Visszafelé kicsit elszámoltuk magunkat az idővel. Ez tény. Magunk között vagyunk, elárulom, a korán kelés nem az erősségem. Ebből következik, hogy reggel hétre beszéltük meg az indulást, majd nyolckor csörgött az óra. Tízre összekászálódtunk,
eléggé összetörve az addig megtett 4500 kilométertől.
És nem hagyhattuk ki Dungenesst, ami egy elképesztő kavics- és kősivatag Anglia déli részén, művésztelepként indult, ma pedig kiemelt tájvédelmi és mindenvédelmi körzet. Infrastrukturális szempontból sok mindennel nem kényeztetnek: van két világítótorony, egy kocsma és egy atomerőmű.
Extrém különleges élővilága van, csomó növény, pók és egyéb rovar él itt, meg vipera, nagy tarajos gőte, orvosi pióca és gyíkok, csupa olyasmi, ami hajlandó a kavicsokon megmaradni, és nem nézzük jó szemmel a párnán este. Ilyen növény például a tengerparti tátorján, más néven a heringkél. Képzeljen el egy fej káposztát. Megvan? Pont olyan. Régen meg is ették, pont úgy, ahogyan mi a káposztát. Ezek után tényleg csak a Macska Összezavaró Kft. munkatársait vártam, hátha előugranak a bokorból.
Amúgy Európa egyik legnagyobb kavicsos-növényes területe, mely nemzetközileg is egyedülálló. Emberek élnek ott, akik a tengerből származó uszadékokból építettek csodálatos képződményeket. Közlekedni csak az úton, pakolni csak az arra kialakított öbölben, sétálni csak a kijelölt ösvényen szabad.
De a látvány valami egészen különleges.
Van itt minden a konténertől a kettétörött halászhajóig, a tejesládától a törött hordón át a rozsdált vasig. Mutatok képeket, szerintem érdemes átlapozni rajtuk, és amikor legközelebb arra járnak, szánjanak rá egy fél napot. Csodaszép.
A lényege, hogy mindig rossz az idő, állandóan fúj a szél. Derek Jarman filmes, művész élt itt, ő vette meg a Prospect Cottage-ot 1986-ban. Itt forgatta a The Last of England című filmet, ebből mutatok itt egy jelenetet. És egy másik filmdarabka is van, szintén itt forgott a Cottage kertjében.
Ha nem akar Angliáig utazni, van egy ötletünk: VW-buli a Hungaroringen
Autótörténeti különlegességek, tuningjárművek és gyári állapotú oldtimerek lepik el a Hungaroringet a Volkswagen-találkozó keretében, 2016. október 1-jén.
A különböző típusok idén is külön szekcióban kapnak helyet, így a Polo, a Passat, Scirocco, Corrado, Jetta/Bora/Vento tulajdonosok egy-egy csokorban parkolnak, különböző helyszíneken. A Transporterek és a Bogarak a Hippifaluban gyülekeznek. A nagyszínpad előtti rész a Golf-generációkról szól. Itt autós szakemberekből álló zsűri választotta, valamiért érdekes kocsik állnak majd.
A hagyományokat folytatva az ötödik rendezvényen egy V-ös Golfot nyerhet a legszerencsésebb játékos a 100 forintos tombolán. Emellett vezetéstechnikai tréning, Volkswagen Driving Experience bemutató, off-road élménytúra, gokartverseny, minidrift, csocsóbajnokság, többféle női és gyermekprogram, közlekedési park, tűzijáték és számos koncert várja a látogatókat. További infó a Volkswagen-találkozó Facebook-oldalán.
Rettenetesen eláztunk, bőrig. Mondhatni a Goodwood esőjéhez mérhető mennyiséget kaptunk, azzal súlyosbítva, hogy ez egy sok négyzetkilométeres, szabad partszakasz a La Manche csatorna partján, nulla szélvédelemmel. Nem túlzok, az alsógatyámból is csavarni lehetett a vizet egy óra múlva, amikor már az utolsó fish and chipsre várva bemenekültünk a helyi pub rokkantvécéjébe, átöltözés okán.
A kocsmában arról folyt a szó, hogy legutóbb mikor nem fújt a szél,
mintha tavalyelőtt is lett volna egy szélcsendes délelőtt. Vagy az az olimpia évében volt, Bernard?
Ennek megfelelően rajtunk minden vizes lett, minden. Egyre jobban fújt, nagyon hullámos volt a csatorna, valamint szerkesztői kívánalom volt a csalagúti vonat bemutatása, végül beadtam a derekam. Nyomós érv volt az is, hogy az egyórás kompra óhajtottunk feljutni, és ekkor viszont kicsivel múlt három óra. A komptól kilométerekre.
Gyors döntés után a megfelelő irányba fordítottam a kormányt, irány a Csalagút. Megnéztük a neten, elővételben csak nyolcvan font (28 ezer forint). A neten, elővételben. Itt viszont, a sorba beállva, azonnalra már 169 (közel 60 ezer forint). Egyetlen sóhajtásommal lefújtam a száradó ruhák okozta összes párát a kocsi üvegeiről, összekapartuk az ajtózsebekből az aprót, és helytálltunk. Életem legdrágább spórolása következik, képi aláfestéssel.
Képzeljenek el egy határállomást, hasonlatos a kompéhoz, csak itt nem kompban végződik, hanem bonyolult tereléseken, gyűjtő, és elágaztató kereszteződéseken keresztül, magasság- és szélességmérő kapukon át, újra szét, és újra össze.
Végül egy rámpán talált bennünket a szürkület,
és el lehet kezdeni beparkolni a vonatba.
A kamionok egy szinten, az autók egymás felett, két szinten állnak, az út baromi élvezetes, legalábbis az a része, amikor lehet pisilni. A WC fala belülről levendulamezőt ábrázoló vízhatlan tapétával borított, és csak két alkalommal nyitottak rám abban a szűk negyven másodpercben, amíg szükségem lett volna a magányra. Mivel háttal álltam, így nem tudom ki volt. Nem működött az ajtózár.
Beállás után kézifék, egyesben hagyott váltó, ablakok félig leeresztve - ez a szabály. A szilikonos vízlehúzóval lesenderítettem a kocsiról a felesleges vízcseppeket, mert akkor még nem tudtam, hogy a következő két nap mivel fog telni (szakadó esőben araszoltunk át Európán).
Egy kocsiban négy autó áll egymás mögött,
közöttük vasajtó, jól néz ki, ahogy lecsukódik. A maradék időt azzal töltöttem, hogy a Bogár lámpájáról próbáltam levakarni a matricát, amit odaát hordani kellett a vakítás ellen.
Semmi faxni, lehet ülni a kocsiban, meg állni a vonatban, és nézni kifelé az alagút sötét falát. Időben viszont brutál durva spórolás. Menet közben végig van net, lehet vásárolni mobilról, és Calais-ban a kezünkbe nyomják az átvételi ponton. A vonat négykor indult, a menetidő durván fél óra, háromnegyed ötre (hatra, mert az órát is kellett állítani közben) Calais-ban voltunk, és már a sztrádán autóztunk.
Óriási időmegtakarítás ez a komphoz képest, hiszen a hajónál kint kell lenni legalább másfél órával hamarabb, és két óra a menetidő.
Árban persze a hajó feleannyi, elővételben.
Ennek ellenére észszerű választás a vonat, legközelebb is ezzel megyek, de csakis elővételben szerzett jeggyel.
Horgonyt fel: ilyen volt idefelé a kompozás
Maga a kompozás nem olyan szörnyű, amilyennek hangzik. Szépen beállítanak egy-egy sorba minden járművet méret szerint, és várni kell egy gigantikus betonplaccon. Pont úgy néz ki, mint egy kikötő. Aztán elkezdenek két oldalról beengedni, az egyik a kamionsor, a másik a személyautóké. Előbbiek lent, utóbbiak fent, két fedélzeten, a vízszint felett. Hogy a vízszint alatt mi van, azt nem tudom. Indulás előtt mindenkit kizavarnak, ablakok félig lehúzva, kocsi egyesben, kézifék be.
Ez gondolom süllyedés és hullámverés esetén fontos. Nem lehet az autók közé bemenni, de még csak a fedélzetre sem. Ez érthető, személy- és vagyonbiztonsági okokból. Aztán elindul a faluház méretű képződmény, és komótos, nagyon alacsony frekvenciájú remegés közepette behajózunk vele a szigetre, úgy két óra alatt. Aztán jön a barbatrükk: az órát vissza kell állítani egy órával, és máris csak egy óra volt az út. Visszafelé ugyanezért három óra.
Kiengedéskor addig csűrik-csavarják az egyirányú utakat Doverben, hogy az ember egészen megszokja, hogy a rossz oldalon kell menni. Az első teszt a benzinkútra bekanyarodás, ami egy félig lezárt körforgalomból, egy terelőúton, hátulról történik (ott hét font az ólompótló adalék). Szóval ha ezt abszolválja valaki, nem lesz gond a jobbos menettel. Nekem nehezített volt a pálya: nem volt utasoldali tükör az autón.
Ez volt a Goodwood túra beszámolója, innentől már csak Budapestig kellett eljutni a szakadó esőben, hol nyolcvannal, hol annyival sem. Mivel ezen a hétvégén volt a Bitburg gyorsulásos verziója, feltűnően sok léghűtéses Volkswagen volt a környéken, néha egészen furcsa hangú és kipufogójú verziókban. Barátságosan integettek.
Kis érdekesség a végére, hogy tizenpár perc híján kiértünk Ausztriából, a tíznapos jegyünk hatálya alatt. Nem sikerült, úgyhogy éjfél előtt a konyhaszekrényben ragadt egér pánikjával kerestünk matricaárusító helyet, hogy kitörjünk a helyzet szorításából. Tíz nap alatt 5497 kilométert tettünk meg, a Bogár hősiesen helytállt, október 1-jén szombaton megtekinthető a Hungaroringen, a Volkswagen napon.