Alkohol-ábécé

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az alkalomhoz illő alkoholszármazék kiválasztása döntően befolyásolhatja egy-egy este kimenetelét. Ha nem megfelelő italokat keverünk egymással, sokszor a teljes józanság és a rosszullét között még annyi idő sem telik el, hogy a mellékhelységbe kiérjünk. Ezzel szemben kulturált, megfontolt italozással akár egy egész estét végigmulathatunk úgy, hogy közben sosem üres a poharunk. Az alábbiakban egy tapasztalt kocsmahuszár segítségével vázoljuk, hogy a főbb szeszes italok milyen módon és intenzitással segítek elő a mulatásra történő rá-, illetve rosszabb esetben lehangolódást.

Sör:

Talán a legbarátságosabb alkoholszármazék, sokan folyékony kenyérnek is becézik. Ennek ellenére ne dőljünk be a tévhitnek, hogy sörtől nem lehet berúgni. Be lehet, hiszen van benne alkohol, ilyen egyszerű.

Hangulatát tekintve a sörözés önálló szociális tevékenységnek tekinthető, az ember ilyenkor kicsit bódult fejjel könnyen beszélgetésbe elegyedik bármiről, sőt az az érzése, mintha még értene is ahhoz, amiről beszél. Pedig sokszor egyáltalán nem. De a sörözésben pont ez a lényeg, ez egy boldog dolog, az ember örül a gyöngyöző műanyag pohárnak, a sűrű habnak, a keserű íznek, a nyárnak, a fürdőruhás lányoknak, rosszabb esetben a saját hangjának, egyszóval annak a könnyed légies érzésnek, melyet az arany nedű mérsékelt fogyasztása okoz.

Szakaszolt sörözéssel akár napokat is el lehet tölteni a kellemes bódulatban, azt azonban nem árt észben tartani, hogy a magunkba préselt iszonyatos italmennyiség nem távozik észrevétlenül - még ha a piszoár gyakori látogatása ezt is engedi sejteni. Egy idő után összegződik az addig felhalmozott sörmennyiség, és ilyenkor szinte pillanatokon belül elkezdődik a látványos butulással kísért azonnali lerészegedés. Innen sokan próbáltak már meg visszakapaszkodni a jótékony szalonspicc állapotába, legtöbbször még több sör elfogyasztásával, ám eddigi tapasztalataink szerint a folyamat visszafordíthatatlan.

Egyszóval ha egyszer már bebutultunk a sörtől, jobb feladni annak reményét, hogy akár takarékon is visszakapcsolódhatunk a körülöttünk kialakult értelmiségi vitafórumba. Ilyenkor inkább heveredjünk le a fűbe, és hallgassuk ahogy saját büfögésünktől kísérten egyre lassuló légzéssel mély, gyógyító álomba süllyedünk.

Bor:

Forrás: MTI

Itt már szükséges alkategóriákat is létrehoznunk, hiszen ellentétben a sörrel, bor és bor között óriási lehet a különbség. Az édes borokat érdemes rögtön kizárnunk, hiszen ha jót akarunk magunknak - azaz szeretnénk megúszni a másnap óramű pontossággal érkező szaggató fejfájást - akkor csak az íze kedvéért, a megfelelő vacsora mellé fogyasztunk édes bort. Innentől beszéljünk tehát kizárólag száraz borokról.

A száraz fehérbornak egyetlen előnye van a vörössel szemben, de az szinte behozhatatlan: szódavízzel lehet fröccsben fogyasztani. Hatásában ez az ital - keveréstől függően persze - nagyban hasonlít a sörre, azaz hosszúlépésben akár egész este kortyolgathatunk anélkül, hogy másnap a "hogyan kerültem ágyba" kínzó kérdésén kellene gondolkodnunk.

A vörös általában jóval tüzesebb bor, mint a fehér, sokkal inkább az érzéseinkre, indulatainkra, ösztöneinkre hat. Ezért tanácsos inkább a barátunk, barátnőnk társaságában egy romantikus este keretében vörösbort választanunk. Nagyobb társaságban és nagyobb mennyiségű vörösborral a szervezetünkben jó eséllyel érzelmi kitöréseinkkel terheljük majd csak a környezetünket, indokolatlan dühkitörésből mindent elsöprő szeretethullámig csapongva egész éjjel.

A borok esetében a leginkább igaz, hogy az ár nem feltétlenül jelent minőséget, illetve fordítva. Lehet, hogy egy ismeretlen borászatból hozott, literre mért kedvenc kannásborunknak egyszerűen nem akad párja, még a legelőkelőbb borpatikában sem. E tekintetben hazánk valóban gazdag felhozatallal rendelkezik, ha van bennünk némi kísérletező hajlam, érdemes végigpróbálni a nagyobb borvidékek kínálatát, hogy megtaláljuk a szánk ízének megfelelő borfajtát.