Rezes Judit: Furcsa kívülről látni magamat

Rezes Judit irigylésre méltó helyzetben van. A Katona József Színház társulatának tagjaként ebben az évadban nyolc darabban játszik, és ő a női főszereplője az év legjobb magyar filmjének (A nyomozó) is. A végtelenül bájos 31 éves színésznővel egy szombat délelőtti próba után beszélgettünk a Kamra büféjében, és még azt is megengedte, hogy videóra vegyük, amint egy pszichológiai teszt kérdéseire válaszol.

- Miért jó Gigor Attilával dolgozni?

- Fiatal rendezőknél az szokott lenni az egyik probléma, hogy agyonmagyaráznak mindent, pedig lehet, hogy megérteném egy mondatból is, hogy mit szeretnének. Attila nem ilyen. Pontosan tudta, hogy mit akar látni, és kevés instrukciót adott. Sokszor voltam elégedetlen magammal, nem éreztem jónak, amit csinálok, de ő mondta, hogy ez így jó lesz, és egy idő után már el is hittem neki. Olyan a személyisége, hogy hisz benne az ember, és odaadja magát neki.

- Könnyen elfogadod mások elképzeléseit?

- Először mindenképpen elfogadom. Színházban ez könnyebb, mert ott ki lehet próbálni mindenfélét, és kialakul egy beszélgetés vagy vita. Filmben már nehezebb. De alapvetően elfogadom, és megpróbálom megcsinálni, amit kérnek tőlem, ha érzem az illetőn, hogy odaadhatom neki az irányítást.

- Ha egy ilyen vitában alulmaradsz, és mondjuk egy darabban máshogy kell megcsinálnod valamit, mint ahogy te gondoltad, akkor ez minden előadáson eszedbe jut?

- Van, amelyiket elfelejtem, de van, amelyik mindig beugrik.

- Olyan nincs, hogy mondjuk a huszadik előadás környékén visszacsempészed a te megoldásodat?

- Ez attól függ, hogy mi az a dolog. Lehet, hogy a huszadik előadáson rájövök, hogy milyen hülye voltam, hiszen így jó, ahogy a rendező mondta, csak korábban én máshogy láttam. A visszacsempészés nem az én stílusom, de mivel ezeket a darabokat folyamatosan játsszuk, nagyon sokat tudnak változni. Kíváncsi lennék, hogy például egy Top Dogs előadás milyen volt, amikor elkezdtük.

- Amikor változik a darab az előadások során, van olyan, hogy egymást szabályozzátok, hogy hé, te most miért változtattál?

- Meg szoktuk beszélni kint a takarásban, hogy te, figyelj, szerintem ez azért nem jó, mert ellene megy annak, aminek az ívén kellene menni, stb. Máskor meg olyan jó dolgok sülnek ki egy változtatásból, hogy rá tud úgy lépni a másik színész, hogy egy örömjáték alakul ki.

- Amikor már megy egy darab, akkor kicsit a színészek is rendezik?

- Abszolút. Bár a Katonára az is jellemző, hogy a rendezők nézik a darabjaikat, tehát a próbafolyamat nem ér véget a premierrel, hanem még később is, az előadások után a rendező összehívja a színészeket és ad instrukciókat. Nem feltétlenül készül el egy darab a premierre, még ha ezt a néző nem érzékeli is, de mi azért belülről tudjuk.

- Mennyire vagy biztos magadban? Könnyen ki lehet mozdítani téged egy kritikai megjegyzéssel?

- Attól függ, hogy ki mondja. Inkább elgondolkodom rajta, és mérlegelem, hogy az most úgy van-e vagy nem. Nem tartom magamat egy nagy önbizalommal megáldott embernek.

- A középkorú magyar színészek nyilatkozataiból kitűnik, hogy szinte mindannyian leszámoltak már a kritikával. Nem érdekli őket, nem olvassák.

- Nagyon kevés jó kritika van szerintem. Azt látom, hogy a legtöbb kritikus leírja, hogy miről szól a darab, és a végén van egy-két megjegyzés a színészekre, a rendezőre, a jelmezekre és a díszletre vonatkozóan. Gondolom, nekik sem könnyű állandóan ennyi darabot nézni...

Nézz még több képet Rezes Juditról!

- Milyen a viszonyod a pénzhez? Motivál?

- Egy szinten motivál, mert jó, hogy ha van, de közben meg azt sem tudom, hogy mennyi a fizetésem. Szeretek jól élni a saját kereteimen belül. Nincsenek nagy igényeim, de azért amit tudok, azt megveszem, elmegyek étterembe, ilyesmi. Aztán később nem tudom, mi lesz, amikor... Nagyon nagy szerencse, hogy van egy lakásom, és nem kell albérletben élnem, ami csak szívná el a pénzt.

- A szüleidtől kaptad?

- Félig.

- Egyik ismerősöm látott téged nemrég két gyerekkel játszani egy játszótéren. Szeretnél saját gyereket?

- Harmincegy éves vagyok, természetesen gondolok rá. Az a két gyerek, akikkel látott az ismerősöd, a két unokaöcsém, és valószínűleg ők is beindították a hormonokat nálam. Nem gondolom, hogy tervezni kell a gyereket, hogy ekkora szülessen meg, és akkor úgy jöjjön ki az évad. A gyerek majd akkor jön, amikor akar.

- Megfordult a fejedben, hogy akár egy nagyobb szünetet is tarts a gyerek miatt?

- Nem tudom még. Talán úgy csinálom majd, ahogy Ónodi Eszter vagy Fullajtár Andi csinálta, de pont Tóth Ildivel beszélgettem erről múltkor, és ő például rendesen kihagyott éveket.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- DVD-n néztük meg a Nem vénnek való vidék-et, az érdekes volt. Nekem nagyon tetszett a főszereplő pasi (Josh Brolin - a szerk.) játéka, szerintem sokkal jobb volt, mint aki az Oscar-díjat kapta (Javier Bardem - a szerk.).