Maga a márka tesztautónk születése előtt mindössze öt évvel alakult, Walter Chrysler pedig nagyon akarta a sikert, szinte forrt a levegő a cégnél. Mérnökcsapatával rögtön az elején olyan autókat konstruált, amelyek technikailag és kidolgozottságban is fejlettebbek voltak a konkurenciánál - áruk azonban nem volt elrugaszkodott. Kivételes volt akkoriban, hogy a Chrysler hat hónapos garanciát vállalt minden autójára, és már az első modellek hidraulikus négykerék-fékekkel lassítottak.
Kicsivel korábban hidraulikus szalagfékekkel is próbálkoztak, de gyorsan rájöttek, hogy a dobok jobbak; ezen felül a karos, hidraulikus lengéscsillapítókat is alapfelszerelésként adták.
Az oldaltszelepelt motorokban aludugattyúk dolgoznak,
nagynyomású a kenés és van olajszűrő is. Mindegyikük – a négy- és a hathengeresek is – a korban szokatlanul magasnak számító, 5:1-es, vagy magasabb kompresszióval ment, a blokk minden modellben gumibakokon ült.
A kor jellemzője volt, hogy ha leeresztett az abroncs, leesett a felniről, de nem a Chryslernél: a kerékpánt peremét úgy formálták meg, hogy a gumi laposan is rajta maradjon. A 65-ös amerikaiasan fellengzős reklámja így szólt:
5000 dolláros autó, 1500 alatt.
1928-ban nagy reformok következtek a cégnél: a Chrysler az olcsó Chevrolet-t és a Fordot vette célba, ezért létrehozta a Plymouth márkát, amelynek első típusa, a Model Q a legkisebb négyhengeres Chrysler 52-es átcímkézett változata volt.
Ezentúl a Chrysler csak soros hathengeres modelleket gyártott, a belépő a Model 58-at leváltó, háromezer köbcentis 60-as lett. A 3,2 literes 65-ös éppen felette állt, egy polccal feljebb pedig ott volt a 3,6-4,1 literes Model 70/72 páros. Ebben az időben a felsőházat a 4,7-es, 92 lóerős Model 80 Imperial képviselte.
Történetünk főhőse, a Model 65 az ős Chrysler Six egyik változata, amit a briliáns mérnök-trió, Fred M. Zeder, Owen R. Skelton és Carl Breer konstruált. Esetünkben a lóerők száma megegyezik a típusjelzéssel, de ez csak véletlen, mert
a szám valójában a végsebességet jelöli: 65 mérföld/óra, azaz 104 km/h,
ami az akkori útviszonyokhoz bőven elegendőnek számított (szó sem volt még akkoriban autópályákról, Amerikában 1938-ban kezdődött a hálózat érdemi kiépítése).
Jó amerikai szokás szerint a hatféle felépítmény sokféle színben készült: volt kétüléses Roadster, kettő- és négyajtós zárt acélkasztnis szedán, ponyvatetős Touring, kétajtós kupé, ötablakos és háromablakos Business Coupe. Mindegyik azonos, 2860 mm-es tengelytávon ült, áruk kialakítástól függően 1065 és 1150 dollár között mozgott. A mi példányunk már az 1928-tól működő új, Jefferson Avenue-i üzemben született Detroitban, és ment egyenesen Argentínába.
Ezért jobbkormányos, ott ugyanis 1943-ig a baloldalon közlekedtek.
1949-ig ott lakott, öröklés útján került vissza hazájába, pontosabban Floridába, utána pedig 1985-ben Németországba. Akkor és ott restaurálták, azóta mindössze ötezer mérföldet futott, de ez alatt beégtek a kipufogószelepei és megrepedt a hengerfeje is. Látszik, hogy próbálkoztak a javítással, de félbehagyták, és inkább eladták az autót.
Így jutott hozzá mostani mai tulajdonosa, aki egyébként tapasztalt „háború előtti amerikai-autós" restaurátor. Sovány vigasz, hogy újak voltak a gumik, és frissek a fékmunkahengerek benne, mert a vízpumpát rosszul szerelték be, és akadtak egyéb apróbb hibák. A hengerfej hegesztése után ma már kitűnően működik a motor, mellesleg alapméretű, sosem fúrták. Sem a váltójához, sem egyéb fődarabhoz sem kellett nyúlni, de tervben van egy újabb, fényezéssel egybekötött alapos tatarozás.
Miután feltártuk a múltját, próbaútra indultunk a Chryslerrel. A korábbi karos megoldás helyett korszerűbben, kulccsal indítható, a nagykönyv szerint előtte
a kormányon lévő karral a felső holtpontra kell állítani az előgyújtást,
és az ugyanott lévő másikkal kihúzni a szívatót. Jó idő volt, így a motor állítgatás nélkül is életre kelt és egészségesen mormogott. Ám indulás előtt még el kellett mélyedni a balkezes váltás és a duplakuplung rejtelmeiben, váltója ugyanis szinkronizálatlan.
Balra hátra az egyes, jobbra előre a kettes, alatta a harmadik fokozat, szerencsére a pedálrend mai. Szépen lassan, érzéssel kell kapcsolgatni, a gazdájának már recsegés nélkül megy. Életerős, dinamikus a 65-ös, alulról is jól húz, 70 km/h-val kimegy a világból. Keskeny a nyomtávja és magas is, mindössze 17 cm széles gumikkal, de ilyen sebességnél szépen tartotta az irányt, csak a kopott kormánymű miatt kellett korrigálni időnként.
A futómű mérnöki csemege, az összes laprugó vége gumiágyazású, ami csökkenti a vibrációt, és érezni a lengéscsillapítók munkáját is - a kocsi kortársainál finomabban rugózik, nem pattog.
Süppedős ülései a futómű kihelyezett tagozataként működnek,
a csigás kormánymű igénybe veszi a karizmokat. Fékrendszere a malomkeréknyi, 35 cm átmérőjű dobokkal és a hidraulikával a húszas-harmincas években űrtechnikának számított, de ma vigyázni kell a kellő féktávokra – ezt betartva élmény vele korzózni.
Műszaki adatok - Chrysler Model 65 Touring (1929)
Motor: soros hathengeres, oldaltszelepelt benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 3205 cm3. Furat x Löket: 80,0 x 108,0 mm. Kompresszió: 5,2:1. Teljesítmény: 65 LE, 3200/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú kézi váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elöl-hátul merevtengely, laprugókkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. Elöl-hátul hidraulikus dobfékek, kardántengelyre ható rögzítőfék.
Felépítmény: négyajtós, ötüléses acélkarosszéria, alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4394 x 1730 x 1730 mm. Saját tömeg: 1238 kg.
Még több veterános olvasnivaló a Retro Mobil decemberi számában: