Szóval Newman nem azonnal lett sztár, előbb még színész lett. ("Nem belső elhivatottságból lettem színész" - viccelődött egy másik alkalommal. "Hanem mert menekültem a sportszer-bizniszből." Apja után ugyanis rövid ideig ő vezette a család sportboltját.) Előbb tévéjátékokban szerepelt, aztán több darabban játszott a Broadwayn - ezek alapján ajánlott neki szerződést a Warner Brothers. De pechje volt, mindjárt az első filmszerepe majdnem az utolsó is lett. A The Silver Cachile című filmben olyan rossznak érezte magát, hogy megvásárolt egy egész oldalas hirdetési felületet a Variety-ben, és bocsánatot kért mindenkitől, aki látta.
Mondhatnánk, hogy ennél jobb pr-trükköt nem is találhatott volna ki a figyelemfelkeltésre, de valójában persze nem ettől lett egyszerre sikeres. Gondolom legalábbis, hogy 1958-ban, amikor Cannes-ban elnyerte a legjobb férfi alakítás díját a Hosszú, forró nyár című film főszerepéért, és egy évvel később, amikor Oscarra jelölték a Macska a forró bádogtetőn című filmben nyújtott teljesítményéért, már nem ez számított.
1959-ben pedig már akkora sztár volt, hogy amikor újra elvállalt egy Broadway-előadást, a rendező Elia Kazan azzal akarta "betörni", hogy mindenkinek megtiltotta a vele való kommunikációt. A próbafolyamat így remek hangulatban telt, Newman így nyilatkozott róla: "A módszer működött. Egy rakás szarnak éreztem magam."
Elia Kazan valószínűleg csak irigy volt, mert Newman ekkor már a világ egyik legszebb férfijának számított. A '60-as évek Brad Pittje - még ha ő egy átoknak is élte meg, úgyhogy próbált a személyiségétől minél távolabb eső szerepeket választani. (Majdnem övé lett például Fellini Az édes élet című filmjének főszerepe, de végül nem tudtak megállapodni a gázsiban, így lett Mastroiannié a dicsőség.)
A svindler (1961) | Nézz még több képet Paul Newmanről! |
A magánéletben pedig - szintén Brad Pitthez hasonlóan - egy csomó gyereket nevelt. Két lányt és egy fiút az első házasságából, és három lányt Joanne Woodwardtól. A felesége jóformán visszavonult a színészettől, de Newman nem akarta, hogy ekkora áldozatot hozzon a családért. Annyira szerette, hogy önerőből összehozott neki egy filmet: 1968-ban rendezőként forgatta a Rachel, Rachel-t, aminek a címszerepét természetesen rá osztotta. (Mindketten ingyen vállalták a munkát, sőt, Newman még azt is szerette volna elérni, hogy a neve csak a film legvégén szerepeljen a stáblistán, de az amerikai rendezők céhe elutasította a kérését.)
De még ezzel is ő aratott sikert: elnyerte a legjobb rendezőnek járó Arany Glóbuszt, és a New York-i Filmkritikusok díját. Igaz, Woodwardot is jelölték Oscarra, ahogy magát a produkciót is a Legjobb film kategóriájában. Sajnos aki ma látja a Rachel, Rachel-t - és ez nem lehetetlen, hiszen nemrég az egyik filmcsatorna műsorra tűzte - annak fel van adva a lecke, nem könnyű végignézni. Kicsit elszállt felette az idő. Newman egyéként legközelebb szintén azért rendezett, hogy Woodwardot szerephez segítse: a '70-es években a The Shadow Box című tévéfilmet, amiért megint őt jelölték Emmy-díjra.
Bilincs és mosoly (1963) | Hallgatnivaló - Paul Newman: Plastic Jesus |
1968-ban a politikába is beszállt, és kampányolt a demokrata Eugene McCarthy mellett, de ez is a visszájára sült el: a szavazók igazából csak rá voltak kíváncsiak a kampányrendezvényeken - McCarthy elvesztette a választást. A liberális értékek mellett azonban később is mindig kiállt, nyíltan támogatta például a melegek házasságát.