Bizony, ez ugyanaz a blokk, mint amit tavaly az Inazumában megismertünk, de míg sportmotorban megmosolyogtató a 248 köbcenti, addig egy kalandorban elég is lehet. De pontosan mire? Városi és elővárosi portyázásra mindenképp, egy fontos kitétellel: aki az autók tempójában megy, annak gyakran kell kapcsolgatnia, aki viszont gyorsan haladna, annak rengeteget.
Szerencsére a V-Strom váltója könnyen és precízen jár, az örökös lábmunka viszont meg fogja lepni azokat, akik megszokták, hogy a CVT-s nagyrobogókon csak húzni kell a gázt, és kész. Van ennek persze egy másik oldala is: jó móka átélni, ahogy
az unalmas karakterűnek tűnő motor 7-8000 körül ordítani kezd,
mozgósítja erőtartalékait, és csak a leszabályozás előtti lámpavillanásra váltunk fel.
Lakott területen kívül már nem érződik fürgének az autókhoz képest: a kisebb, kanyargós utakon érzi magát elemében, nagyobb tempónál elfogynak előzési tartalékai. 100-110 körül még elvan, a 130 már erőlködve a vége, sztrádára tehát nem való. Így nehezen tartaná a lépést túrán egy nagymotoros konvojjal, de egyedül vagy hasonszőrű társakkal útra kelve semmi akadálya sincs egy-egy belföldi kirándulásnak.
Utassal persze árnyaltabb a kép, a dobogókői vagy balaton-felvidéki csavargás is türelemjáték lesz, de magányos motorosoknak képes egy gépben egyesíteni a hétvégi rövid kiruccanásokra és a hétköznapi ingázásra termett gépet. Mindegyik útnál jól jön, hogy
remek futóművet pakolt alá a Suzuki;
szépen filterezi az úthibákat, ugyanakkor szűk íveken is kezesen, kiszámíthatóan kanyarodik, jól dönthető.
Érződik a V-Strom mozgásán, hogy 25 lóerőnél többet is elbírna (40-et tud például új vetélytársa, a Kawasaki Versys-X 300), ami még egyáltalán nem feszegetné az A2-jogosítványkategória határait. Így bőven megbirkózik vele az elöl is szimpla tárcsás és kikapcsolhatatlan, viszont finoman beavatkozó Bosch ABS-szel megtámogatott fékrendszer. Nagy tempóról lassítva is nagyon kiegyensúlyozott.
Amellett, hogy kicsi és közepes fordulaton selymesen jár, van egy további előnye is a sorkettes blokknak: keveset fogyaszt.
A gyári katalógos mindössze 3,1 literes átlagot ír,
ami a jókora tankkal együtt 500 kilométeres hatótávot is kiadhat, mi a teszten lendületes tempónál sem tudtuk megitatni vele 4 litert százon – a valós 3,7 literes átlag pedig nem kis előny egy ingázómotornál.
Napi használatát olyan felszerelések könnyítik meg, mint a 12 voltos csatlakozó, az elakadásjelző, a jól leolvasható LCD-műszeregységbe foglalt egyszerű fedélzeti számítógép és óra. Extraként sokféle felnidekoráció, nyeregtáska, középállvány (ajánlott), markolatfűtés, kézvédő, illetve felső és egy-egy oldalsó túradoboz rendelhető hozzá, a kofferekhez mind alapból megvannak a felfogatási pontok.
Ami a piszkos anyagaikat illeti, 1,79 millió forintot kérnek érte, ami megfelel például egy nagykerekű robogó (például Honda SH300i) árának, és
kereken feleannyi, mint amit egy nagy V-Strom 1000-ért kéne hagyni a kasszánál.
Két, már említett kalandor vetélytársa, a BMW 310 GS 1,85, míg a Kawasaki Versys-X 300 pedig 1,89 millió forintba kerül, legalább fél decivel nagyobb lökettérfogattal.
Klasszikus 250-est csak a Honda kínál, méghozzá egy hengerrel és endurósabb fazonnal, ám a CRF 250 Rallye kétmilliónál is drágább. Annak, aki nem ragaszkodik az adventure-felépítéshez, már 1,7 millió forint alatt is léteznek alternatívák, például a Yamaha MT-03 vagy a KTM 390 Duke ABS. Ebben az erős mezőnyben főleg a dizájn, a kezes futómű és a gazdaságosság lehet a Suzuki fő ütőkártyája – mi pedig örülünk, hogy a kis motorkategóriák is újra benépesülnek.