Régen váltott ki akkora lelkesedést egy tanulmányautó, mint 2017-ben a Honda Urban EV a Frankfurti Autószalonon. A fehér kisautó legelső Civicre emlékeztető, mégis modern formája, nappali hangulatot árasztó, kijelzőkkel telerakott belső tere és elektromos hajtása telitalálatnak bizonyult; olyan volt a kocsi,
mintha nem is a pragmatikus Honda, hanem az Apple tervezte volna.
Két évvel később, 2019 őszén már a Honda e névre átkeresztelt szériaváltozat is bemutatkozott, most pedig ki is próbálhattuk a Spanyolországban rendezett nemzetközi menetpróbán. Természetesen
sokat változott a forma két év alatt
a gyárthatóság és a használati érték növelése miatt – például kisebbek lettek a kerekek, három helyett öt ajtót kapott – de a japános cukiság, a keret nélküli ablakok, a kerek LED lámpák megmaradtak. Sőt, a kamerás visszapillantókat sem kaszálta el a pénzügyi osztály, és ami a legmeglepőbb, hogy az Audival ellentétben még felárat sem kér értük a Honda.
A 3,9 méteres új kisautó 10 centivel rövidebb a Jazznél, a magassága 4, a szélessége 6 centivel kisebb, de utóbbi csak a tükrök hiányának köszönhető. Bár a tengelytávjuk tökéletesen megegyezik (2,53 m), a két Honda teljesen más alapokra épül.
A villanyautó számára ugyanis egy új, hátsókerék-meghajtásos platformot fejlesztettek ki,
a hajtást nem csak a jobb menetdinamikai tulajdonságok miatt vitték hátra, hanem azért is, hogy az első kerekeket minél jobban el lehessen fordítani. Akár 50 fokban is kitérhetnek, ezért elképesztően kicsi, 8,6 méter a fordulókör átmérője, ami majdnem 2 méterrel kisebb a Jazzénél. Emiatt az az érzésünk, hogy a saját tengelye körül megfordul.
A vízzel hűtött/fűtött, 35,5 kWh kapacitású lítium-ion akkumulátort mélyre, a padlóba építették be, ezért a tömegközéppont csak 2 centivel van magasabban (50 cm), mint az NSX szupersportautóé. Kétféle villanymotorral lehet rendelni a Honda e-t,
a gyengébb 136, az erősebb 154 lóerős,
a nyomatéka mindkettőnek 315 Nm, ami már elindulás után azonnal rendelkezésre áll. Hogy ilyen motorerő ellenére sem túl kimagasló a gyorsulás (9 és 8,3 másodperc), az a több mint 1,5 tonnás tömegnek köszönhető. Egy BMW i3 ennél két mázsával könnyebb, mert a karosszériája szénszálból készül, a Hondáé viszont acél.
Szerencsére az utastér méltó a külsőhöz, a skandináv nappalikat, elegáns lounge-okat idéző formák és anyagok otthonos légkört teremtenek. Érződik, hogy
azokra a tulajdonosokra is gondoltak, akik a töltési időt az autóban ülve fogják eltölteni.
Elöl szellősnek érződik a kabin, köszönhetően a világos színeknek, az átjárható lábtérnek, a karcsú tetőoszlopoknak és a nagy ablakfelületeknek (még a tetőablak is széria).
Simán elhinném a kellemes tapintású fahatású betétekről, hogy tényleg fából vannak, az ülések puha, szürke tweed-szerű szövetkárpitozást kaptak, a biztonsági övek pedig barnák, hogy passzoljanak a fához. Elegáns a kétküllős, hossz- és tengelyirányban is állítható kormány, amelynek annyira apró a közepe, hogy az ember alig hiszi el, hogy belefért a légzsák.
De a legkülönlegesebb, hogy
a műszerfal teljes szélességében képernyőkből áll,
nem kevesebb, mint öt darabból. Ebből a két szélső a visszapillantó tükröket helyettesítő kamerák képét mutatja, aztán van egy 8,8 colos TFT a vezetővel szemben, a műszeregység, tőle jobbra pedig két 12,3 colos képernyő a multimédia-rendszernek. Hatalmas előrelépés ez a Hondától, a gyártót ugyanis sok kritika érte eddig (jogosan) az ósdi és nehezen kezelhető infotainment rendszerei miatt, most azonban kétségkívül szintet léptek.
A két nagy, jó felbontású multimédia-képernyőre animált háttértémákat (például erdőt vagy élő akváriumot) is rá lehet tölteni, ezért olyanok, mintha egy laptop képernyői lennének. Mivel matt a felületük, erős napsütésben sem tükröződnek vészesen. Használatuk egyszerű,
akinek volt már okostelefonja, ezekkel is simán elboldogul:
az éppen futó applikációk sokaságát gombnyomásra feldobja a rendszer, közöttük pörgetve lehet választani, amit be akarunk zárni, csak felfelé kell húzni. Egy érintéssel meg lehet cserélni a két képernyő tartalmát (kivéve a vezetéstámogató rendszerek menüjét), így például a vezető át tudja küldeni az első utasnak a navigációt, hogy ő pötyögje be a címet.
Tényleg elképesztő a szolgáltatások kínálata. Természetesen van Apple Carplay és Android Auto is, a képernyőkre HDMI csatlakozón bármilyen tartalmat rá lehet küldeni, alul még egy 230 voltos konnektor, egy 12 voltos csatlakozó, valamint három USB is rendelkezésre áll. Nem hiányzik a verbálisan (angolul) kommunikáló
digitális asszisztens és a beépített wifi router
sem, a kulcsot el lehet küldeni digitális formában öt ismerősnek, a My Honda+ applikáción keresztül pedig a távolból is le lehet kérni az autó helyzetét, állapotát, és a klímát is el lehet indítani. Sőt, a geofencing szolgáltatással beállító, hogy egy bizonyos földrajzi területen kívül a kocsi csak korlátozottan legyen használható, aminek a szülők örülhetnek.
Számomra a legizgalmasabb kütyük a kamerás oldalsó visszapillantók voltak, amelyek jól használhatóak, ha az ember megszokta, hogy máshova kell néznie sávváltás előtt, mint ahová eddig évtizedeken át nézett. Azt is szokni kell, hogy a kamerák mélyebben vannak, mint a tükrök lennének. Szerencsére vízlepergető borítást kaptak a házak, így esőben sincs gond a képpel, a kamerák fényérzékenysége ráadásul sokkal jobb, mint az emberi szemé.
A jobban felszerelt Advanced változatban a belső tükör is kamerás, ami akkor jön jól, ha az ember tetőig pakolta az aprócska, 171 literes csomagtartót. Sajnos ennek a képernyőnek a felbontása már nem olyan jó, mint az oldalsó tükröké, ezért eltelik néhány pillanat, amíg az ember szeme rá tud fókuszálni.
Akit ez zavar, a billentővel kikapcsolhatja a kamerát,
ami után hagyományos módon használható a tükör.
Sajnos nemcsak a csomagtartó, hanem a hátsó lábtér is szűkös, az osztatlan háttámlás második üléssor szigorúan kétszemélyes, alacsonyan van a pad, és itt az ajtónyílások is nagyon kicsik.
Aki a Jazz helykínálatát várja az e-től, csalódni fog,
még a mágikus hátsó ülésekről (felhajtható pad) is le kell mondani. Négy felnőtt azért tűrhető kényelemben be tud ülni, de ügyelni kell arra, hogy a magasabbak üljenek elöl.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi, milyen vezetni a Honda e-t!