Anne Mannering, az Oregon Állami Egyetem kutatója és kollégái összefüggést mutattak ki a gyerek 9 hónapos korában fennálló párkapcsolati problémák és a másfél éves korban tapasztalt fokozódó alvászavarok (például az elalvási nehézségek és gyakori felriadás) között. A vizsgálat a Child Development című szaklapban fog megjelenni.
A kutatók szerint ez az első, a házastársi kapcsolat és a csecsemőkori alvászavarok közötti kapcsolatot vizsgáló kutatás, amelyben egyértelműen kiszűrték a szülőktől örökölt gének hatását. A vizsgálatba ugyanis olyan párokat (több mint 350 házaspárt) vontak be, akik örökbefogadott gyermeket neveltek. A vizsgálatban részt vevő, többnyire középosztálybeli, fehér és iskolázott szülők valamennyien három hónaposnál fiatalabb korban fogadták örökbe gyermeküket.
A házasság stabilitását kérdőív segítségével mérték fel. A kérdésekre (például "Megfordult-e valaha a fejében, hogy szakítanak vagy elválnak?") a házastársaknak egymástól függetlenül kellett válaszolniuk.
A gyermek csecsemőkorában megélt párkapcsolati problémák és a másfél éves korban tapasztalt alvászavarok közti összefüggés akkor is megmaradt, ha figyelembe vettek más, a gyermekek alvását potenciálisan befolyásoló tényezőket, például hogy mennyire érzik magukat szorongónak a szülők, milyen a gyerek vérmérséklete, illetve van-e kisebb vagy nagyobb testvére. Érdekes módon a fordított összefüggés nem volt kimutatható: az alvászavarokkal küzdő gyerekek szüleinek nem voltak nagyobb eséllyel párkapcsolati problémái.
Mannering szerint ha az alvásproblémák hosszabb időn át fennállnak, az később figyelem- és viselkedészavarokhoz, iskolai problémákhoz vezethet. "A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a házasságukban jelenlévő túlzott stressz már egészen kis korban hathat a gyermekükre"- figyelmeztet a kutató.