A magyar autógyártás 10 legérdekesebb terve

Szürke taxi, farmotoros prototípus, dízel mopedautó, KGST-elemekből összeállított kabrió és katonai terepjáró is szerepel a Made in Hungary különlegességek sorában. Sokuk megérdemelte volna, hogy nagy sorozatban készülhessen, némelyik modell blamázs volt, de közös vonásuk, hogy licenc helyett hazai tervek alapján készültek. Összegyűjtöttük a 10 legérdekesebb magyar autót.

Csonka János, Galamb József, Járay Pál, Barényi Béla, Anisits Ferenc –a legnagyobb nevek, akik magyar tervezőként nyomot hagytak a világ járműiparában. De tudunk-e olyan autómárkát felsorolni, amely ismert külföldön? Aligha, pedig már 1905-től saját gyártású postajáratok pöfögtek az utakon, és bár a Monarchiában az osztrákok és a csehek szakosodtak a gépjárművekre, valami elindult nálunk is. Ebből aztán a két világháború közötti időszakra színes kínálat jelent meg, csak szerény kereslettel.

Még a Weiss-Manfréd gyár is jelentkezett saját, eleinte kétütemű automobilokkal,

de a legtöbben egyszerűen nyugati licencet vásároltak.

Ebben az időszakban elterjedtek voltak a külföldi cégek alvázaira építkező karosszériaüzemek is, a gazdasági válság azonban megtizedelte e cégeket, később pedig jött a hadi termelés, a háborús pusztítás és az államosítás. Igazán sikeres és önálló autómárka, mint például északi szomszédunknál a Skoda vagy a Tatra, nem tudott a szocializmus kezdetéig kiépülni.

A kommunista rendszerben végképp megerősödött a célkitűzés, hogy a gépiparnak katonai és civil teherautókat és traktorokat kell gyártania, ekkoriban a legfontosabb márka a Csepel és a Dutra volt. Nem csak a villamosok, hanem a vízibuszok gyártása is felfutott, az egyéni mobilitás elérhető csúcsát a motor jelentette (Berva, Panni, Danuvia, Pannónia stb.). Szó sem lehetett az autógyártásról, erre a keleti blokkban alighanem a hatvanas-hetvenes évek fordulója adhatta volna az utolsó esélyt.

Autó- helyett buszgyártás lett a profil

Végül aztán máshogy osztottak lapokat a KGST-ben: míg a lengyel Polski Fiat, a román Dacia, a jugoszláv Zastava és

mindenekelőtt a szovjet Lada gyár tömegével ontotta az autókat, nálunk nem volt lehetőség ilyesmire,

politikai utasításra a győri Rábánál próbálkozó Honda menedzsereit is elküldték. Jobb híján maradt a beszállítói szerep, ami úgy festett, hogy a Zsigulikhoz például nagy tömegben készültek alkatrészek a Bakony Műveknél, az Elzettnél és az MMG-nél, illetve rádiók a Videotonnál.

Akad azonban az éremnek egy másik oldala is: a békatábor szinte összes országában takaréklángra kellett tenni a buszgyártást, mert miután az ötvenes-hatvanas években akkori típusaival megalapozta jó hírét az Ikarus, új típusával elsőbbséget kapott. Ez a modell volt az építőkészlet-elv szerint és Finta László modern formatervével gyártott 200-as széria, amely a hetvenes évek elejétől óriási tömegben készült, és országok tucatjában meghatározta az utcaképet. Máig a járműiparunk szimbóluma.

Végül 1992 hozta el a régóta várt fordulópontot, amikor megkezdődött a Suzuki Swift esztergomi, illetve az Opel Astra szentgotthárdi összeszerelése. A rendszerváltást megelőző és követő néhány év azonban más szempontból is érdekes történetünkben: sorra jöttek ki olyan típusok, amelyek nyugati lincenc helyett magyar tervezők elképzelései alapján épültek.

Többségük egyke maradt, még a Puli is épp elérte az ezres szériát,

mindenesetre érdemes megismerni az elmúlt száz év fő próbálkozásait, amelyekből mára kevés hírmondó maradt.

1. Magotax

Kevesen gondolnák, de a hazai autógyártásnak a budapesti taxik beszerzése adta meg az igazi kezdőlökést. Először az aradi MARTA volt a bérkocsik beszállítója, igaz, Austro-Daimler licenc alapján, de Trianon után a határokon kívülre került a cég. Ekkor jött el igazán a mátyásföldi Magyar Általános Gépgyár (MÁG) ideje, amely már az I. világháború előtt is készített személyautókat, méghozzá Fejes Jenő tervei alapján, de a postának gyártottak Csonka János-féle kompakt levélgyűjtő modelleket is.

Az igazi fellendülést azonban a főváros új taxibeszerzése hozta el, a négyhengeres Magotax (melynek civil változata a Magomobil volt) sikeres és megbízható típusnak számított – olyannyira, hogy 1945 után is ezekkel a húszéves szürke taxikkal indult újra a pesti élet.

Piacra dobták a hathengeres, 40 lóerős Magosix túraautót is,

de a veszteséges üzlet és az 1929-es válság csődbe vitte a MÁG-ot. Senki sem sejtette akkor, hogy a cég 2000 autójával máig rekorder lesz az önálló magyar gyártók között.

2. Pente 600

Két okból is igazi kuriózum listánkon a Pente 600-as. Bár nem tudott gyártásba kerülni, szó sem volt makettről, az 1948-ban készített prototípus működőképes volt, olyannyira, hogy közel tíz éven és 100 ezer kilométeren keresztül tesztelték. Másik érdekessége, hogy a mai napig fennmaradt ez a példány, és miután 40 éves korában egy makói szerviz önkéntes munkában felújította, része volt a városligeti Közlekedési Múzeum állandó tárlatának – remélhetőleg az új helyszínen, az egykori Északi Járműjavító csarnokában is találkozhatunk majd vele.

Ez a világoszöld-sötétzöld kisautó a klasszikus, Austin A40-féle autóépítést és az áramvonalas, farmotoros újhullámot egyesíti (VW Bogár), de kis méretben, 18 lóerővel,

és megfizethető, a terv szerint 3000 forintos árra konstruálták.

A Weiss-Manfréd, majd Csepel gyár legendás mérnöke, Pentelényi János tervezte, de nem a legszerencsésebb időszakban, mert az ötvenes évek zömében tabu volt az új magánautó, még a használtakat is be kellett szolgáltatni, és jegyre adták a benzint.

3. Balaton és Alba Regia

Nyugat-Európában, azon belül is főleg az NSZK-ban a második világháború utáni időkben sokan ültek a komfort minimumát nyújtó, de olcsó törpeautókba (Messerschmitt Kabinenroller, BMW Isetta, Goggomobil és társaik). Ezeket a négykerekű lélekvesztőket a Vasfüggöny innenső oldalán is megirigyelték, de a kisszériás gyártásig csak Csehszlovákiában és Lengyelországban jutottak el. Nálunk is megindult a kíséretezés, az első példány mi más nevet kaphatott volna, mint az Úttörő.

Az autók és motorkerékpárok keresztezésének fő pártolója a rettegett belügyminiszter, Gerő Ernő volt, és 1955-ben kijelölték az egykori Székesfehérvári Repülőgépjavító Vállalatból lett motorszerelő üzemet a tervezésre. Kiváló, nagy részben még repülős szakemberek (köztük id. Rubik Ernő) láttak munkához, és az '56-os május elseji parádén már a vadonatúj Alba Regia és Balaton adott reményt a dolgozóknak:

hamarosan vonat vagy bicikli helyet saját törpeautón furikázhatnak.

Mindkettőt a Pannóniák kétütemű, 250 köbcentis motorja hajtotta, és az irányváltó miatt tolatásnál is négy sebességfokozattal lehetett gazdálkodni. Kettejük közül az Alba Regiát lehetett volna inkább szériamodellként elképzelni, de az utókor a Balatonért rajong: haragos tekintetével és kabriósítható felépítményével egyszerre bájos és groteszk szerzet. Végül a minisztérium külön pályázatot is kiírt a törpeautó-programra, de a forradalom után eltűnt a pénz és a szándék is a gyártásra.

Cikkünk folytatódik a nyolcvanas-kilencvenes évek javarészt kisipari érdekességeivel, kérjük lapozzon!