Amerikai álom a középosztálynak – a Mercury története

A mifelénk alig ismert márkát Henry Ford fia, Edsel alapította 1938-ban, hogy betöltse az olcsó Fordok és luxus-Lincolnok közötti piaci rést. Évtizedeken át működött is a recept, de az ezredforduló után kilátástalanná vált a helyzet, és Detroit dicsőségével együtt a Mercury is odaveszett.

Két nagy riválisa, a General Motors és a Chrysler után a Ford utolsóként kezdte el alkalmazni azt a taktikát, amely szerint jó, ha a birodalmon belül minden ár- és felszereltségi osztályhoz létezik külön almárka. A Mercury első modellje, az oldaltszelepelt, 3,9 literes, 95 lóerős Ford V8 motorral futó Eight több alkatrészében is osztozott Fordokkal és Lincolnokkal, de Bob Gregorie, a házi formatervező ügyelt rá, hogy ne csak a jelvénye különböztesse meg tőlük.

A kiálló sárvédős Eight 1942-ben elsőként kapta meg a Ford Liquamatic nevű félautomata váltót Forrás: Ford

Azonnal nagy siker lett, több mint 65 ezret adtak el belőle. A háborúig az egyetlen Mercury volt, több ráncfelvarrással 1942-ig gyártották, de 1946-ban egy újabb kozmetikázás után folytatta egészen 1952-ig;

ekkor két modellre, a Customra és a drágább Monterey-re szedték szét.

Az ötvenes években bővült a kínálat, megjelent a Montclair és egy egész kombicsalád is, a Commuter, a Voyager és a Colony Park.

Hétezer köbcentis, krómtól csillogó cirkálók

Az Elvis-korszak legismertebb Mercuryje a Turnpike Cruiser volt, egy extravagáns, fecskefarkú, krómdagályos batár. A flottavezérséget a szimplább vonalvezetésű, de bivalyerős, 7,0 literes, 400 lóerős Park Lane vette át tőle 1958-ban. 1960-ban debütált a mindössze 2,4 literes, soros hathengeres Comet, a márka első kompaktja, majd a Comet és a Monterey közé megérkezett a Meteor.

Két- és négyajtós limuzin formában készült a Turnpike, a Lincoln-stílust idéző hátsó szélvédő is elektromosan lehajtható volt Forrás: Ford

Erre az időre tehető, hogy a Mercuryk (bizonyára gazdasági okokból) ha külcsínben nem is, de

technikailag egyre jobban kezdtek összekeveredni a Fordokkal.

A hatvanas évek két legnagyobb Mercury-slágere a Mustang és a Thunderbird házon belüli riválisa, a Cougar, illetve a Park Lane kétajtós kivitele, a Marquis volt. 1969-ben, a híres Woodstocki fesztivál évében a Buick Riviera és az Oldsmobile Toronado direkt ellenfeleként dobták piacra a Marauder luxuskupét.

A Marauder a Ford legerősebb motorjáról kapta a nevét, alapból 6,4-es, 330 lóerős V8-assal futott, a legizmosabb a 7,0 literes, 410 lóerős kivitel volt Forrás: Ford

Még a hetvenes években is töretlen volt a Cougar sikere, olyannyira, hogy a márka bestsellere lett, az alapból 5,6 méter hosszú Marqiusnak pedig megjelent a gazdagabb változata, a Grand Marqius. Hogy ne legyen könnyű eligazodni az M kezdőbetűs típusnevek közt, a Comet némi átrajzolás után Monarch néven folytatta. A Montego lett a márka mindenese, négyajtós szedán, kétajtós kupé, kabrió és kombi formában is, motorpalettája a 4,1-es hathengerestől a 7,0 literes V8-asig terjedt.

Gyártásának nyolc generációjában a Cougar volt izomautó és békés családi szedán is. Ezen a képen a '69-es, bukólámpás kupé látszik, ma megbecsült veterán Forrás: Ford

Amerikának is számítani kezd a fogyasztás

Nehéz időket hozott az olajkrízis a benzinfaló cirkálókra, ehhez jöttek még a nyolcvanas évekre egyre szigorodó környezetvédelmi törvények.

Kénytelen volt a Mercury is megkezdeni a méretcsökkentést,

összes modellje kisebb, spórolósabb és „zöldebb” lett. A csúcs továbbra is a Grand Marqius volt, de bemutatták az első fronthajtású autójukat, a Lynxet is. Az amerikai Ford Escort klónja 1,6-os vagy 1,9-es soros négyhengeressel ment, de szégyenszemre Mazda-dízellel is kínálták.

A Ford Crown Victoria és a Lincoln Town Car közé pozicionált Grand Marqius (1975–2011) a márka prémium limuzinja volt Forrás: Ford

1986-ban a Marquis helyett megérkezett a Sable, a Mercuryk pedig lassan átcímkézett Fordokká változtak. Folyamatosan estek az eladások, 2009-ben már csak 95 ezer darabra akadt vevő, ezért a Ford 2011-ben megszüntette a márkát. Magyarországon fel sem tűnt senkinek a bezárás, pedig húsz évvel korábban két cég, Unique-Trade és az Autótechnika is megpróbálta forgalmazni a kétes kinézetű és minőségű Mecury modelleket (leginkább a Topazt), de senkinek sem kellettek.

Szappanforma: Amerikában a középkategóriás Sable volt a nyolcvanas évek egyik legáramvonalasabb szedánja. Több mint kétmillió készült belőle Forrás: Ford

Még több veterános olvasnivalót talál a Retro Mobil januári számában: