Már a vizsgálatok kezdetén megállapítottuk, hogy az „új típus” kifejezés nem teljesen pontos, inkább a korábbi 1300-as (VAZ 21011) jelentősen módosított, továbbfejlesztett változata a VAZ 2105 típusszámot viselő újdonság. Tréfásan összefoglalva: 40 kg önsúlyban, 85 mm a kocsi hosszában, 9 mm a szélességben és 16 mm a nyomtávban (ez utóbbi az 5 colos keréktárcsák miatt) jelentkezik pluszként, a fejlesztés eredményeként. Hogy ennél azért lényegesen többről van szó, az a következő – nem teljes – ismertetésből is kiderül.
A leginkább szembeöltő változást a felépítmény mutatja. Lényegében változatlan vázra kívül-belül új vonalvezetésű karosszériaelemek vannak felépítve, ettől a kocsi jellege megváltozott, „szögletes” vonalvezetésű lett. Ehhez a stílushoz igazodik a nagyméretű első és hátsó világítótestek formai kialakítása is. A díszítőelemek (hűtőrács, küszöbdíszléc, ajtókeretek) és az ablaktörlő karok, valamint a visszapillantó tükrök matt fekete színezésűek.
Beülve a kocsiba, a viszonylag vékonyan kárpitozott, műbőr borítású első ülések magasított háttámlája, az ehhez csatlakozó állítható fejtámaszok, a kemény műanyag borítású ajtók, a padlót fedő hagyományos gumiszőnyegek tűnnek fel, és a teljesen új kialakítású műszerfal.
Érdekes újdonság a belülről állítható külső visszapillantó tükör.
Sajnos, nem változott meg a gázpedál elhelyezése, amely a gázelvételnél nagy lábemelést, kényelmetlenséget eredményez.
A fűtést – mely a Lada valamennyi típusánál különösen jó volt – és a szellőzést némileg módosították; az első ajtókról elmaradt a nyitható háromszög ablak, így az egész üveg leereszthető. Külön fúvókák kerültek beépítésre az oldalüvegek párátlanítására, és új rendszerű a szélvédőé is. Figyelmet érdemel a műszerek tükrözésmentes borítóüvege, az új vonalú kormánykerék, a külön beépített voltmérő, a kapcsolók jó elhelyezése, a kesztyűtartó alá beépített rakodópolc, a fűthető hátsó szélvédő.
Teljesítményében kevés, kialakításában annál több változást mutat a motor. Elsősorban a fogazott műanyag szíjjal hajtott vezérműtengely érdemel említést. Emiatt a motorblokk, a hengerfej, az öntött alumínium szelepfedél új alkatrésznek számít, a korábbi Lada motorokkal nem építhető össze. Megváltozott a dugattyúk kiképzése is. A dugattyútetőn megfelelő méretű besüllyesztés megakadályozza, hogy hibás vezérműállítás, vagy túlpörgő motor esetében a dugattyú érintkezésbe kerülhessen a szelepekkel.
Érdekes megoldás a légszűrőben elhelyezett hőelem, amely a külső levegő hőmérsékletének megfelelően dönt arról, hogy a motor előmelegített vagy környezeti levegőt szívjon-e.
Szólni kell a módosított Ozon-2 típusú porlasztóról is, amelyet gyárilag felszereltek egy üzemanyag-megtakarító berendezéssel.
Ez az úgynevezett kényszerüresjáratban (motorféküzem) az üzemanyag-felhasználást csökkenti, a szívócsőben kialakult vákuum, egy elektronikus vezérlőegység és egy elektromágneses vezérlőszelep segítségével.
Megmaradt a négyfokozatú sebességváltó, a hátsó híd megegyezik a korábbi 1300-as Ladáéval. Az erőátvitel csak annyiban módosult, hogy a sebességváltó I-III. fokozatában az áttétel kismértékben csökkent, így ezekben a fokozatokban adott sebesség tartása alacsonyabb motorfordulatszám mellett lehetséges.
Mind az első, mind a hátsó futómű alkatrészeiben és kivitelében megegyezik a korábbi típusváltozatokéval. Jelentős előrelépés viszont a szovjet gyártmányú, 165 R 13 méretű, radiál gumiabroncsok alkalmazása. Annak érdekében, hogy minél kisebb legyen az erőszükséglet, a VAZ 2105 típusnál módosították a kormánygép belső szerkezetét. A terepjáró Niva után most ennél a típusnál is alkalmazták a kardáncsuklós biztonsági kormányoszlopot, így a vonatkozó nemzetközi előírásoknak az új kormányszerkezet megfelel.
Nem tartalmaz újdonságot a fékrendszer, a kétkörös, elöl tárcsa-, hátul dobfék az 1500-as típusnál bevált vákuumos fékrásegítővel egészült ki.
Elektromos berendezések tekintetében a korszerű kialakítás jellemzi a kocsit.
A motortérben, átlátszó fedelű zárt dobozban került elhelyezésre a központi biztosítéktábla, és a különböző berendezések működtetésére szolgáló elektromos relék.
Ez a kialakítás áttekinthető, gyors, egyszerű alkatrészcserét tesz lehetővé. A szériakivitel felszereléséhez tartozik a H4 halogén fényszóró, a fűthető hátsó szélvédő, a hátsó kombinált lámpatestekben elhelyezett ködzárfény, az elakadásjelző villogó, a szivargyújtó és a szabályozható műszerfal-világítás éppúgy, mint az elektromos szélvédőmosó és a kétfokozatú ablaktörlő motor.
Hidegen-melegen egyaránt kiváló a motor indíthatósága. A tesztkocsi porlasztójának hibás gyári beszabályozása miatt az első néhány száz kilométeren az üzemanyag-fogyasztás magas volt. A beállítások ellenőrzése és korrigálása után elvégzett ellenőrző üzemanyagfogyasztás-mérések az alábbi eredményeket adták:
Ezek az értékek megfelelnek a gyár által megadott ellenőrző fogyasztási adatoknak. A gyakorlati, átlagos üzemanyag-fogyasztás az eddigi tapasztalatok alapján:
Természetesen a fogyasztás nagymértékben függ a vezetési stílustól. A korábbi Lada típusokhoz képest jelentős javulást mutat a kocsi stabilitása és fékezhetősége. Itt elsősorban az új acélradiál abroncsoknak van jelentős szerepük. Végre, gyárilag jó minőségű gumi került az autóra. Egy vizsgálati példa: a 80 km/h sebességről fékezett gépkocsival 8,2 m/mp2 átlaglassulás volt elérhető a sima aszfalton anélkül, hogy a kerekek megcsúsztak volna.
Méréseink szerint a menet közbeni belső zaj nem csökkent számottevően, mint azt a fogazott műanyag szíjjal hajtott vezérműtől elvártuk volna.
Különösen a hideg időszakban volt tapasztalható a karosszéria műanyag alkatrészeitől származó sok kisebb-nagyobb, bosszantó zörgés. Összegezve az eddigi tapasztalatokat, ami tetszik: az új adiál gumiabroncs kedvező tapadási tulajdonsága, a tükrözésmentes műszerek, a korszerűsített motor és a kocsin biztonsági irányban végzett fejlesztés. Ami pedig nem tetszik: a pedálok kedvezőtlen elrendezése, az ülések műbőr kárpitja és a változatlanul keskeny ablakrések a karosszérián.
Napjainkból visszanézve
Mint nemrég, a Merkur vállalat jubileumára készített írásunkban bemutattuk, a 2105-ös már 1983-ban rendehető volt itthon, 139 ezer forintos induló áron. Hamarosan leállt a klasszikus, kereklámpás 1200-as Lada forgalmazása, de kombiként még évekig a kínálatban maradt, amíg nem csekély késéssel megérkezett a nagy rakterű kocka, a 2104-es.
Időközben a KERMI-teszten szereplő 1300-as gazdagabban felszerelt, 1500-as változata, a „parasztmercinek” csúfolt 2107-es is elérhetővé vált, ám egészen a rendszerváltás előtti évekig kellett várni az első teljesen új fejlesztésű Lada, a Samara megjelenésére. Érdekesség, hogy azzal párhuzamosan a kilencvenes években a hátsókerék-hajtású modellek is maradtak a HungaroLada kínálatában, a 2105-ből fejlesztett VFTS pedig máig népszerű a raliversenyeken.