Mijazaki Hajao: A film készíti saját magát

Mijazaki Hajao Japán első számú rajzfilmkészítője. Animációit gyerekeknek készíti, mégis milliónyi felnőtt rajong értük. Alkotásai, de leginkább a Chihiro Szellemországban révén számtalan díj és rekord tulajdonosa, sikere hazájában szinte elképzelhetetlen, ő mégis minden filmje után a visszavonulással fenyegetőzik. Karaktereihez fűződő bensőséges viszonyáról, különös munkamódszereiről, szimbólumairól és küldetéstudatáról Tom Des, a Midnight Eye című japán filmekkel foglalkozó honlap riportere faggatta őt a Chihiro Szellemországban első európai vetítésén.

Ön több olyan filmet is készített, amelyek nyugati vagy európai vidékeken játszódnak. Más filmjei viszont nagyon is japán tájakon játszódnak. Mi alapján dönti el, hogy mi legyen a film háttere?

Rengeteg tájképem és festményem van, amit azzal a céllal készítettem, hogy felhasználom majd valamelyik filmemben. Hogy melyiket választom, az csakis abban a pillanatban derül ki, hogy elkezdünk dolgozni egy filmen. Általában a produceremmel együtt döntünk, és nagyon sok múlik az adott pillanaton. Mert már attól a pillanattól kezdve hogy megszületik egy filmötlet a fejemben, elkezdem gyűjteni az adatokat. Rengeteg csomaggal utazom, állandóan magammal cipelem a sok képet amit innen-onnan gyűjtöttem össze. Például azt a fürdőt amit a Chihiróban ábrázoltam, már gyerekkorom óta szerettem volna megcsinálni, azóta hogy én magam is voltam olyan nyilvános fürdőben. Ugyanígy a Laputánál is, már évekkel azelőtt kitaláltam, hogy szeretném azt a helyszínt használni. Szóval ezeket a képeket és ötleteket általában már régóta magammal hordozom mielőtt felhasználom őket, és mindig csak a pillanat dönti el, hogy melyiket fogom éppen.

A nálunk látható japán animációs filmekkel ellentétben az ön filmjei mindig kifejeznek egyfajta pozitív hozzáállást, reményt és az emberi jóságban való hitet. Ezt szándékosan viszi bele a filmjeibe?

Valójában pesszimista alkat vagyok. De amikor filmet csinálok, nem szeretném a pesszimizmusommal terhelni a gyerekeket. Megtartom magamnak. Szerintem a felnőtteknek nem szabad saját világképüket a gyerekekre vetíteni, had alakítsák ki a sajátjukat. Nem kell rájuk erőltetni a sajátunkat.

Tehát úgy gondolja, hogy minden filmje gyermekeknek készül?

Soha nem mondtam, hogy A vörös disznó gyerekeknek készült, és nem is gondolom így. De ettől az egytől eltekintve, gyermekeknek szólnak a filmjeim. Nagyon sokan vannak, akik felnőtteknek szóló filmeket készítenek, szóval azt inkább rájuk hagyom, és én a gyerekekre koncentrálok.

Mégis felnőtt emberek milliói nézik a filmjeit, akiknek nagyon sok örömet okoz az Ön munkája.

Ennek természetesen nagyon örülök. Egyszerűen szólva szerintem a nagy elhivatottsággal készült gyermekfilm a felnőtteknek ugyanúgy tetszhet. Ennek az ellenkezője azonban nem mindig igaz. Az egyetlen különbség, amit a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló filmek között észrevehetünk, az az, hogy a gyerekfilmekben mindig van lehetőség az újrakezdésre. A felnőtteknek szóló filmekben nincs mód a dolgok megváltoztatására. Ami megtörtént, megtörtént.

Ön hisz a kitaláció szükségességében a gyermekeknek szóló történetekben?

Szerintem a kitaláció, ha fantáziát értünk alatta, nagyon fontos. Nem kell túlságosan ragaszkodni a mindennapi valósághoz, de teret kell adni a szív, az ész és a képzelet valóságának. Ezek a dolgok segíthetnek rajtunk az életben is. De figyelnünk kell arra, milyen értelemben használjuk a "fantasy" kitaláció szót. Japánban manapság minden "fantasy", a tv-show-któl kezdve a videojátékokig, minden virtuális valóság. De a virtuális valóság a valóság tagadása. Bíznunk kell a képzelet erejében, ami a valóságban nélkülözhetetlen. A virtuális valóság falak közé zárja az embereket. Ezzel én is küzdök a munkám során, hogy megőrizzem a képzeletbeli és a virtuális világ közti egyensúlyt.

A Chihiróban és A vörös disznóban is előfordul, hogy emberek disznóvá változnak. Honnan jön ez a disznók iránti rajongás?

Erre csak az a magyarázat, hogy sokkal könnyebb disznót rajzolni, mint tevét vagy zsiráfot.(nevet) Szerintem nagyon jól jelképezi, amit mondani szeretnék. A disznó nagyon hasonlóan viselkedik az emberhez. Igazából én nagyon kedvelem a disznókat, csakúgy a gyengéiket, mint a pozitív tulajdonságaikat is. Nekünk is olyan kerek hasunk van, mint a disznóknak. Nagyon közel állnak hozzánk.

Mi a helyzet a rothadó folyó istenével? Talán a japán mitológiában gyökerezik a történet?

Nem, nem a mitológiából jön, hanem saját tapasztalatból. Vidéken lakom, és van a közelben egy folyó. Amikor takarították a folyómedret, láthattuk, mi volt a folyó alján, iszonyú mocskos volt. Volt egy bicikli, aminek az egyik kereke látszott a felszín felett, azt hitték, könnyű lesz kihúzni, de mint kiderült, az évek óta rárakódott mocsoktól annyira nehéz, hogy alig tudták kihúzni. Most már kezdenek visszatérni bele a halak, szóval nem ment teljesen tönkre. De a folyóból kiszedett poshadt dolgok nagyon bűzlöttek. Az évek során az emberek annyi mindent dobáltak bele, borzalmas látvány volt.