A villanyautózás kapudrogja - Lexus NX 450h+ F Sport Top teszt (2022)

Sokan gondolják úgy, hogy bármilyen menő is az elektromobilitás, nem szeretnék életük (különösen külföldi utazásaik) fontos óráit töltőknél várakozva eltölteni, ugyanakkor már hagyományos autóért sem adnának ki sok-sok pénzt, beleértve akár a full hibrideket is. Nekik szólnak a népszerű, és zöld rendszámmal ékeskedő plug-in modellek, amelyekből az első végre megérkezett a Lexus kínálatába.

Kamerás közvetítés még a belső tükörben is

Érdekes és menő megoldás ez, de az egyhetes teszt alatt sem sikerült tökéletesen hozzászokni, így megkockáztatjuk, hogy a geekek kivételével a tulajok jobban járnak a sima kormánykapcsolókkal. Ugyanez érvényes a digitális belső visszapillantó tükörre is, ami csak akkor lehet hasznos, ha hárman ülnek hátul vagy tetőig van pakolva a kocsi. Máskor egyszerűen zavaró, hogy nehezen fókuszál rá a szemünk és nehéz felbecsülni a mögöttünk lévők távolságát, úgyhogy némi kísérletezés után inkább átbillentettük másik állásba, kamerázás helyett hagyományos tükörként kitekintve a hátsó ablakon.

Akadnak jobban használható szolgáltatások is, mint például a vezeték nélküli telefontöltő, a láblendítésre nyíló csomagtérajtó

és parkolásnál a 360 fokos kamerarendszer, amely a segédvonalak, távolsághasábok vagy kerékállás-nézet mellett olyat is tud, hogy a korábban rögzített felvételek alapján megmutatja a kocsi alatt utat is. Remekül működnek a vezetéssegítők, a csúcsmodell nyomtartással és sávváltási segéddel kiegészített adaptív tempomatja tényleg részleges önvezetést nyújt, sőt, a Lexus agya kereszteződésben is segít, bár nem tudja helyettünk a KRESZT-t.

Nem csak a kiválasztott menetdinamikai módhoz igazodik, hanem külön is állítható a digitális műszeregység megjelenítése, ám ez csak a középső 2/3 részre érvényes, két oldalon a benzinszint, illetve az akkutöltés mérője mindig fix. El kell mondanunk, hogy egy szinte faltól falig képernyős, turbinaformájú fém szellőzőrostélyos Mercedes lehengerlő hangulatával nem tudja felvenni a versenyt a Lexus műszerfala (persze ebben is van állatható hangulatvilágítás), mellette szól viszont, hogy új szolgáltatásai mellett is autószerű, a kidolgozásra pedig egyetlen rossz szavunk sem lehet.

Azon múlik a fogyasztás, hogy milyen gyakran töltjük

Hatásos a kabin szigetelése, márpedig a futómű- és szélzaj szintje egyáltalán nem mellékes egy olyan autónál, ami akár a teljes hétköznapi gyereket suliba szállítós, bevásárlós, illetve az agglomerációból munkába ingázós köröket meg tudja tenni anélkül, hogy beindulna a benzinmotorja. Ennek persze feltétele, hogy szorgalmasan tápláljuk az akkut otthon (lehetőleg telepített wallboxon), vagy szükség esetén nyilvános oszlopnál. Utóbbi sajnos nem megy seperc alatt, mert a többi plug-in hibridhez hasonlóan nem túl acélos, 6,6 kW-os a fedélzeti töltő – igaz, a BMW X3-asé szánalmas 3,7 kW-ot tud.

Már sok évvel ezelőtt a Toyota Prius Plug-in menetpróbáján is megállapítottuk, hogy villanyautóként mutatja a legjobb arcát, és ugyanez igaz a Lexus NX-re is.

Feltöltött akkunál az alapértelmezett EV módban jár-kel, még padlógáznál és sztrádaszakaszokon is árammal old meg mindent,

lágy és kellemes siklással, de annak, aki nem tudja mindig töltőre tenni, értelmesebb gombbal Auto HV/EV módra állítani, ilyenkor a vezérlés dönt az optimális hajtásról. Manuálisan hibridre (HV) is válthatunk például téli felfűtéshez vagy későbbre áramspóroláshoz, és van rossz hatásfokú töltés (charge) funkciója is.

Nálunk kizárólag villannyal járva 21,7 kWh/100 km-es fogyasztást tudott a Lexus, klasszikus öntöltő hibridként normálisan használva 7,5 liter benzint égetett el (ez jobb érték a turbós konkurenciáénál), végül pedig a teljes tesztidőszak alatt két feltöltéssel, dinamikusan közlekedve 6,2 literes átlagot mértünk. Sokan joggal tehetik fel a kérdést: vajon ez is nyúlósan és bőgve gyorsít, mint a Priusok? Nos, bár nyomokban tartalmazza ezeket a sajátosságokat, százszor civilizáltabb az NX, nem csak a hatásos zajszigetelések, hanem (különösen a villanymotornál) sokkal nagyobb teljesítmény miatt.

Hiába a 300+ lóerő, a kényelmes siklás illik hozzá

Normális használatnál, ami illik karakteréhez, hibrid módban nyugodtan, kellő erőtartalékokkal és nyomatékkal falja a kilométereket, hosszú autópályás szakaszokon is kellemes kísérő, a vezérlés megannyi műveletéből keveset érzékelnek az utasok, hacsak nincs az energiaáramlás megjelenítésére állítva a képernyő. Élénk gázreakciókat azért ne várjunk tőle, de ezen úgy lehet változtatni az F-Sport kivitelnél, hogy a menetdinamikai kapcsolót sport vagy még inkább sport + állásba forgatjuk. Ilyenkor benzin-áram kombinációval komoly, 6,3 másodperces százas sprintre képes a kéttonnás SUV.

Forszírozott tempónál persze felemeli hangját a benzinmotor, de ezen lehet változtatni úgy, hogy a kormány mögötti váltófülekkel az e-CVT hat virtuális fokozatát kapcsolgatjuk. Bár más téren nincsen hatalmas különbség a menetmódok között (akad köztük egyénileg konfigurálható custom is),

szót érdemel az S-Sport adaptív lengéscsillapítója, amely feszesre állítva mérsékli a kasztni billenéseit kanyargós úton.

Jó hír, hogy még a drágább változat 20 colos felniméretével is komfortos marad a rugózás, csak lassú tempónál érezzük úgy, hogy kevesebb infóval beérnénk az úthibákról.

Senki sem állította, hogy vérbeli sport SUV-ot tisztelhetünk az NX-ben, ehhez képest kellemes meglepetés, hogy élénken reagál az irányváltásokra, és egész pontos a kormányzás, de persze nem olyan közvetlen, hogy az hosszú távon a kényelem rovására menjen. Ahogy sok más hibridnél, úgy itt is szokni kell az átmenetet a rekuperációs és a hidraulikus fékezés határán, máskülönben az enyhe lassulás gyors bólintásba megy át, máskülönben lenyűgöz a Lexus finom működésével. Ennek ékes bizonyítéka az ablakemelő, illetve az ablaktörlő nesztelen, a végállásoknál csillapított működése is.

Olcsóbb vagy drágább, mint a plug-in BMW és Volvo?

Korábban említettük az öntöltő NX 350h versenyképes árát, ám a plug-in hibrid 450h+ más ligában játszik: 24,25 millió forintba kerül. A közel nyolcmillió forintos árkülönbséget szorgos töltéssel sem lesz könnyű kigazdálkodni, ám ez első értékesítési adatok alapján úgy tűnik, hogy a Toyota RAV4 vevőkörével ellentétben a Lexus leendő tulajdonosai megtehetik, hogy áldozzanak a zöld rendszámos kivitelre. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a BMW X3 30e, a Mercedes GLC 300 e 4Matic és a Volvo XC 60 Recharge érezhetően olcsóbban, 20,2-20,9 millió forintos listaáron megvásárolható.

Ugyanakkor a Lexus mellett az újdonság varázsa, megbízhatóság és a nagy akkuk mellett az átfogó felszereltség is fontos érv lehet,

hiszen már a Prestige alapkivitel is gazdagon felszerelt, jelképes félmilliós többletért pedig a Design alváltozat dinamikus quad LED fényszórót, 14 colos kijelzőt, navigációt, vezeték nélküli töltőt, panorámanézetes parkolást és 20-as alufelnit kínál. A metálfényezést kivéve a Lexusnál nincsenek a konfigurátorban külön-külön méregdrágán pipálható opciók, hanem további felszereltségi csomagokra (Prestige Tazuna vagy Top) költhetjük a pénzt.

Tesztautónk F-Sport kivitelként az optikai kiegészítők (fekete felnik, alubetétek a műszerfalon) mellett megkapta többek közt az adaptív gátlókkal megspékelt menetmód-választót, és az érintőgombos kormányt 27,45 milliós áron, ráadásul további 1,64 milliót költöttek a digitális tükröt és vezetéssegítő rendszereket tartalmazó, nélkülözhető Top-csomagra. Szerényebb kivitelben is remek választás ugyanis az esztétikus és kifinomult NX azoknak, akik haladnának a korral, de a hatótáv-para miatt korainak érik az időt ahhoz, hogy villanyautóba üljenek – 3-5 év múlva pedig úgyis fordulhat a kocka.