Benzinmotorok terén szintén több újdonság érkezik, itt azonban van néhány továbbszolgáló is. Megmaradt az 1,6-os motor a C160 (129 LE) és a C180 (156 LE) verziókban, illetve változatlan a háromliteres V6-os a C400-ban (333 LE). Teljesen új motorcsalád lép viszont színre a C200 és C300 orrában.
A kisebbik 1,5 literes, de már önmagában 184 lóerőt teljesít,
amit további 14 lóerővel tud megtolni az EQ-Boostnak nevezett, 48 Voltos generátor-indítómotor rendszer.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy a turbó felpörgéséig szállnak be az amperek, tehát a turbólyukat tünteti el a segéderő, és biztosítja a folyamatos, kiszámítható gyorsulást. Bár már kapható a C200 EQ-Boost, mi most nem tudtuk vezetni, az viszont kiderült, hogy a 48 Volt külön, spéci akkumulátort igényel – bár ez úgyis csak a használtautó vásárlókat érdekli majd.
E motor szintén új kétliteres nagytestvéréhez még nem jár az elektromos kiegészítő rendszer, 258 lóereje azonban így is meggyőző a C300 orrában. Ezt is próbáltuk, és bár nem AMG modell volt, tempó terén semmi oka szégyenkezésre.
Nagyon gyors a C ezzel a motorral,
még kanyargós úton is csak falja a kilométereket, az Avantgarde vezetőülése pedig úgy sportos, hogy a kényelemből sem veszít.
Azokat, akiknek nem kenyere a tömegbe beleolvadás, hanem feltűnő gépet szeretnének, továbbra is örömmel szolgálják ki a Mercinél. Később újra lesz majd C 63 AMG, de nem biztos, hogy odáig el kell nyújtózni, mert a 390 lóerősre izmosodott C 43 AMG minden igényt kielégít.
Kabrióként vezettük a biturbó V6-motoros kocsit,
mely nyitott és csukott tetővel is borzongatóan hangos, miközben a szériában adott 4Matic hajtás minden lóerőt hasznosít.
Hiába küldi hátra a hajtás nagyobb részét az AMG által beállított rendszer, mégis elsősorban a tapadásért dolgozik. Kanyarban inkább négy kerékre támaszkodik, semmint hátulról tol a háromliteres, pusztító erejű 43 AMG, legalábbis érzésre, de a lényeg: annyira gyors, hogy országúton már szinte kihasználhatatlan.
Az AMG felszereltség esetében a digitális műszerfal is egy kicsit más, tud egy sportbeállítást, amiben középre kerül a fordulatszámmérő, jobbra pedig a térkép tehető ki, tehát kanyargós úton egy pillantásra látjuk, mennyire lesz éles a következő kurfli.
Ha már németországi volt a bemutató, az Autobahnra is kimentünk mindhárom kocsival, és 200 felett érezhetően stabilabb, nyugodtabb volt az AMG, mint a másik két masina.
Pedig papíron a C300 is tudja a 250 km/h-t,
de nem mindegy, mennyire kell egyenesnek és simának lennie az útnak, hogy el is érjük azt – a 43 AMG nem küzd kihívásokkal.
A sportverzió természetesen kagylóüléssel kérhető, mely tényleg remekül tart a kanyarokban, és újdonság, hogy most már ülésszellőztetés is specifikálható hozzá. Sőt, a kabrióban az „Air-Scarf” nyakfűtést is kérhetjük az AMG ülésekhez, azonban a deréktámasz kapcsolóját rosszul helyezték el: a vezető csukott ajtóval egyszerűen nem fér hozzá a gombhoz, annyira szorosan a kárpithoz simul az üléspárnázat.
A Mercedes C-osztály tehát úgy újult meg, ahogy kellett: épp csak annyira, hogy friss és modern maradjon.
A négy kontinensen gyártott modellcsalád sikerre továbbra is borítékolható,
hiszen az alapkivitelekbe már viszonylag elfogadható áron beülhetünk, a felsőbb régiókban pedig nem érződik kevesebbnek, mint nagytestvérei. Apropó árak, már van magyar lista és él a konfigurátor.
A C160 belépőmodell 9,86 millió forinttól indul, az új, lágy hibrid hajtással megtámogatott C200 ára 12 millió forint. Utóbbinál bő 300 ezer forinttal kerül többe a C220d, a dízelekből csak később érkeznek az olcsóbb változatok. És a csúcskivitel? A limuzinként, kombiként, kupéként és kabrióként is elérhető C 43 AMG 4Matic extrák nélkül 18,78 millió forint.
A háromliteres biturbó motor teljesítményének azonban nem csak a pénztárnál van ára: bár jót autóztunk, a végén
a fogyasztásmérőre pillantva 23 literes átlagot láttunk,
a fék pedig mormogással jelezte: néhány ezer kilométer ilyen őrült terhelésből neki már elég is volt. Szóval bár látszólag alig tér el a sima Merciktől, a 43 AMG igazi sportkocsi, fenntartási költségeit illeti.