Nemrég először teszteltem egy újkori MG-t, és ahogy a felkészülés során olvasgattam a neten, meglepődtem, hogy 2023-ban már legalább 5 különféle kínai márka több, mint 20 modelljét lehet itthon is hivatalos helyről megvásárolni. Izgalmas téma, de a végső lökést az adta meg, amikor néhány napja az M6-os autópályán elhúzott mellettem valami matt szürke, nagy, gyors és egészen látványos, de tökéletesen ismeretlen autó. Mint kiderült, egy Nio ET7 volt, és már korábban is láttam más titokzatos idegeneket, például egyszer magyar ideiglenes rendszámú Weltmeister W6-ot.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az idei Sanghaji Autószalon hazai márkáinak meglepően modern felhozatala a sajtóban és az iparágban is komoly feltűnést (és sokakban rémületet) keltett. Nézzünk hát körbe, hol tart most a kínai autógyártás, és miért is illene sokkal komolyabban venni, mint tíz évvel ezelőtti helyzetjelentésünk idején,
amikor még siralmas törésteszt-eredményekkel, kétes minőséggel és szemrebbenés nélkül ellopott formatervekkel találkoztattunk
– utóbbira volt ékes példa a Magyarországon is forgalmazott BMW X5-kópia, a Shuanghuan CEO „divatterepjáró", amely természetesen annak rendje és módja szerint megbukott.
Az autógyártás olyasmi, amihez nem elég a pénz és a szorgalom, hanem időre is szükség van, magyarul ki kell forrnia magát. Kínában az első két tétel adott volt, most pedig az idő is elérkezettnek tűnik, karöltve a fejlődés szándékával. Mindez első lépésben még inkább többpólusúvá teheti a világ járműiparát. Európa az autózás bölcsője, egy évszázaddal ezelőtt egyértelműen a világ első számú technológiai központja volt, és ma is élen jár a fejlesztésekben – nem mellékesen számos munkahelyet teremtve, de globális szinten már rég nem világelső a vén kontinens termelése.
Amerika már a 20. század első felétől kezdve a motorizációra tett fel mindent, ami aztán hosszú évtizedeken kereszt dübörgött, ám Detroit ipara (a pickupokat, illetve újabban a Teslát kivéve) már hazai terepen is elvesztette a hatalmat. A hetvenes-nyolcvanas években ugyanis a japán, a kilencvenes-kétezres években pedig a koreai autóipar fellendülése teljesen átrendezte a piacot, most pedig Kína folytatja az inváziót. Oroszországot, különösen a háború és a nyugati szankciók után már meg tudta hódítani, olyannyira, hogy az átöltöztettet Ladát és a feltámadó Moszkvicsot is a kínaiak adják.
Európa melyik részén indul az ostrom?
A világ számos (nem csak fejlődő) részén már fontos tényezők a kínai márkák, a Közel-Keleten (például Szaúd-Arábiában) is az utcakép részének mondhatók. Európában érdekes módon délen számítanak egyre gyakoribb látványnak, friss élményeim vannak például az Olaszországban szép számban futó DR vagy Lynk & Co típusú autókról. Ennek némiképp ellentmond, hogy a prémium kínai márkák (Nio, Xpeng) elsősorban Európa gazdagabb és elektromos autózásban élen járó északi, illetve nyugati tájait célozzák.Követező lépésben vegyük szemügyre, milyen jelek mutatnak arra, hogy ez a jelenlegi offenzíva sikeres lesz, és a kínai márkák hamarosan tényleg elterjedhetnek Európában, reális alternatívát nyújtva a helyi, illetve más ázsiai márkáknak:
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!