Perry Ogden fényképész. Ez meglátszik első filmjén is, amelyet maga írt, fényképezett és rendezett. Bár az alkotás játékfilm, Ogden nyilvánvalóan inkább dokumentarista eszközöket használt a történet elmeséléséhez, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. A Pavee Lackeen írországi "traveller"-ekről szól, arról az egzotikusnak tűnő szubkultúráról, amelynek tagjai részben kényszerből, részben saját választásuk folytán lakókocsikban élnek, vándorolnak egyik lakóhelyről a másikra, néha hosszabb időt töltve egy-egy helyen.
A Pavee Lackeen olyan, mint egy igazán jó dokumentumfilm, a fotós szeme csak rögzíti az eseményeket; ítélkezés és érzelgősség nélkül, tárgyilagosan mutatja be ezt a legtöbb néző számára valószínűleg nagyon idegen világot. És a travellerek életmódja éppen attól válik átélhetővé, hogy drámai konfliktusok, nagy kérdések és válaszok nélkül azokat a mindennapos eseményeket látjuk, amelyeknek részesei lennénk, ha velük élnénk. A film főszereplője a tizenkét éves kiskamasz lány, Winnie (Winnie Maughan), aki anyjával (Rose Maughan) és kilenc testvére közül néhánnyal lakik együtt Dublin egyik lepukkant, ipari negyedében. A családból mindenkinek megvannak a maga problémái: Winnie-t furcsa életmódja miatt a "rendes" gyerekek csúfolják az iskolában, ezért minduntalan verekedésbe keveredik; az anya próbál egyezkedni a város vezetésével, hogy utaljanak ki nekik egy házat, aztán kiderül, hogy nemhogy házra nincs esély, még az utca túloldalán levő, a család vízforrását jelentő hidegvizes csapot is leszerelik; az egyik fiúgyerek lopásért hetekre börtönbe kerül; Winnie anyja a többi lakókocsissal együtt keményen iszik; Winnie egy fiatalabb kisfiúval szipuzik, és így tovább.
A bemutatott nehézségek ellenére cseppet sem válik nyomasztóvá a film, mégpedig azért, mert nyilvánvaló, hogy minden gond ellenére egy jól működő családot látunk. A testvérek vigyáznak egymásra, és aktívan belefolynak egymás életébe. Winnie számára természetes, hogy amikor nővére diszkóba készül, segít befesteni a haját, ahogy az is természetes, hogy magával viszi a kishúgát, amikor a messzi slagig kell elcaplatni, hogy anyjuk teájához vizet hozzanak. Az anya és gyermekei közti kötődés egy percig sem kétséges, még veszekedéseik is szeretetteljes légkörről árulkodnak.
Az amatőrszereplők a lehető legtermészetesebben viselkednek a kamera előtt, mintha észre sem vennék, hogy filmezik őket. A Pavee Lackeen végén úgy érezzük, hogy különleges élmény részesei voltunk, bepillantást nyertünk egy távoli, de létező világba.
Bujdosó Bori
A Pavee Lackeen megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 6-án csütörtökön 18:30-kor az Örökmozgó moziban.