Az AvtoVAZ a 70-es évek elején már több imperialista országba is szállított, az ilyen kocsikat jobb minőségű anyagokból, nagyobb odafigyeléssel rakták össze, mint a KGST-piacosokat, miközben azok is fényévekkel jobbak voltak az otthonra szántaknál. Az Egyesült Királyságba 1973-ban érkezett meg az első jobbkormányos Lada-szállítmány az importőr Satra Motorshoz.
A korabeli tesztelők meglepően tárgyilagosan fogadták a vasfüggönyön túlról érkezett 1200 köbcentis Fiat-klónokat, sőt több paraméterben még jobbnak értékelték őket, mint az eredeti 124-eseket. Az 1000 fontos indulóár több mint versenyképes volt (a Minit 700 font körül adták), a vevők mégsem voltak elragadtatva, több vicc is született akkoriban a Ladákról. Íme egy:
mi van a Lada-gépkönyv utolsó 16 oldalán? Buszmenetrend, hogy biztosan hazajuss…
A mi autónkat egy idős hölgy vásárolta 1974-ben délen, Portsmouthban. Keveset használta, általában csak a boltba járt vele, viszont rendszeresen szervizeltette. 2007-ben új tulajdonoshoz került a Lada, akinél négy évet húzott le, a tengeri levegő az évtizedek alatt sem kezdte ki. Mező Péter ettől a tulajtól hozta el Szegedre, úgy, hogy néhány fotó alapján látatlanban vette meg.
Szép állapotban volt, de látszott rajta, hogy az alapos frissítés jót tesz majd neki. A kasztnin és a futóművön csupán felületi karcokat és kevés rozsdát találtak, ám a jobb oldalon lyukas volt a padló, és a fényszórók körül is elrohadt a két első sárvédő. Ezek helyett Péter újakat szerzett, és teljesen újra is fényeztette a kocsit.
Felhólyagosodtak a krómok, az öntvény alkatrészeket ki kellett cserélni, az acélelemeket szintén újrakrómozták. Szerencsére a motort és a váltót sem kellett komolyan megbontani, a kárpitok, tisztítás után, ahogy kijöttek, mehettek is vissza a helyükre.
A fékerőszabályzó, a hátsó munkahengerek, a teljes kipufogórendszer és a rugózóelemek mind frissek, a generátort felújították, vadiúj az AC-pumpa, és kicserélték a szelepszárszimeringeket.
Egyszerre több helyen is folytak a munkálatok, kapóra jött, hogy
az egyik restauráló szakember korábban fél évig Togliattiban dolgozott.
Bő egy évig tartott a munka, aztán következett az OT-vizsga, de nem ment egyszerűen. A spéci típusszám nem szerepelt a lajstromban, végül 2012-re minden összeállt.
Azon túl, hogy jobbra kell beülni a volánhoz, az első a furcsaságok között a szinte hibátlan kárpit. Hihetetlen, hogy
41 év alatt nemhogy nem feslett szét, még csak meg sem repedezett!
Aztán ott a motorhang: sehol a szokásos Zsiga-muzsika, a repedtfazék hörgés és a szívászaj! A gép csendesen, nyugodtan, kiegyensúlyozottan duruzsol.
Jobb oldalon vezetni jobbrahajtsban minden autóval kín.
A pilóta egyre feszeng, meg nyújtogatja a nyakát, és tolja ki a kocsi bal sarkát a felezővonalra. Kizárólag emiatt volt izzasztó az a pár kilométer, amit a fotózás helyszínéig meg kellett tennünk. Visszafelé már sokkal jobban ment, így sikerült is elkapni néhány járókelői reakciót. Volt mindenféle,
az utolsó felest már nem kellett volna meginni"
-től az őszinte csodálatig.
A Lada pont úgy viselkedik, mint minden jó karban lévő balkormányos testvére: szoros a kormánya, kemény a kuplungja és a fékje, de
a keleti blokk egyik legprecízebb váltója dolgozik benne, alatta kellemesen ring a csendes futómű.
Hibátlan az egyenesfutás, a műszerek úgy működnek, mint új korukban, a fék gyenge, mint általában, szóval a Lada pont olyan, amilyen 1974-ben volt. Nem hajszoltuk, rövid váltója miatt 80 km/h felett már zajos, de a tulajdonos szerint megfutja a 147-et is.
Tökéletesen alkalmas a mindennapokra, jól tartja a forgalom ritmusát, hidegen kicsit kelletlen, viszont amint bemelegszik, alacsony fordulatszámról is egyenletesen húz fel, rángatás, teljesítménylyukak nélkül, és a dinamikus haladáshoz sem kell pörgetni.
Itthon valódi kuriózumnak számít, csak 2-3 hasonlóról tudunk, így nem csoda, hogy a mindösszesen 36 ezer mérföldet (58 ezer km) futott jobbkormányos Lada óriási feltűnést kelt a találkozókon.
Műszaki adatok
Motor: SOHC-vezérlésű soros négyhengeres, elöl hosszában beépítve.