Biciklitől a párizsi metró kerekéig - a Michelin fivérek története

Véletlenül került a gumiiparba a francia testvérpár, de aztán a cserélhető abronccsal, a radiállal és a marketing fontosságának felismerésével forradalmasította azt. Így lett a kicsi vulkanizáló műhelyből óriáscég, amely még Alonso világbajnok Renault versenyautójára is gumit szállított.

Bevetésre indul a híres gumiember

Nem sokkal később egy, a Mars-mezőn rendezett kerékpár-kiállításon a Bibendum figura gyomrában már fonográf szólt, de André nem volt elégedett. Megbízta hát egy emberét, hogy kerítsen egy mély hangú városi kikiáltót a zeneszerszám helyére. "Ami számít, fiam, az a jó duma! De semmiképpen ne legyen ordenáré!"

Korai Michelin-reklám. Több kritikus is kifejezetten ijesztőnek találta a Bibendum figura első változatait Forrás: Retro Mobil

Nem akadt megfelelő ember a piacokon, ám egyik este a latin negyed egyik mulatójában, a Mennyei Kávézóban meglett a megfelelő orgánumú művész, aki el is vállalta, hogy Bibendumként szórakoztatja a közönséget.

Az ügyből perpatvar is kerekedett,

mert a szomszéd stand az Oury gumimárkáé volt, s persze őket zavarta a Michelin köré gyűlő tömeg, így amikor Bibendum megszólalt, az Ourynál mindig felharsant egy autókürt.

A Michelin testvérek minden fontos döntést szigorúan zárt ajtók mögött hoztak meg, így azok csak ritkán szivárogtak ki. Egyik titkos tervük szerint

a fiákereket akarták minél előbb gumikerekekkel felszerelni,

Étienne pedig gyakran a motoros járművek és kerekeik fejlesztése mellett kardoskodott. Végül az utazóközönség döntött: gyorsan megkedvelték a csendes és kényelmesebb fiákereket, 1896-ban már csaknem 400 ilyen futott Párizs utcáin.

A legendás első plakát, innen származik a reklámfigura neve, a Bibendum (Igyunk) Forrás: Retro Mobil

Hogy hétfő, akkor Michelin-rovat

A Michelin márka történetében vízválasztó volt az 1895-ös Párizs–Bordeaux–Párizs autóverseny, ahol ugyan utolsók, azaz kilencedikek lettek, de fúvott gumikerekes autójuk a katasztrofális utak ellenére célba ért. "Öt év elég lesz, hogy az automobil és a pneumatikus gumiabroncs elválaszthatatlan legyen!" - jelentette ki ekkor Étienne, és igaza is lett: a cég árbevétele 1891 és 1900 között évi 460 ezer frankról 6 millióra nőtt! Ma már sajtótörténeti tény: 1901-ben a márka bevezette az állandó reklámokat.

Reklámfotó 1924-ből Forrás: Retro Mobil

Az Auto Vélo című lapban elindultak a Michelin-hétfők: ez volt az a nap, amikor az olvasók mohón vetették rá magukat a hétvége sporteseményeiről szóló beszámolókra.

André és Étienne összehangolt kampányt indított,

a teljes oldal mindennel foglalkozott, aminek csak kicsit is köze volt a mobilitáshoz: hogyan szereljünk kerékpárgumit, hogyan állnak a fontosabb közlekedési fejlesztések, hogyan megy a jogosítványszerzés.

Az oldal fejlécében természetesen mindig ott szerepelt Bibendum, s volt, hogy a Napkirállyal pózolt, de olyan is, hogy a köztársasági elnökkel, Armand Fallieres-szel sétált.

Próbálkozott hasonló reklámmal a Continental és a Dunlop,

sőt néhány autómárka is, de senki nem tudta tartani a Michelin-hétfők ritmusát. A cég másik marketingfegyvere az Illustration Theátrale című képes színházi újság hátsó borítójának megvásárlása volt: itt a gumikhoz, az autózáshoz kapcsolódó történetek szerepeltek rendszeresen.

Újabb forradalmi találmány: radiál

Étienne Michelin élete végéig megtartotta a cég reklámtevékenységeinek irányítását, de a tervezés és a gyártás stratégiai döntéseiben is mindig részt vett. A testvérek közös elhatározása volt a külföldi terjeszkedés, és a technikai fejlesztésre is mindig sokat költöttek. Megalkották a szövetrétegek helyett acélszálakkal megerősített gumit, az új technológia a Cablé, azaz a kábeles nevet kapta.

A cég 1913-as, 24 oldalas gumiszerelési leírásának borítója. Az előszót Bibendum írta alá így: "Légies üdvözlettel" Forrás: Retro Mobil

A szerkezet előnyeit négyoldalas prospektusban ismertették, ebből félmilliót nyomtattak, és hét országban terjesztették! Később felméréseket készítettek az autósok költési szokásairól, az eredményeket pedig vezető párizsi lapokban közölték, ezzel is hírverést csapva a márkának.

A két Michelin 1930-ban súlyos gazdasági döntést hozott,

miután kiderült, hogy utazó ügynökeik sok mindent árultak - képeslapot, pipát, Bibendum-csokit, evőeszközöket, szappant -, csak éppen autógumit nagyon keveset, mert nem volt belőle elég! Ekkor a Guide Michelin kivételével minden egyéb termékük gyártását leállították, és újból az abroncstermelésre koncentráltak.

Raliautótól az utasszállító repülőig

A cég mindig is kiemelt figyelmet fordított a sportesemények támogatására, főleg ha azok valamilyen módon Franciaország érdekeit is szolgálták. Régi partnere, André Citroën 1930-ban óriási tervel állt elő, amikor vázolta André Michelinnek az ázsiai Sárga Rallye tervét. A Michelin külön gumitípust is tervezett a futamra, de a versenyt André már nem érte meg, mert 1931. április 4-én meghalt.

Utcai kampány, 1926-os életkép Forrás: Retro Mobil

"André Michelin elvitathatatlan szerepet vállalt a gépi - ezen belül is az autó - közlekedés fejlesztésében. Forradalmian új ötleteket valósított meg! Felmérte a közlekedés áldásos hatásait, közhasznúságát, és hitt a jövőjében. Ötletei egyszerre voltak zseniálisak, eredetiek, vonzóak, tanulságosak és meggyőzőek" - írta róla halála másnapján a Le Figaro.

A Michelin az évtizedek alatt globális vállalattá fejlődött,

saját kaucsukültetvényekkel, több gyárral és gumimárkanévvel (Uniroyal, BF Goodrich, Kleber), emlékezetes Forma-1 beszállítói szerepléssel. Magyarországon is készítenek abroncsokat, és a francia cég tulajdonában áll a Taurus márka is. A párizsi metró és a Boeing 777 ma is Michelin-gumikerekeken fut, akárcsak a világ leggyorsabb szériaautója, a Bugatti Chirion.

Még több sztorit olvashat a Retro Mobil márciusi számában