Az első Pannónia, a TL (Teleszkóp, Lengővilla) a 250-es Csepelből született még 1954-ben, ennek első fejlesztési lépcsője, a TLT pedig 1957-ben érkezett.
Fő újdonsága a 10-ről 12 lóerőre növelt teljesítmény
és tokozott lánchajtás volt, utóbbiból származik a típusnév utolsó T-je. Aztán jött az 1959-es TLF (az F a Fejlesztett rövidítése) 14 lóval és szivar alakú, krómozott kipufogódobokkal; ennek oldalági rokonaként jelent meg, az első igazi nagysorozatú Pannónia, a T1-es 1961-ben.
A TLB (Teleszkóp, Lengővilla, Burkolt) valójában ennek (és a TLF-nek) a „felöltöztetett” rokona. A burkolt motorok divatja nyugatról érkezett, a csepeli vezetés exportsikereket remélt a lemezelt oldalvonalaktól, főleg az NDK kereskedői rajongtak az ötletért.
Lemezei alatt a mechanika változatlan (68,0 mm-es furatú és ugyanekkora löketű vashengeres kétütemű, 14 lóerővel), de a burkolat miatt rengeteg részlet új.
A ruha nem túlságosan zárt, de a motor hűtését így is zavarja,
oldalkocsival, nyári forróságban, nem is kellettek hosszú emelkedők, hogy megszoruljon a szerkezet.
A TLB-k gyártása már 1960-ban elkezdődött, többségük az NDK-ba és a Szovjetunióba ment, ezek többnyire dinamósak és akkumulátoros gyújtásúak voltak (hogy jobban bírják az oldalkocsis használat világításigényét), de nálunk mágnesgyújtással árulták. Nagyon drága volt, 22 000 forintba került csak a motor, a Váci Hajógyárban készített Duna OK-2-es oldalkocsiért pedig még 7 000-et kellett leszurkolni akkor, amikor a hivatalos átlagkereset nem érte el az 1 600 forintot.
Mai tulajdonosa tíz éve vásárolta a gépet hiánytalan, de rossz állapotban, és 2009-ben látott hozzá a szétszedéséhez, aztán rekordidő, mindössze két és fél hónap alatt tökéletes állapotba hozta. A fogat összehangolásakor sokat kellett kísérletezni a dőlésszöggel, a kerékösszetartással meg a kormányszorítóval, de megérte, nem húz semerre, nem rázkódik, és így nem is fogyasztja a gumikat.
Bár a csepeli egyhengeresek gépkönyve hagyományosan három, gyújtás nélküli, szívatós rúgás után ajánlja a hidegindítást, mi a receptet némileg figyelmen kívül hagyva kettő után már indítottunk. Szépen életre is kelt, jellegzetes kattogással, mély gázkéséses hörgéssel, mint minden testvére.
Pannóniás szokás szerint mind a négy fokozatot felfelé kell kapcsolni,
ha határozottan, de nyugodtan váltunk, szépen veszi a sebességeket - viszont a kapkodásnak recsegés a jutalma.
A nagy és széles, kétrészes (a többi korabeli egyhengeres egybenyergétől nagyon eltérő) ülés kényelmes, a kormány viszont eléggé mély, magasabb termetűeknek hosszabb távon kényelmetlen. Kanyarokban erős kézzel kell kormányozni - és nem dönteni -, de egy-egy gyorsabb jobbosban akár magunkra is boríthatjuk a fogatot, szóval nem árt az elővigyázatosság.
Az oldalkocsizáshoz rövidebb láncáttétel jár, a végsebesség így 90 km/h körüli, a tartós utazó pedig legfeljebb 75. A futómű közepesen feszes, érezteti az úthibákat, de
a csónakkal kevésbé mutatkozik meg az első lengéscsillapítás hiánya.
Tesztgépünk, mint összes csepeli kortársa még a nagyfékdobos (200 mm átmérő) csapathoz tartozik, és a szólóhoz is kevés ez a fék. Képzelhetik, hogy a fékezetlen kerekű oldalkocsival milyen végtelenül hosszú a fékút, pláne utassal.
Végül a szépséges TLB-t csak 1962-ig gyártották, összesen 3175 darabot. Azért csak ennyit, mert a szovjeteknek inkább az egyszerűbb és olcsóbb burkolatlan gépek kellettek, és
az NDK sem rendelt belőle eleget.
Ritkasága a másik oka annak, hogy érvényes okmányokkal és felújítva a fennmaradt példányok ma már hét számjegyű összegért cserélnek gazdát, különösen oldalkocsis fogatként.
Itt olvashat arról, milyen érzés Duna oldalkocsiban utazni néhány centire az aszfalt felett, ezen a linken pedig a Váci Hajógyár másik híres alumínium járművéről, a vízibuszról talál cikket.
Műszaki adatok - Pannónia TLB (1962)
Motor: egyhengeres, léghűtéses (vashengeres), kétütemű. Hengerűrtartalom: 247 cm3. Furat x löket: 68,0 x 68,0 mm. Kompresszió: 7,2:1. Teljesítmény: 14 LE, 5100/perc fordulaton. Nyomaték: 21 Nm, 4300/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás tokozott lánccal. Többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló.
Felépítés: kettős acél bölcsőváz. Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla lengéscsillapítás nélkül, hátul lengővilla két rugóstaggal. Elöl-hátul mechanikus működtetésű dobfék.
Hossz x szélesség x magasság (csak a motor): 2100 x 680 x 980 mm. Végsebesség (oldalkocsival): 90 km/h. Saját tömeg (oldalkocsival): 208 kg.