A kétliteres, szívó benzinmotor hamar bemelegszik, ráadásul a kormánykarima is fűtést kap ebben a csúcsfelszereltségben, úgyhogy viszonylag rövid útra is beülhetünk kabát nélkül, ahogy sokkal biztonságosabb. Mindez fontos, hiszen sokan éppen a téli vezetés kihívásaival indokolják a SUV, vagy crossover vásárlását, és szerencsére ezt nemcsak Lappföldön, de itthon is kipróbálhattam, ugyanis pont jutott hó a tesztidőszakra.
Galyatetőre indultunk tehát szánkózni a családdal, és az XV remekül vizsgázott: latyakban és tengelyig érő hóban is probléma nélkül mozgott hegynek fel is,
nem támasztott semmi extra elvárást a vezetése,
miközben a gyári műanyag tálcával védett csomagtérbe befért a szánkó keresztben. Hideg, nyálkás aszfalton is nagyon stabil maradt, egyáltalán, úgy viselkedett, mint hal a vízben: aki sokat megy télen, annak a Subaru továbbra is tökéletes választás.
A beltér minősége után a másik meglepetés azonban éppen a hóban ért, a korábbi XV-vel szemben ugyanis itt már nem kikapcsolható a kocsi stabilitása felett őrködő VDC. Figyelemmel az ügyes futóműre és a remek AWD rendszerre, ezt nem teljesen értem, mindenesetre ennél a Subarunál már a biztosítéktáblánál kell matatni, ha valaki ralisan szeretne vezetni a hóban. Többek között én is ilyen valaki vagyok, tesztautó biztosítékait viszont sosem babrálom, úgyhogy a játék és a valós képességek kiismerése ezúttal elmaradt.
Keményvonalas benzinvérűeknek szomorú, de tény: ma a világ autópiacán az arat, aki vagányságot mímel, de valójában a biztos, gond nélküli és tempós utazást biztosítja.
A valódi vagánysághoz ugyanis a sofőrnek is fel kellene nőnie,
de ezt most semelyik autógyártó nem meri elvárni a vevőitől, és a piac a Subarut is busásan megjutalmazta, amikor lépést váltott ez ügyben.
Még sokkolóbb hír, hogy kézi váltó helyett mindkét motorváltozatot csakis CVT-vel lehet rendelni. Tesztautónkat az új, közvetlen befecskendezéses FB20-as motorral kaptuk próbára, mely 156 lóerőt és 196 Nm nyomatékot hoz ki két literből, és a helyzet az, hogy
hétköznap megfelelően működik ez az összeállítás.
Urasan vezetve a kocsi csendes, komfortos, de ha kicsit komolyabb a tempóigényünk, abban is partner, a CVT gondolkodás nélkül felpörgeti a motort akár 4-5000-es fordulatra is, amikor a gázpedállal erre utasítjuk.
Ez a lelkes viselkedés azonban nem jelenti, hogy igazán sportos lenne. A több, egymást követő terhelésváltást ugyanis a Subaru váltója sem szereti, még mindig előfordul, hogy a túl gyorsan érkező inputokat nem tudja megfelelően lereagálni a szoftver. Ám ha nem őrültködünk, akkor kellemes társ, és a háttérben rengeteget tesz az XV a sofőr kiszolgálásáért, úgyhogy a célnak tökéletesen megfelel.
A modern motortechnika és az ügyes váltó sem tud azonban csodát tenni, hideg időben 10,5 literes vegyes fogyasztást mértünk, ami bizony nem kevés, még az állandó összkerékhajtást figyelembe véve sem.
Persze ez Subaru hagyomány, ahogy a bizsergető hang is.
Bár az XV jó hangszigetelést és csendes kipufogót kapott, a bokszer azért mégis ércesebben, erőteljesebben szól, mint soros-négyes társai. Aki ilyesmire érzékeny, annak akár meg is érheti a többlet.
Ám ha őszinték vagyunk, itthon nagyon ritkán van valódi szükség AWD hajtásra, tehát a vásárlók egy része biztosan feleslegesen tankol gyakrabban emiatt - ez azonban már legyen az ő gondjuk. Az én bajom csupán az, hogy a Subaru átváltozásával egy újabb mentsvára esett el azoknak, akik ugyan vágyják a vezetés élményét, de nincs lehetőségük valódi, éles sportkocsit vásárolni.
Persze ez csak az autósok kis hányada, és többségük ráadásul nem is vesz új kocsit, szóval a piaci szempontok érthetőek. Hogy a Subaru nem tűnik el, mint a Saab, az pedig egyenesen remek. Az XV ráadásul,
a fogyasztást leszámítva minden szempontból kiváló crossover,
sikerre van ítélve, ezzel a hajtáslánccal főleg Amerikában. Igaz, a macerás benzines és dízel turbómotorok korában sok év múlva, használt autóként nálunk is nagyra becsült ajánlat lesz.