Autópótló járat, fele költségekkel – Suzuki Burgman 200 teszt

Még ha egy takarékos kisautóhoz hasonlítjuk, akkor is feleannyit (3 litert) fogyaszt, ami évi 5 ezer kilométernél 61 500 forintos spórolás. Ehhez jön még komoly tételként az elmaradó parkolási díj, az olcsóbb szervizelés, és persze a dugókon átvágtatva megspórolt idő, ami megfizethetetlen. Kanapérobogóval járni jó dolog, főleg a 200-as Burgmannal, ami városon kívül sincs elveszve, fenekelten bendőjében pedig rengeteg holmit elnyel, mégis sokkal olcsóbb luxusrokonainál.

Nagyobb a motor, mégis takarékosabb

Néhány kilométer után bárki meggyőződhet arról, hogy igenis érdemes beiratkozni egy tanfolyamra, hogy a kedvezményes A1-es helyett A2-esre (vagy korlátlanra) fejlessze a jogosítványt. Míg ugyanis a 125-ös Burgman jól megtermett testével nincs igazán könnyű dolga a 11 lóerőnek, addig

mindössze kétkilós többletsúly mellett a 200-as már érezhetően virgoncabb,

élhetőbb. 18 lóerejével városban könnyen elhúz az autósorok elől, emelkedőn vagy utassal sem fogy ki olyan könnyen a szuszból.

Végképp a maga javára dönti el a csatát az erősebb „burgonya”, ha elhagyjuk a lakott terület vége táblát: nagyobb nyomatékával sokkal kevésbé kihívás az előzés, országúton vagy autóúton (sztrádák bevezető szakaszain) simán tartja a lépést az autóforgalommal. Míg a kisebbik modell hivatalos vége 105 km/h, addig a nagyobbé 120 km/h, aminél óra szerint mindkettő jóval többet tud ugyan, de jól mutatja az arányokat. A 200-assal az ingázás mellett néhány rövidebb vidéki túra is simán belefér.

Bár a laborméréseken alapuló gyári adatok szerint a 125-ös takarékosabb, a gyakorlatban éppen fordított a helyzet, hiszen azt városon belül és kívül egyaránt többet kell nyélgázon használni, míg a 18 lovas gép elketyeg részterhelésen.

Ez nálunk a gyakorlatban 10 százalékos fogyasztáskülönbséget jelentett,

nem kifejezetten kímélő üzemmódban is eljárt a 200-as kereken 3 l/100 km-es átlaggal (a teszt kezdetén 3,8-cal vettük át – az importőr szerint előtte sokat járt hidegüzemben, rövid utakon). Így bizony nemcsak az autózáshoz, de a tömegközlekedéshez képest is gazdaságos alternatíva.

Feleannyiba sem kerül, mint a miniautók

Bár egy gördülő kanapétól nem feltétlenül várnánk vérmes dinamizmust, a masszív vázszerkezetű, tisztességes futóműelemekkel összerakott Burgman kanyarokban is egész jól helytáll,

nyoma sincs reszketésnek vagy bizonytalanságnak.

Elöl-hátul lyuggatott (240 milliméter átmérőjű) szimpla tárcsás, természetesen integrál fékrendszere is megbízhatóan lassítja, a széria ABS-sel csúszós útfelületen sem tartogat kellemetlen meglepetéseket. Kipörgésgátló ekkora teljesítményhez még nem jár.

Jó néhány gyártó kínál sportrobogókat, a Burgman hagyományos erőssége ugyanakkor a kényelem, ami az ülés kialakítását, az egyhengeres motor járáskultúráját és alapvetően a rugózás hangolását tekintve is jól sikerült. Két hibája azért akad: az amúgy hatékony szélvédő nagy tempónál zavaró örvényeket kelt a sisakon, a 12, illetve 13 colos kerekek pedig nem tudnak mit kezdeni sok kátyúval, keresztbordával. Hosszabb úthullámokon sem fordul viszont elő, hogy felüssön a Suzuki.

Igaz, hogy nem a legfrissebb divatcikk, viszont a hosszú távú szerviztapasztalatai kedvezőek, és napi ingázós célszerszámként remekül beválik.

Tudását tekintve teljesen reális az árcéduláján szereplő 1,45 millió forint,

ami mindössze 150 ezerrel több a nyolcadliteres testvérnél, ugyanakkor egymillióval kevesebb annál, mint amennyit a Burgman 400-ért kérnek. Riválisaihoz képest is egész korrekt ajánlat, mégis, A1-kategória felett a mi piacainkon légüres térben mozog – ami igazán kár.