Amiben viszont mégis előnye lehet, az a (kiterjesztett valóságot is használó) navigálás, mert ismert, vagy előre megadott címek beállítása menüben mindig bonyolultabb lesz, mint az mondani: Hey Mercedes, Go Home!
Mivel az on-line rendszer már forgalomfigyelést is tartalmaz,
ennek akkor is van értelme, ha tudjuk az utat, szóval nem teljesen haszontalan újdonság ez, még egy olyan vén, lassan konzervatívvá öregedő embernek sem, mint én.
Az iPhone és társai hangvezérelt asszisztensét már rengetegen megszokták és megszerették, elsősorban nekik szól az MBUX, de látszik, hogy még egy kis fejlesztés, és elkezdünk majd teljesen ráhagyatkozni. A fedélzeti rendszerek vezérlésében egyébként szokatlanul nagy szabadságot kapunk, a hangutasításokon túl is.
A navigációs kijelző érintésérzékeny, de van a régi tekerő helyén tapipad is, sőt, a kormány jobb oldalán elhelyezett gombokkal is dolgozhatunk, a bal oldali az óracsoporté. Az A-osztály tehát nemcsak megrendeléskor, de
használat közben is nagy szabadságot ad a személyre szabásban,
ami az autóiparban újdonság. Bezzeg a mobiltelefonok között teljesen megszokott – innen érthető, miért, hogyan és miként került ez a rendszer a fejlesztésének fókuszába.
Dicséretes, hogy mindegyik beviteli módszer jól használható, köszönhetően az erős hardver háttérnek. Ha valaki régóta vezet, és 10-15 éves autóból ül át, azt mellbe vágja az időutazás élménye, aki viszont kiskora óta okostelefonnal nőtt fel, végre otthon érezheti magát egy autóban is. Ehhez képest nem csak a kocsiszekrény kialakítása, de a vezetési élmény is ódivatú, de csak ehhez képest. Mert amúgy modern, jól használható csomagot kapunk.
Bár az A200 alapesetben csatolt lengőkaros hátsó futóművet kap, a Mercedes igyekszik jól eldugni, milyen az. A bemutatón nem vezethettünk olyat, és az alaposan felextrázott tesztautó is az új, multilink megoldást kapta.
Ezzel viszont egészen kiválóan viselkedik, mese nincs.
Kanyarban nem dől, a kormány utasításait késedelem nélkül követi, mégis jól viseli a magyar utak támadásait, komfortos a 18"-as kerekekkel is.
Városban, országúton és autópályán is remek a menetkomfortja, stabil, finoman siklik és csendes, ráadásul a hengerlekapcsolásnak köszönhetően hosszú úton spórolós lehet. A kormány, a pedálok és általában a kezelőszervek mind komfort-orientáltak, finoman kapcsolnak, könnyű terelgetni a kocsit. A 7 fokozatú, duplakuplungos váltó azonban nem tetszett, sem komfort, sem dinamika szempontjából nem az igazi.
Elinduláskor finom pedálkezelés mellett is előfordul, hogy rántva startol, ami általános „DSG-betegség", és engem mindig zavart, egy klasszikus automata jóval komfortosabb. Cserébe gyorsabb váltásokat kapunk elvileg, kellemesebb élményt dinamikus vezetés esetén. De csak elvileg, a tesztautó esetében ugyanis nem ezt tapasztaltam, amikor meghajtottam. A katonás, pattogós váltások ugyan megvoltak, de a motor nem tudta tartani a lépést, valahogy mindig pont rossz fordulaton zárt a kuplung.
Olyan volt, mintha nem igazították volna a vezérlést tökéletesen a váltóhoz. Jó tempóra képes az 1,3-as turbómotoros, 163 lóerős A200, de
nem igazán kellemes élmény gyorsan menni vele, hiába kimagasló a futómű.
És erről egyedül a váltási élmény tehet, mert a kormány érzéketlensége ma már sajnos sportkocsiban sem szokatlan.
Van olyan terület viszont, amiben az egész kategóriát kenterbe veri az új A: kiemelkedően fordulékony, így még a 4,4 méteres hosszához képest is könnyű vele parkolni, szűk helyeken navigálni. Városban tehát kellemes partner, ahogy kompakttól várnánk, de az A200 legjobb arcát országúton, autópályán mutatja. Ha nem űzzük, a váltó-motor összhang teljesen rendben van, és a jól szigetelt, komfortos kocsi olyan finoman falja a kilométereket, ahogy régebben csak nagyobb, erősebb szedánoktól szoktuk meg. Mindezt Ön is kipróbálhatja, pont ilyen A200-asokból állított flottába 50 darabot a Mol Limo.
Kényelmes ülésével, vállalható fogyasztásával tehát akár utazóautónak is beválik, igaz, „önző” autó a kis Merci - kifejezetten a sofőrnek, a sofőrről szólnak innovációi, szolgáltatásai, de ezt legalább egész jól csinálja, az egy mínuszpontját leszámítva remekül vizsgázott. Teljesen mindegy, hogy 5 kilométerre bevásárolni, vagy 5000 kilométeres körutazásra indulunk, partner. Meglepő elegy tehát az A200.
Mérete és főleg az MBUX bevezetése egyértelműen jelzi, fiataloknak szánják. Viselkedése viszont tökéletesen felnőttes, egyenesen nagyautósnak mondanám, hiába a kis motor és a kompakt besorolás. Ha valaki egyedül vagy párban közlekedik, netán még egy kutyával, simán megteszi egyetlen autónak, és nem kell kompromisszumot kötni sem városban, sem a nagyi felé vidéken, sem a horvát autópályán, sem az alpesi síparadicsomok felé.
A tesztfogyasztása is elfogadható, 7,8 l/100km városi-elővárosi környezetben,
országúton bizonyára egy-másfél literrel lejjebb is mehet. A Mercedes-kereskedők tehát azzal érvelnek majd, komoly gépet kap a vevő a pénzéért, de a magyar piacon így sem lesz könnyű dolguk: a tesztautó 13,1 milliós árát a gép tudása ellenére is magasnak érzem. A most már kapható A160 7,7 milliós alapára jelzi, lehet A-osztályt venni a tízmilliós álomhatár alatt is, de ott már kell valami kompromisszumot kötni. Hiszen például a belépőmodell csak 109 lóerős.