Az Alfa versenyistállója az 1920-as, '30-as években a magyar származású Vittorio Janónak, a zseniális motorkonstruktőrnek köszönhette dominanciáját.
Az évtized derekán azonban megérkeztek a híres német Ezüstnyilak,
egyrészt a Mercedes műhelyeiből, másrészt pedig Ferdinand Porsche vezényletével az Auto Uniontól - és leginkább a baráti, fasiszta Olaszország kárára taroltak a versenypályákon.
Janót lenyűgözték a V6-os, középmotoros Auto Union Typ A-k, ezért részben szakmai kihívásból, részben pedig, hogy visszaszerezze az Alfa becsületét, nagy fába vágta a fejszéjét: olyan V12-es autót akart, amely móresre tanítja a Harmadik Birodalom sztárjait, de a márka jól bevált 2,3 literes sorhatos motorjával utcai sportkocsiként is eladható. Mindezt titokban, Milánótól és a konkurenciától távol akarta megvalósítani.
A konspirációhoz meg is találta két, részben szintén magyar származású társát, Gino és Oscar Jankovitsot, akik az akkor még Olaszországhoz tartozó Fiumében (ma Rijeka) üzemeltettek messze földön híres műhelyt.
1934-ben előbb a 2300-as 6C motor, majd az alváz vándorolt Fiumébe,
a többi alkatrész később jött. Jankovitsék a munka során gyakran tesztelték a félkész autót; amit kellett, módosítottak, újragyártottak, kicseréltek.
Független felfüggesztést, előválasztós váltót, kétkörös fékrendszert, fékerőelosztót és a Lancia Lambda diffijét is beépítették a kocsiba. A kétféle, német mintára szintén a vezető mögé helyezett motor befogadására alkalmas karosszériát Oscar tervezte egy másik magyar, Járay Pál aerodinamikai tanai alapján, de konzultált a Porsche-iroda áramvonal-specialistájával, Josef Mickllel is.
1937-ben aztán nem várt kanyart vett a történet: hiába készült el, Jano nem jött el a kocsiért, és nem küldte el a V12-est sem, így Jankovitsék a hathengeressel sajátjukként használták a II. világháborúig. A háború után Fiume Jugoszláviához került, a fivérek pedig disszidáltak: 1946 karácsony estéjén
az Aerospiderrel áttörték a határsorompót és Triesztbe szöktek.
A határőrök lőttek rájuk, de sérülés nélkül megúszták, a kocsit pedig eladták egy amerikai tisztnek.
Az Aerospider csak 1967-ben bukkant fel New Yorkban, a különleges autókat gyűjtő Colin Crabbe kollekciójában, de ő nem ismerte a múltját, csak az Alfa-specialista Luigi Fusi ismerte fel 1978-ban.
Megpróbálta megvenni az Alfa-múzeumnak,
de Crabbe nem adta el. A '90-es években aztán a német Georg Gebhard szerezte meg, majd makulátlanra restauráltatta, és ma is az övé.