Bókay Antal

Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete

Az első szakaszban az első "nincsen" az apa figurája, aki szokásosan a rend, a morál forrása, az élet grammatikájának képviselője. A második "nincsen" az anya, aki az ölelés, a szeretet, a vágy megtestesítője lenne. Egy átfogóbb, társadalmibb szinten ugyanez a kétféle, apai és anyai pozíció jelenik meg az isten és a haza jelölőjében. E négy elem az élet, az identitás társas kiképződésének elutasított, vagy sokkal inkább: nem is létező forrásai. A következő két sor tárgyai, a bölcső és a szemfedő két olyan dolog, amit a világ az élet kezdetén és végén ad, a csók pedig a beszélő által adott szerelem, a szerető pedig a neki adott szerelem. Tökéletes, matematikai konstrukcióban jelenik meg a személyesség, pontosabban a személyesség ilyen konstrukciójának a tagadása.

Minden ilyen jelenség, amely az ént, a társas világban létező személyt kialakítja (hisz ezekből állunk, apából, anyából, istenből, hazából, bölcsőből stb.) a "nincsen" azonosságában, viszonyában van, azaz valami semmi, valami üresség fölé feszítődnek ezek a struktúrák, ellentétviszonyok ki. És mindez nem a személy akarata, hanem valahogy létezése sajátja, hisz ő elutasíthatja az apai és anyai hatalmat, a hitet és hazát, de nem utasíthatja el saját létének kezdetét és végét, hisz az mindenkinek adott, nem választható.

A második szakasz tovább viszi a személy eme fura meghatározását, és itt a "nincsen" gesztusa tovább mélyül. A "nem eszek" orális megfosztottság, az ember legelső vágya marad itt kielégítetlen. Nem a szegény költőről van azonban itt szó, hisz azt írja, "se sokat, se keveset", talán pont annyit, amennyit muszáj. Nem egy belső böjtről van itt szó? A test átadásáról a semminek? Hisz a böjtnek az a funkciója, hogy a személy felszínes gondolattalan jólétéből valami rejtett tartalom, mélység fele irányítson. Ez a két sor, az evés az anyai világhoz köt, a következő kettő, a hatalom pedig újra az apaihoz. Az életem, a bennem, létemben kialakult energia, az engem teremtő vágy, mely minden ember életében abszolút és eltulajdoníthatatlan, itt eladhatóvá válik, eltüntethetővé lesz a nincsenben. De pontosan az eladás lehetetlensége vezet egy olyan gesztushoz, amely a végső vevőt találja meg, a ördögöt. Ez a furcsa üzlet, a személyes létezés ökonómiája a nincs istenéhez, a tagadás szelleméhez vezet.