Bókay Antal

Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete

A vers a magyar költészetben, sőt a világirodalomban is kiemelkedő példája annak a gesztusnak, amelyben az én, a személy önmagát önmagából teremti meg, Horger Antal professzor helyesen érzékelte, hogy valami radikálisan új attitűd állítása történik itt, amely ellentétes a nevelésre, képzésre épülő, az ősök tradícióján nevelődő személy eszméjével. A vers üzenete azonban sokkal több valami kamaszos lázadás kirobbanásánál. Ha figyelünk rá, egy új struktúrát, az én radikálisan új elképzelését, eddig nem ismert mélyrétegét hallhatjuk ki a versből.

A struktúra egyik kulcseleme a "szív" motívum, mely pontosan ennek az új énnek a képe. Háromszor ismétlődik, kétszer a "tiszta szívvel", egyszer pedig mint "gyönyörűszép szívemen". A "szív" ott van a vers legelején, a címben, és ez a költemény utolsó szava is. A harmadik előfordulás, a "gyönyörűszép szívemen" a vers fordulópontján van, az aranymetszés helyén, a 11. sor elején található, ez választja el a vers állapotszerű első részét a történetből álló másodiktól.

Animáció: Tiszta szívvel: az első versszak jelentéshálója

Az 1-10 sor egy különös létállapot rajza. Érdemes megfigyelni, hogy a szöveg milyen messze van a szokásos képekkel, költői hangulatokkal teli lírai műtől, a szavak tárgyiasan jelölők, egyszerűen felsorolják, hogy mi az, amivel a költő nem rendelkezik. A poétikusság - amit minden régi és mai olvasója is érzékel - máshonnan származik: a megszerkesztettségből, a végtelenül letisztított tárgyias elemek kapcsolatrendszeréből, az ismétlések és váltások, azonosságok és ellentétek finom hálójából.