Priusszal indult, de a flotta hőse lehet - Ford Mondeo Turnier Hybrid teszt

Ránézésre ugyanolyan, mint a többi céges Mondeo kombi, de kizárólag a gumik nyikorgása hallatszik a mélygarázsban, a motorja meg se rezzen. Ja, hogy ez hibrid! Akkor miért nincs zöld rendszáma? Íme, egy igazi különc a német autók között, amely a Fordok világába toyotás spórolási szemlélet vegyít, meglepően harmonikus elegyet alkotva. De azért hajszál is került a levesbe.

Ismerős és mégis más a műszerfala

Mielőtt útnak indul, néhány további hibridspecifikus megoldással is találkozhat a vezető. Ez a modell nem kapja meg automata rokonai forgótárcsás előválasztóját, hanem jókora karral kell végiglépni a P-R-N-D sort, de a Focusszal szerezett tapasztalatok fényében ezt kellemesebb használni. Azt viszont sajnáltuk, hogy a turbós benzines és dízel változatokkal ellentétben ebbe nem szerelik be a teljesen digitális, látványos műszeregységet, egy szem analóg kilométerórával nézünk farkasszemet.

Gyerekkorunk „mennyi van beleírva" műsorszámában nem végezne jól a 200 km/h-ig tartó skálával, viszont a két oldalán kijelzőkön követhetük nyomon a járműadatokat (fogyasztási diagrammal és vezetési stílusértékeléssel), illetve a Sony hifi és navigáció beállításait. Utóbbira persze ott a középső érintőképernyő is, bár a gyorsaságán lehetne javítani.

A rendszer beszéddel vezérelhető és tükrözi az okostelefont,

ahogyan illik, szerencsére alatta a klímának megmaradtak a külön fizikai gombjai.

Nem az átlagos képességű Sony infotainment és néhány kisebb beszállítói alkatrészcsoport jelenti ugyanakkor a legfontosabb japán fejlesztést a Mondeo Hybridben. Jó néhány évvel ezelőtt – nagyon bölcsen – úgy döntött a Ford menedzsmentje, hogy nem áll neki a semmiből hajtásláncot fejleszteni, inkább megvásárolta a műfajban tapasztalt Toyotától a hibrid rendszerkomponensek licenszjogát. Aztán több modellbe beépítve tarolt vele az amerikai piacon, talán meg is bánták már a japánok.

Olyan, mint egy Prius, de gyorsabb és csendesebb

Szinte ugyanolyan felépítésű, és a gyakorlatban is hasonlóan működik a Ford kombija, mint ahogy a Priusban, vagy akár a civilizáltabb Corollában és Camryben megismerhettük, ami szokatlan élmény egy német autóban. Turbós helyett

ebben is Atkinson-ciklusú, kétliteres szívó benzinmotor dolgozik,

amit e-CVT erőátvitellel és két villanymotorral kombinálva (egyikük a hajtásért felelős, a másik pedig a visszatáplálásért). 187 lóerős rendszerteljesítmény jut tehát az üresen 1,7 tonnás cirkálóra.

49 literesre csökkent a tank, de annyira takarékos a hibrid Ford, hogy így is ritkán kell megállni tankolni Fotó: Hirling Bálint - Origo

Némán manőverezget a parkolóban, és az akku töltöttségétől, illetve a gázkezeléstől függően néhány kilométeren át el sem indítja belső égésű motorját. Persze nem ugyanaz a liga, mint a nagyobb akkus plug in hibridek, előbb-utóbb beröffen a benzines, de aztán sík úton gurulva vagy lassításnál le is áll – utóbbi esetben megkezdődik a visszatöltés, érezhető is némi átmenet a bal pedálon a rekuperáció és a hidraulikus fékezés között. Városban akár közel fele-fele időben eljárhat benzinnel és árammal.

Rutinosabbak kérdezhetik, van-e itt is bégetés és gumiszalag-effektus, mint a Priusokban? A válasz igen, de sokkal kevésbé zavaró mértékben, ezt kora ellenére tényleg inkább az új generációs Toyota hibridekhez érdemes hasonlítani.

Egész elfogadható idő, 9,4 másodperc alatt képes százra gyorsítani,

és rendszer vezérlése, illetve a kétliteres motor zajszigetelése is kifejezetten dobhártyabarát. Nem csak városban, hanem sztrádán adaptív tempomattal 140-nel robogva is csendes kísérő.

Az ólomlábú sofőrt is leszoktatja a rohanásról

Ahogy oly sok hibrid, úgy ez is előbb-utóbb a karakteréhez tudja igazítani a sofőr vezetési stílusát, aminek a lényege pofonegyszerű: érzéssel kell gyorsítani, hagyni kigurulni, nem az utolsó pillanatban lassítani. Kimért tempót vár el, de nem jelenti azt, hogy vándordűneként mozogna, simán tartja a forgalom ritmusát, sőt. Ám azt a mozdonyszerű nyomatékot képtelen mozgósítani, amit a forintra ugyanennyibe kerülő, 190 lovas automata dízel kínál tálcán az örökké sietős menedzsereknek.

Ahogy sok tesztelő kolléga, úgy jómagam sem tartozom a nagypapás stílusban vezetők közé, de városi-elővárási ingázásnál vagy az M0-áson poroszkálva kellemes társat ismertem meg a Fordban. A génjei persze nem változtak meg, de hangolása, tömege és ballonos kerekei miatt a többi Mondeo sportossága helyett inkább

kényelemorientált limuzinnak érződik, a rossz minőségű utakat ragyogóan kirugózza.

Márpedig ilyenekhez bőven volt szerencsém vele egy Krakkóig vezető túrán.

Asszisztenseinek sokasága (az említett tempomat mellett sávtartó, parkolóasszisztens, táblafelismerő stb.) is azt az érzést erősíti, hogy a vezetés helyett az utazás élménye áll középpontban, ezt a vevőnek szem előtt kell tartania. Autópályán a száguldó BMW-k és Mercik közé beállni lassú, országúton sietősre véve a figurát nem partner a sok előzésben – lepadlózva zajt ad nyomaték helyett. A Magas-Tátra útjain már a dízel mondeósokat irigyeltem, de aztán visszavettem, és helyreállt a harmónia.

Annyiba kerül, mint a dízel, de olcsóbb fenntartani

Ez az autó tehát a higgadt helyváltozatásról szól, és a kényelem mellett sok mindennel kompenzál a száguldozásért. Itt van például a fogyasztás, ami a kilométerekben gazdag teszthét után megállt 5,6 liternél – ez bizony a dízelekhez képest is remek érték, kizárólag városban használva még nő is az előnye.

Szervizköltségeket tekintve szintén a hibrid áll nyerésre

(nincs turbó, részecskeszűrő, nagynyomású befecskendezés, kettős tömegű lendkerék), ráadásul a féket kevésbé koptatja.

Használtan aligha lesz gond az újraeladhatósággal, igaz, ma még mindenki a japánoknál keresi ezt a technikát. Előtte azonban meg is kell vásárolni a Titanium felszereltségtől elérhető hirbid Mondeót, ehhez legalább 11,56 millió forinttól kell megválni. Érdekes, hogy pár százezer választja el az erősebb, de szedán Toyota Camrytől (ha nem számolunk fordos kedvezményekkel), kombiként pedig a kisebb, viszont friss fejlesztésű Corolla jöhet szóba helyette 180 lóerővel, jól felszerelve nagyjából tízmillióért.

Két fontos döntést meg kell hoznia annak, aki a riválisok közt nézelődik. Ha fontos a töltés lehetősége és az ingyen parkolás, akkor valamivel drágábban plug-in hibridek között kell nézelődni (BMW 330e, VW Passat GTE és társaik). Aki pedig a divatot akarja követni, a Mondeo árából vehet hibrid SUV-ot is, például Honda CR-V-t, jobb helykihasználással. Mégsem zsákutcának, hanem jó dízel-alternatívának mondanánk Fordot, de kár volt kivárni a kombival, hogy a CO2-riadóra felébredjen a konkurencia.