A platós kisteherautók piaca a háború után kezdett felfutni az USA-ban, az összes jelentős márka gyártott ilyet. Akkor még azok voltak, aminek látszottak: traktor egyszerűségű munkaeszközök, amikkel szombaton át lehetett ruccanni a közeli városba is. Azonban a gyártók gyorsan rájöttek, hogy az efféle kettős használatban üzlet van, így hát elkezdték komfortosabbá, gyorsabbá és mutatósabbá alakítani platósaikat.
A Chevy-nél ez a folyamat az ötvenes évek végén a Task Force sorozattal indult, és az utána következő,
legendás C/K-val csúcsosodott ki. Utóbbi modellcsaládot 1960-ban mutatták be,
a C a hátsókerék-, a K az összkerék-hajtásúakat jelölte. Mindegyikből volt fél- (10-es jelölés), háromnegyed- (20) és egytonnás (30) teherbírású kivitel, meg persze sima oldalfalú (Flatside) és a fülke és plató közötti fellépős (Stepside) kivitel.
Egyszerű, de erős és merev létraalvázra épültek, elől független, kettős keresztlengőkaros csavarrugós, hátul merev tengelyes, laprugós felfüggesztéssel. Elképesztően gazdag volt a motorkínálat a 4,1-4,3 literes soros- és V6-osoktól az 5,0, 5,7, 6,0, 6,6 és 7,4 literes benzines V8-asokon át az 5,7 literes, Oldsmobile-féle és a 6,2 literes Detroit Diesel V8 dízelekig. Váltóból három- és négysebességes THM automatát, vagy három és négyfokozatú Saginaw, Muncie és New Process kézit lehetett rendelni.
Csomagokban is kínálta az extrákat a Chevrolet, a legszerényebb szint a Custom Deluxe volt, utána következett a Scottsdale, a Cheyenne majd a csúcs, az 1975-ben bevezetett Silverado, amely az ezredfordulótól típusnévvé vált.
A harmadik generáció (1972-1991) nagy előrelépésnek számított,
mert ennek tervezték először számítógéppel a formáját, és állítólag szélcsatornában is igyekeztek lefaragni a légellenállásából. Ezért kapta a Rounded Line (Lekerekített sorozat) nevet. Extraként már elektromos ablakemelő és központi zár is rendelhető lett, és ennél jelent meg a hatüléses, négyajtós dupla kabinos karosszéria és a dízelmotor is.
Ennél tették át az üzemanyagtartályt az ülés alól a hátsó kerekek elé, amiből hatalmas botrány is kerekedett, miután az NBC tévécsatorna „Várjuk, hogy felrobbanjon" című műsorában bemutatta, hogy az oldalütközések miatt mennyire veszélyesnek tartja ezt a kialakítást. Még kormányzati nyomozás és persze perek is indultak az ügyben, az évtizedek alatt kb. 150 ember halhatott meg a tervezési hiányosság miatt.
Tesztautónk is a harmadik sorozatból való, Silverado változat ötliteres V8-assal és háromsebességes automatával. Klasszikus rövid platós, féltonnás teherbírású, hátsókerék-hajtású kivitel (azaz C10-es), alapból is sok extra járt hozzá: dupla tank, légkondicionáló, elektromos ablakok, tempomat és központi zár. Tulajdonosa amerikai autó-rajongó, a rengeteg variáns közül kifejezetten a legrövidebb kétkerék-hajtásút kereste, és egy amerikai hirdetési oldalon találta meg.
Egészen jó állapotban volt, a karosszériáról csak kevés felszíni rozsdát kellett eltávolítani, fényezést nem sokkal korábban kapott. Az alváz rozsdás volt, de ép, a teljes fékrendszert és szilenteket is kicserélték. Szerencsére a hajtáslánchoz nem nagyon kellett nyúlni, valószínűleg egyszer már felújították.
A Chevrolet kényeztetni akarta a farmereket,
így az sem csoda, hogy a háziasszonyok is ilyen pickupokkal jártak bevásárolni. Szinte luxusautós a fülke, az egybe pad rendkívül kényelmes és elég széles, hogy hárman is jól elférjenek, bár a lábtér nem túl nagy. Egyedül az utólag beszerelt, kicsi, sportkocsiba illő kormány rontja az összképet, de mai gazdája ezzel vette, és mert a gyárit túl nagynak tartja, egyelőre meghagyta.
Könnyen indul az öblös V8-as, és fület gyönyörködtetően, szívet melengetően bugyborékol, de lassan melegszik. D-be teszem a kormányoszlopon lévő masszív előválasztó kart, és már mehetünk is. Ez a motor több személyautót is mozgatott, de más konfigurációban, itt „csak"
160 lóerő várja a gázparancsot.
A Turbo Hydra Matic (THM) váltóval már többször is találkoztunk, itt a megerősített szerkezetű 350-es változata dolgozik. Kiválóan, alig érezhető rántásokkal kapcsolgat, bár hidegen kicsit késik. A kellemes utazósebesség az akkori amerikai sebességhatárokhoz igazodóan 100 km/h körüli, ilyenkor csendes a motor (nagyjából 2000/perc a fordulatszám) és minimális a szélzaj, ami még jobban kiemeli a V8-as élvezetes, mély morajlását.
Teherautós génjei ellenére a Silverado futóműve meglepően kellemes, üresen sem ráz. Ballonos gumijaival könnyedén siklik át az úthibákon, és nagyszerű az egyenesfutása is, csak a nagyobb úthibákon pattog kicsit a hátulja a laprugó és a merev tengely miatt. Még ezzel a kicsi kormánnyal is jó vezetni, erős a szervorásegítés, az elől tárcsa, hátul dob alapú fékrendszer teherbíró, hatása jól adagolható, de a pedál nagyon hosszú utat jár be. Szinte limuzinos a vezetési élmény, azt leszámítva, hogy magasan ülünk. A gázt letaposva az automata gyorsan visszakapcsol, a Silverado pedig az égnek emeli az orrát és tör előre, miközben felüvölt a nyolc henger. Kevés ennél amerikaibb vezetési élmény van a világon...
Műszaki adatok
Motor: OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor elől hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 4998 cm3. Furat x löket: 95,1 x 88,4 mm. Kompressszióviszony: 9,2:1 Teljesítmény: 160 LE, 4400/perc fordulaton. Nyomaték: 325 Nm, 2000/perc fordulaton.
Erőátvitel: háromfokozatú automata váltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elől független, kettős keresztlengőkaros kanyarstabilizátorral, hátul merevhíd. Elöl csavarrugók, hátul laprugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Elől tárcsa, hátul dobfékek rásegítővel.
Felépítmény: kétajtós, háromüléses acélkarosszéria alvázon. Hosszúság x szélesség x magasság: 4859 x 2006 x 1773 mm. Tengelytáv: 2984 mm. Tank: 2x60 liter. Saját tömeg: 1845 kg.
Ha régi KGST-autókról is olvasna, ajánjuk a Retro Mobil különszámát: