Az álláshalmozó komponista

John Ottman mesél a Superman visszatér zenéjének elkészüléséről, és arról, hogy miért szeret egyszerre több helyet is birtokolni a stáblistán. Bryan Singer rendező állandó munkatársa ugyanis rendszeresen fel szokott tűnni a stáblistákon vágóként, sőt ő rendezte a Rémségek könyve 2 - A végső vágás című filmet, ezenkívül olyan kasszasikerek zenei aláfestéséért felelős, mint például az X-Men 2, a Közönséges bűnözők vagy éppen a Gothika.

- A honlapodon arról írtál, hogy kiadnád néhány korai műved. Ez a munka hogy áll?

- Bárcsak több szabadidőm lenne, hogy ezzel is foglalkozhassak. Mókás lenne ezeket a zenéket egyszer feltámasztani, és újra hallatni. Talán egyszer átutazom Prágába, hogy a móka kedvéért az egyiket csak úgy megint felvegyük.

A trombita-csoport a Supermant alakító Brandon Routhtal, John Ottmannel és Bryan Singerrel

- Mit gondolsz a temp zenékről? Hasznosnak, vagy épp ellenkezőleg, zavarónak tartod-e őket?

- A temp nagyon hasznos, mert a rendező meg tudja mutatni, milyen hangulatra gondolt (persze csak ha jó zenét választottak). Ilyen szempontból jó - amíg csupán irányvonalnak tekintenek rá. Ha viszont túlságosan a tempre támaszkodnak és szentírásnak veszik, akkor sok új és friss lehetőség feltáratlan marad. Itt kezdődik a zeneszerző tapintatossága és szenvedélye, hogy úgy mutasson be más ötleteket, hogy elmagyarázza, miért is jobbak, mint a másik darab. A legrosszabb esetben a temp nyilvánvalóan elhibázott választás, mégis imádják. Nehéz végigmenni úgy egy úton, hogy tudod, nem az a legjobb irány. Végül úgyis a rendező és a producerek kéréseit kell szem előtt tartanod, de ilyenkor azt is ki kell fejtened, mit tartasz hibás lépésnek. Ezért próbálok korán csatlakozni a produkciókhoz, amikor a "temp-imádat" még nem alakult ki. Sok esetben már akkor írok mock-up darabokat (a majdani kész zenei mű egyszerűsített demonstrációi - a szerk.), amikor még nincs is temp. Szerencsére gyakran rossz a temp zene, és ezt tudják is, ezért minden jó ötletnek még jobban örülnek.

- Viszont gyakran írsz olyan mock-up zenéket, amik végül sosem kerülnek bele a filmbe. Nem gondoltál arra, hogy ezekből a darabokból kuriózumként összeállíthatnál egy albumot, vagy a honlapodon bemutathatnád őket?

- Minden dolognak, amit valaha írtam, volt egy részletes szintetizátoros vázlata, mielőtt a zenekarral felvettük volna. Összehasonlításban borzalmasan hangzanak a kész anyag mellett. Érdekes lenne a mock-upokat a végső zenével együtt bemutatni lemezen vagy az oldalamon. Szerintem szabadidőmben megpróbálhatom ezt az ötletet.

- Sok kis költségvetésű független filmet is elvállaltál. Hogyan birkózol meg az anyagi megszorításokkal?

- Nos, akkor egy kicsit másképp kell terveznem. Először nagyjából eldöntöm, hány zenészt engedhet meg magának a produkció, aztán pedig kitalálom, hogy a zenekar mely részét kell elhagynom, és szintetizátorral helyettesítenem. Más esetben pár számot kifejezetten nagyzenekarra írok, a többit pedig elektronikus elemekből építem fel. Így kevesebb idő alatt több zenésszel dolgozhatok együtt.

Igyekszem szem előtt tartani, hogy az anyagi korlátok ne hassanak ki a film zenéjére. De néha valóban ezek határozzák meg a zene természetét - különös módon általában előnyösen. A Tökfej zenei felvételeire semmi pénz sem volt, úgyhogy csak pár vonóst és néhány fafúvóst használtam a szintetizátoros számokkal együtt. Ettől a zene intimebb hangzású lett, ami tökéletesen illett a filmhez. Sőt, néha érdekes ilyen megkötöttségek mellett dolgozni, és egyszerűen csak ezeket figyelembe venni, mint a régi tévés időkben.

- Reklámokhoz is írtál már zenét. Hogy találnak rád ezek a munkák?

- Csak a kapcsolatokon múlik. A Viasztestek rendezője rengeteg reklámot is rendez, és rákérdezett, írnék-e zenét egy Wendy's filmecskéhez. Egyszer Bryan Singer is készített egy kólareklámot, amit én is vágtam. Szeretem ezeket csinálni, ha éppen úgy adódik - de ez ritkán fordul elő.

- És vannak olyan zenék, amiket átírnál, vagy másképp közelítenéd meg őket, mint amikor eredetileg megírtad?

- Ez nagyszerű kérdés, de a válaszom az, hogy nincsenek, mivel elsőre is elég sokat gondolkodom az összes megoldáson. Szerencsére sosem kényszerítettek arra, hogy olyan dolgot írjak, amivel nem értek egyet. Úgyhogy amikor elkészül a score, a végeredmény nagyjából megfelel eredeti elképzeléseimnek. De néhány zenémet szeretném hangosabbra keverni!

- A honlapod az egyik leginformatívabb és legrendszeresebben frissített site a hivatalos filmzeneszerzői oldalak közül. Mi a véleményed az internetről - szoktál rajta rajongói véleményeket és albumkritikákat olvasni?

- Úgy gondoltam, hogy egy honlap a legjobb módja annak, hogy egy fénykép-, és memoáralbumot hagyjak az utókorra - hogy feljegyezzem a gondolataim a különféle munkákról meg ilyesmi. Ez igazából egy mindenki által látogatható napló, ahol kiírhatom magamból a gondolataimat.

A Superman visszatér They've Gone című tételének trombita-kottája

Különös módon nem vagyok egy internetezős figura. Inkább telefonálok, mint hogy gépeljek vagy e-maileket olvassak. Az emberek manapság a telefonjaikat is szöveges üzenetek küldésére használják. Miért nem beszélgetünk többet? Szóval nem, nem láttam internetes beszélgetéseket a munkáimról. Úgy gondolom, hogy nekem csak azt kell tennem, ami a dolgom, a többi meg úgyis megy magától. Ha tetszik, amit csinálok, örülök. Ha nem, akkor csalódott vagyok, de követnem kell az ösztöneimet. Továbbítottak nekem kritikákat az internetről, amikből néhány nagyon hasznos volt, még a negatívak is. De vannak olyanok is, amik siralmasan nevetségesek. Hihetetlen, mit képzelnek néha a kritikusok a filmkészítés módszereiről, és néha teljesen mellélőnek. Emlékszem a Film Score Monthly Gothika-kritikájára, amelyben csak sorolták, hogy milyen temp zenéket használtunk, és hogy milyen darabok ihlettek meg a munka során. A vicces az, hogy a filmnek egyáltalán nem volt temp score-ja. A zenét a jelenetek készülésével egyszerre írtam. Ezenkívül a kritikában olyan zenékre hivatkoztak, amikről még csak nem is hallottam. Az ilyen "elemzések" őrjítőek és humorosan szánalmasak egyszerre.

- A mindenki által nagyrabecsült mester, Jerry Goldsmith 2004-ben hunyt el. Ez hogy érintett téged? Tudjuk, hogy az egyik példaképed volt.

- Több okból is elkeseredtem. Nemcsak az egyik legnagyobb filmzeneszerző ment el örökre, hanem vele együtt egy korszak is eltávozott, amelyik már egyre csak halványodott. Ő volt az egyik, akinek a munkássága nagy hatással volt rám, ezért távozása személyesen is érintett. Mindvégig fejlődni próbált, első munkáitól kezdve, egészen élete végéig. Vég nélkül tudnék beszélni a szerzeményeiről, ahogy mindannyian. Zenéje mindannyiunkban ott van, ezért volt különösen nehéz tőle búcsút venni.

Berkes Zsolt, Hubai Gergely és Bíró Zsolt
Filmzene.net

A képeket készítette és rendelkezésünkre bocsátotta: Dan Goldwasser és a SoundtrackNet