1970-1975-ig gyártotta a Citroën az első SM-et, amely arról nevezetes, hogy kizárólag V6-os Maserati-motorokkal volt kapható (erre utal a nevében az M betű), mivel akkor az olasz márka a francia cég tulajdonában volt.
Robert Opron formatervező szép és rendkívül áramvonalas karosszériát álmodott
a közel 4,9 méter hosszú kupénak, amelynek fő külső jellegzetességei a plexi búra alá rejtett fényszórók és rendszám, a lejtős övvonal, és a burkolt hátsó kerekek voltak.
Az SM technikája sem volt hétköznapi, kanyarban elforduló fényszórókkal, változó rásegítésű szervokormánnyal, légkondicionálóval, esőérzélős ablaktörlőkkel és – a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében – a féltengelyek belső oldalára tett első tárcsafékekkel, valamint opciósan üvegszálas felnikkel szerelték fel.
Korának leggyorsabb elsőkerék-meghajtású autója volt,
a 174 lóerős motorral megfutotta a 220 km/h-t, és 8,5 másodperc alatt gyorsult fel 0-100 km/h-ra. Magas ára, tetemes fogyasztása és ingadozó minősége miatt azonban mégsem lett sikeres, viszont a technikája – például a rendkívül kényelmes rugózást és kanyarban minimális oldaldőlést biztosító hidropneumatikus felfüggesztés – tovább élt az 1974-ben bemutatott népautóban, a CX-ben.
A luxuskupé most bemutatott új változata – amely élőben a Chantilly Arts et Elegance veterán szépségversenyen debütál szeptember 15-én, aztán az októberi Párizsi Autószalonon is látható lesz – egy jövőbe mutató koncepció, amellyel a Citroën a prémiummárkája,
a DS Automobiles a 10. születésnapját ünnepli.
Ezúttal is egy nyúlánk és alacsony, karcsú kupét alkottak a franciák, hosszú motorháztetővel, szúrós tekintettel és szögletes orr-résszel.
A 4940 mm hosszú, 1980 mm széles és mindössze 1300 mm magas tanulmány méreteiben közel áll szellemi elődjéhez, bár a DS megjegyzi, hogy „a hatékonyság érdekében” 35 mm-rel közelebb ül a talajhoz.
Az eredeti SM-ra utalnak a (levehető) hátsó kerékburkolatok, az 1970-es évek stílusát idéző arany-fekete fényezés, és a fényszórók és a rendszámtábla előtt körbefutó burkolat, amely ezúttal egy 3D-s képernyő. Kettő helyett viszont négy, egymással szembe nyíló ajtóval rendelkezik az újdonság, de a hátsókat csak akkor lehet kinyitni, ha az elsők már nyitva vannak.
Természetesen az utasteret is úgy tervezték, hogy formáival az eredeti SM előtt tisztelegjen, ugyanakkor a jövő technológiájából adjon ízelítőt. A szépen ívelt digitális műszerfal egyértelműen a régi autóra emlékeztet, az üléseket pedig vízszintes varrású bordák díszítik, amelyek nyilvánvalóan a 70-es évekre utalnak. De a koncepcióautóban modern technika, így vetített infotainment-kijelző, ívelt, áttetsző középkonzol és mechanikus kapcsolat nélküli, szögletes kormánykerék is helyet kapott.
Sajnos a DS nem árult el műszaki részleteket a koncepcióról, és bár a Citroën és a Maserati most újra szoros kapcsolatban áll egymással, és az utóbbi továbbra is gyárt V6-os motorokat, az SM koncepció esetleges sorozatgyártású továbbfejlesztése valószínűleg inkább elektromos hajtású lesz, ha egyáltalán megvalósul valamikor.
Egyelőre annyi biztos, hogy a DS prémiummárka jövőre két középkategóriás autót dob majd piacra: egy SUV-ot, amely a 2020-as Aero Sport Lounge koncepción alapul, és egy magas építésű szedánt, amely a mai DS 9 helyébe lép. Mindkettő a Stellantis új STLA Medium architektúrájára épül, amely képes a plug-in hibrid és elektromos hajtásláncok befogadására is.