Nemrég Lappföldön próbálhattuk ki, mit tudnak aktuálisan a Subaru-modellek, hóban. Mire a repülőre felszálltam odafelé, már egy hetet nálam volt az egyik legújabb modell, az XV crossover, ráadásul a tél addig leghavasabb napjait is pont átéltük együtt. Az Impreza emelt hasmagasságú kiadása továbbra is azonos műszakilag a testvérével, csak
némi plusz műanyag borítással próbálták vagányabbra díszíteni.
Miután azonban a nemzetközi bemutatón egymás mellett is kipróbáltam mindkettőt, azt gondolom, gyakorlatilag ízlés kérdése a választás.
Bár első pillantásra akár facelift is lehetne, ez a XV valójában teljesen új, kezdve magával az architektúrával. Ez, és a testvérmodell Impreza alatt mutatkozott be, ugyanis a Subaru új, globális padlólemeze, melyet a jövőben a többi modell is használ majd, kezdve a rövidesen érkező Foresterrel. Ennek a platformnak a legfőbb célja a biztonság és az úttartás javítása a lehető legnagyobb merevség elérésével, de célzottan elhelyezett ragasztásokkal a vibrációt is csökkenteni igyekeztek a japánok.
Az egyszeri felhasználónak legalább ilyen fontos azonban, hogy az új XV
külső méreteit meghazudtolóan tágas utasteret kínál.
Azt, hogy elöl pont elég hely van minden irányban, a kategóriában szinte minden autó tudja; a közel 90°-ra nyíló hátsó ajtók mögött azonban egészen döbbenetes lábtér fogadja a beszállót, és nem azért, mert az ülőlappal csaltak volna.
Kisgyerekből vagy tiniből akár hármat is hátraparancsolhatunk, négy felnőttnek pedig akár világjárásra is alkalmas kényelmet ad az XV. Igaz, ehhez kell majd egy tetőbox, mert ugyan jól pakolható a csomagtér, de 385 liter nem elég Dél-Afrikáig és vissza. Ez csak egy kompakt ferdehátú, ilyen célokra inkább a Levorg nevű turbómotoros kombi való a márka kínálatából.
Még a tágasságnál is meglepőbb azonban, hogy milyen minőséggel kényeztet a Subaru-beltér. Tény, hogy a próbált modell az XV legeslegteteje, de még így sem éri el a tízmillió forintot (2.0i Exclusive+: 9 960 000 Ft), tehát nem mondhatjuk méregdrágának. Mégis kellemes kárpitok, szép kijelzők és jó minőségű kapcsolók vesznek körbe, ráadásul a design is rendben van.
Ezt tíz éve még semmilyen árszinten nem tudta megugrani a japán gyár, és bár az alacsonyabb felszereltségi szinteken a bőrözött műszerfalról és ülésekről le kell mondani, alapvetően egy új, és sokkal barátságosabb, minőségibb élmény ebben a Subaruban ülni.
A sofőr munkahelye ráadásul egyedi is valamelyest,
a japánok ugyanis nem a manapság megszokott kettő, hanem három kijelzőn osztották el az információkat, ezzel egy kicsit letisztázva, hol, mit kell keresnünk.
Maga az óracsoport megnyugtatóan old-school, két hatalmas analóg műszer között csak egy kis digitális kijelzőt találunk, ám ha valaki nem itt, hanem egy nagyobb felületen fogadná be a fedélzeti komputer, illetve a vezetőt segítő elektronikák információit, az a műszerpult tetején, középen egy nagyobb képernyőt is talál. A kettőn nagyjából ugyanazok a rendszerek kezelhetők, ami jó, hiszen megoldható, hogy az egyik az asszisztensekről, a másik a fogyasztásról, illetve navigálás esetén a következő csomópontról tájékoztat.
A harmadik, egyben legnagyobb középkonzoli mozi így tisztán szórakoztató célú, és érintős.
Itt a jól kezelhető rádiót és a navit találjuk,
Apple CarPlay és Android Auto kapcsolódási lehetőséggel, és gyári applikációkkal kiegészítve, meg persze tolatás esetén a kamera képével.
A kapcsolók megnyugtatóan izmosnak tűnnek, és pont elég nagyok, a bejáratós tesztautón a bajuszkapcsolók forgó részei (fényszóró, hátsó ablaktörlő) kicsit túl szigorúak is voltak. Ez nemcsak a minőségérzet miatt fontos, hanem mert így kesztyűben sem gond a kezelésünk, nem nyomunk mellé semminek. Az is a téli vezetést szolgálja, hogy az ablaktörlő lapátoknál fűtőszál fut az első szélvédőben, ami régi Subaru-megoldás.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!