A győri Audi legújabb modellje mindössze négy hónapja, tavaly november óta készül, egyetlen, nagyon is lényeges elemmel bővítve a TT repertoárját: a nyitható tetővel. Ha nagyon rövidre akarnánk zárni a sztorit, a Roadster ugyanolyan jó autó, mint a sima TT, azzal a plusszal, hogy a pillanatok alatt lecsapható vászontetővel extra szabadságélményt ad. Ennek februári kiélvezéséhez persze jó messzire kellett utaznunk, és még így is fáztunk egy kicsit.
Pedig a TT amúgy mindent megtesz azért, hogy ez ne így legyen. A sportülések a modell történetében először (opciós) nyakfűtéssel is rendelhetők, a kapcsolót ráadásul az ülésfűtés - szellőzőrostélyon ülő - kapcsolójával építették egybe. Nyomásra ülés-, tekerésre nyakfűtés jön, ami ötletes megoldás, mert ha valaki fázik, nyilván egyszerre akar minden létező fűtési megoldást beizzítani.
Nyitott tetős autózásnál a nyakfűtés nagy erővel fújja a levegőt a nyak felé, ellensúlyozva, hogy a menetszél ki-kicsípked a meleg fuvallatokból. Olyan hangja van ilyenkor a fűtésnek, mint egy Szokol rádiónak, amely olyan állomásra van hangolva, amelyen éppen nincs adás. A tető becsukódásának pillanatában azonban a fűtés erőssége automatikusan lecsökken, hogy a hangja ne legyen zavaró a remekül szigetelt utastérben.
Ez a kis apróság is mutatja, hogy a mérnökök nem csak amolyan kötelező házi feladatként kezelték a Roadster megalkotását, sok hasonló apró húzással tették igazán élvezhetővé és egyedivé. Ez az igyekezet még azt is feledteti, hogy valójában eléggé természetellenes (értsd: kívülről nézve kissé idióta) pózban kell ülni az ülésben ahhoz, hogy egy hűvös reggelen valóban érezhető legyen a nyakfűtés hatása.
A megfelelő torziós merevség érdekében a Roadster karosszériáját a szokásos eljárásnak megfelelően megerősítették a kritikus pontokon: az A oszlopok, a küszöbök, valamint a motor- és csomagtér alatti zónák változtak meg, de az MQB padlólemeznek hála így is jócskán sikerült csökkenteni az előd tömegén. A vászontető a szerkezettel együtt mindössze 39 kilós, a belsejébe pedig gyapjúbélés került, a kivételes zajcsillapítás ennek köszönhető.
A tető villámgyorsan, tíz másodperc alatt nyílik és záródik, 50 km/h-s sebességig működtethető. Rendelhető gombnyomásra előbújó szélfogó is, a menetpróba tapasztalatai alapján azonban nem nagyon befolyásolja, hogy menet közben mekkora a huzat, ez a tétel tehát nyugodtan megspórolható az extralistáról. Kabrióhoz képest a csomagtartó egészen jól használható, a 280 literes rekesz 50 literes növekedés az elődhöz képest.
A Roadsterhez ugyanazok a motorok rendelhetők, mint a kupéhoz, vagyis az alapmotor a 184 lóerős kétliteres dízel. Igen, szentségtörésnek tűnhet, és nyitott tetővel minden igyekezet ellenére is kissé... hm, furcsa a dízel hangja, de a menetteljesítményei egyáltalán nem olyan rosszak, főleg közvetlen összehasonlításban az erősebb benzinesekkel.
Persze, sokáig forgatva a dízelből elszáll az erő, és hirtelen erőtlenné válik, mint bárki, aki kap egy jól irányzott balegyenest Klicskótól. A pontos, bár az autó férfias karakteréhez képest kissé túl könnyen és sterilen mozgó kézi váltóval szorgalmasan kapcsolgatva azonban megőrizhető az arcokra mosolyt csalogató lendület, a nagy nyomaték csak úgy kirántja a kanyarokból az autót.
Ezzel együtt sokkal jobb választás a 230 lóerős, kétliteres benzines, ezzel már az autó hangzása is rendben van. A szerpentinek kanyarjaiba eszement tempóval beesve jól jön, hogy a kormányzás rendkívül közvetlen, a futómű pedig annyira pontos, hogy a TT-t legfeljebb egy atombomba szele tudná lesöpörni az ívről. A duplakuplungos váltó szempillantások alatt kapcsolgatja le az összes fokozatot, különösen a drive select kapcsoló dynamic állásában, de a kanyargós hegyi utakon néha jobb kézi irányításra kapcsolni, ha lendületesebb autózásra vágyunk.
Már a 230 lóerős motor is durrog a visszaváltásoknál, a TTS 310 lóerős kétliterese viszont már akkorákat szól, mint az augusztus 20-i tűzijáték, ebben az autóban tényleg elszabadul az akusztikus pokol. De kövezzenek meg, nem ad sokkal többet, mint az alapmotor, a 80 lóerős differencia meg végképp nem érződik, normális ember legalábbis közúton nem tud annyival eszementebb tempóban közlekedni, hogy érezze a különbséget. Versenypályán, köridőben azért biztosan kijön, ha valaki esetleg szeret rendszeresen pályanapokra járni.
És a végére jöhet a második megkövezés: az egyébként sem olcsó kupénál 2900 euróval (kb. 900 ezer forint - magyar árlista még nincs) drágább TT Roadster elképesztően jó autó, ebben az árkategóriában a tökéletesség szimbóluma, de mintha éppen emiatt lehetne kevésbé rajongani érte. Mindig a kéz alá dolgozik, minden feladatot tökéletesen teljesít, soha, semmire nincs egy rossz szava sem, pedig néha jó lenne érezni, hogy súlya van egy kanyarnak. De a TT csak szenvtelenül elfordul. Kíváncsian várjuk, hogy lehet-e ezt még fokozni - de néhány év múlva valószínűleg kiderül, hogy nagyon is lehet.
Műszaki adatok - Audi TTS Roadster 2.0 TFSI quattro