repertoárból, a hangolás túl puhának, lágynak tűnhet, aszfalton nincs meg a nyakkendős tökéletesség érzése. Terhelésváltásokra érezhetően billen a bódé, a kormány is kissé túlszervózott. Az úthibákat (kátyúkat) nagyrészt teljesen eltünteti a futómű, az akadályokra (minimális magasságú fekvőrendőr) viszont sokszor koppanósan, kényelmetlenül és váratlanul felüt. Hiába a nagy fogyókúra és az üresen másfél tonna körüli tömeg, az 5,4 literes ígért fogyasztásnál télen két és fél literrel rosszabbat tud az autó.
A 2,2 literes dízel lendületesen mozgatja az autót, kár, hogy a futómű billegős
Mindezek ellenére az Outlandert megmenthetné az ára, de a tesztelt navigációs, összkerekes változat adatlapján szereplő 10,8 millió forintos összeg fényében egyáltalán nem mondható diszkontvételnek. A hasonlóan felszerelt, 2,2-es dízel Honda CR-V listaára navigáció nélkül 10,5 millió forint, a döntetlenközeli állás pedig nem a Mitsubishire nézve hízelgő.
Műszaki adatok - Mitsubishi Outlander 2.2 DI-D |