Tóth Barnabás: Minden fiú tök más akar lenni, mint az apja

Tóth Barnabás nagyon pörög. Gyermekszínészi, produceri, rövidfilmes és színjátszós projektek után, alatt, mellett elkészítette első egész estés filmjét, melynek társírója és főszereplője is egyben. Barnabással a Rózsaszín sajt mellett többek között a nyolcvanas évek nagy rendezőiről, a Külker reklám szakirányról és a jómunkásember filmesekről beszélgettünk. A szomszéd szobában egy néhány hetes csöppség szuszogott.

- Honnan jön belőled a történet?

- Én úgy vagyok vele, hogy általában nagyon érdekesnek tartom, amit kitaláltam, és meg akarom azt mutatni. Úgy, mint amikor egy zeneszerzőnél egy dallam születik, és azt leírja, hogy meghallgassák mások. A filmet azért szeretem, mert gyűjtőművészet, van benne irodalom, színház, zene, fotó, képalkotás. Az ember már az első sor leírásakor azt várja, hogy végül ott üljön a teremben és megmutathassa másoknak. És persze, hogy tetsszen nekik.

- Ezt jelentené a filmkészítés?

- Nem tudom, hogy ez micsoda nekem. Én a történetben hiszek, a sztoriban. A jellemfejlődésben, az erkölcsi tanulságban, bukásban, a diadalban. Az öncélú filmeket nem szeretem.

- Művészi érték és nézhetőség egyszerre, ez lenne a cél?

- A művészi érték annyira véletlenszerű. Azt nem lehet generálni, azt nem lehet tanulni. Meg mitől is tekintik annak? Valamikor máglya járt érte, ma meg nem kap a következő projektjére pénzt. A művészi érték egy esetleges dolog. Ha van, az tökéletes. Én részemről a művészi részét nem tudom befolyásolni, amit tudok, az a történet. Ami egy hosszú és véres munka. Nyilván a Rózsaszín sajt-nál se lett tökéletes, de engem ez az, ami érdekel. Én egy jó szakember, egy jó iparos szeretnék első körben lenni, a többi meg vagy jön, vagy nem.

- Kik szerinted a jó iparosok?

- Szerintem például Milos Forman és Stephen Frears. Ők azok a rendezők, akik fegyelmezett technikusok, akik összeraknak valamit úgy, hogy annak művészeti értéke van. De ilyen még Clint Eastwood, aki mindig a legjobb könyveket kapja meg, és csinál belőle egy mesterművet. És nem hibázik. Talán nem művész, de nagy szakember.

- Ő is magát rendezi. Neked ez mennyire nehéz?

- Két serpenyője van a mérlegnek. Egyrészt ezáltal, hogy én is benne vagyok, még inkább az én filmem lesz, mint egy stand-up komikusnál, aki teljes testtel odaáll ahhoz, ami írt. Ha jó az eredmény, akkor ez egy plusz kapocs. De másrészt, ha kevés a pénz, és nem olyan gyakorlott az ember, akkor sokkal többet hibázhat. Nem mindig van idő rögtön visszanézni, hogy milyen az adott kép. És egy héttel később veszi az ember észre, hogy te jó isten, tényleg ez a trikó volt rajtam, vagy mit csinál az a pincér ott a háttérben? Utólag mintha mégsem te rendezted volna a filmet. Ez a nehéz oldala. De hosszú távon nem tervezem a színész-rendezést.

- A rövidfilmjeidben pedig sokszor volt ilyen.

- Ez inkább csak egy felnövési fázis volt, a gyermekkor utolsó rúgásai, növöm kifelé. Nekem kimagasló színészi alakításom a Gyerekgyilkosságok-ban volt, a mai napig nem értem, hogy miért... De nem tartom magam egy átlagtól eltérő, különösebben nagy formátumú színésznek. Inkább a rendezés.

Kedvenc filmek

ABC szerint, sorrend lehetetlen:

Woody Allen: Annie Hall
Charlie Chaplin összes
Frank Darabont: A remény rabjai
Clint Eastwood: Nincs bocsánat
Fábri Zoltán: Ötödik pecsét
Milos Forman: Tűz van, babám
Michael Haneke: Ismeretlen kód
Jiri Menzel: Én kis falum
Christopher Nolan: Memento
Sarah Polley: Egyre távolabb

- A filmes műveltséged honnan származik?

- Nincs különösebb filmes műveltségem. Az elsődleges pozícióm a filmrajongóé. Szertartásosan szeretem a filmeket, de például sokszor megnézem ugyanazt. Ezáltal kevesebbet tudok újakat nézni. Öt-tíz rendező van, akiket nagyon szeretek, és az ő munkáikat újra és újra megnézem...

- Aktuális kedvenc?

- Hát ritkán változik, egy top 250-es listám van. A legjobb ötben van most két Eastwood is, a Millió dolláros bébi meg a Nincs bocsánat. De ott van a Memento is. Legutoljára pedig az új Tarantinót láttam.

- Vissza a Rózsaszín sajt-hoz! A rövidfilmek után milyen volt nagy stábbal dolgozni?

- Nem ez volt az első ilyen. Pont egy évvel előtte volt a Született lúzer (HBO-produkció), ami profi stáb volt, profi utómunka, ott csak rendeztem, hozott anyagból. Az nagyon kellett ahhoz, hogy a Rózsaszín sajt-ot ilyen magabiztosan vezényeljem le. A Sajt-nál különben nem is volt olyan nagy stáb, 10-15 ember volt általában a kamera körül. Bezerédi Zoltán is nagyon aranyos volt végig, tetszett neki a könyv. Nem volt semmi hierarchia, hogy ő nagy színész, én kis rendező, ilyesmi, szerette nagyon. Meg ő ennél elegánsabb, tapasztaltabb. Ha feszült voltam, az mindig csak az idő miatt volt. Eleve túl volt írva a könyv, de leforgattuk az egészet, az első verzió 2 óra 20 perces lett. Egy forgatás egyébként önmagában sem egy kellemes élmény, tudja mindenki. Nekem meg nehezen sikerült kikapcsolni a gyártásvezető-producer agyamat.

Nézz még több képet Tóth Barnabásról! | Fotó: Hektor

- Hogy instruáltad a színészeket? Előjátszol?

- Soha. A színészvezetés a castingon dől el. Ha érti, elolvasta, és jó színész, akkor a forgatáson már csak gyönyörködni kell benne. Ez volt a Csányi Sanyival Az ember, akit kihagytak című rövidfilmemben. Bekapcsoltuk a kamerát, és csak nyomta a hülyeséget. Vagy a Rudolf Péter a Mi autónk-ban. És ugyanígy a Bezerédi is. Ő sokat játszik színházban, ezért néha kicsit sok volt, de egyből vette a lapot, ha szóltam neki. Ennyi volt a színészvezetés. Ha oda kell menni, el kell játszani, akkor már nagyon nagy baj van.

- Nagyon sok a csúnya beszéd a filmben.

- Szerintem az emberek tényleg így beszélnek.

- De te sem így beszélsz...

- Hát egy interjúban nem, de egy sör mellett...

- Nekem ez akkor sem az "életszerű" kategória, kicsit túl volt futtatva...

- Nem vagy egyedül, sokan mondták már. Mások meg egyáltalán nem gondolják így. A lényeg, hogy az öncélúságot próbáltuk elkerülni. A beszéd a karakterekből adódik. Elsősorban a Tibor beszél így, meg a Dani haverja. Egyébként a színészek sem tették szóvá. Egy filmben nem mindig az a lényeg, mit mond a színész, hanem hogy hogyan, és Bezerédi meg Molnár Levi is tökéletesen hiteles.

- A lengyel operatőr fiú hogy érkezik a képbe?

- 2001-ben találkoztunk Brüsszelben egy dokumentumprojekt kapcsán. Először barátok lettünk, aztán elhívtam a Vonaton című kisfilmembe. Párizsban forgott, nemzetközi stábbal. Ott ígértem meg neki, hogy ha egyszer nagyfilmet csinálok, ő lesz az operatőr. Ezért nem is gondolkoztam másban, bár azóta találkoztam több jó operatőrrel is, de megígértem neki. És nem bántam meg. Bár a helyzetet nem könnyítette meg, hogy egy eleve kétnyelvű forgatást háromnyelvűvé kellett tenni miatta...

- Elégedett vagy az e-cinemával?

- Igen. Bizonyos mozikban nem lehet megmondani, hogy nem film. Olyan technika, olyan tömörítés... nagyon szép. Megdöbbentő.

Nézz még több képet Tóth Barnabásról! | Fotó: Hektor

- A film arányaira kaptál visszajelzést? Az általad említett szerkezet és sztori nekem nem volt egyensúlyban. A film egyharmadától teljes bizonytalanság van, a francia rész túl hosszú...

- Ezekkel az észrevételekkel nagyon nehéz mit kezdeni. Mindenkinek más a belső órája, más tetszik. Az ismerőseim egyik része rajong a film első feléért, mert végre egy vagány, jó dumás komédiának tartja, de szerintük a második rész átmegy egy ilyen furcsa művészkedésbe, ritmustalan lesz. Mások meg azt mondják a francia részre, hogy de jó, hogy elszakadtunk a magyar valóságtól, milyen szépek a tájak, kár, hogy ilyen rövid. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Pedig én erre hajlamos vagyok. Ha nagyon szigorúan nézem, a közepéről nyírnék még pici részeket. Egyébként időbontásban megfelel az amerikai szisztémának. Körülbelül a 25. percnél jön a nagy fordulat, az igazi csaj meglátása, az ötvenediknél a másik nagy fordulat, amikor Dani kimegy Franciaországba, szóval még matematikailag is megvan a mérleg. Mondom, a belső óránktól függ, hogy melyik rész untat, melyik nem. Én a betörés résznél érzek egy kis ritmuszavart.

- Műfajában hibridet említettél, hogy határoznád mégis meg?

- Ha lenne erre magyar kifejezés: comédie-dramatique. Angolul dramedy. Magyarul a romantikus komédiával nincs bajom. Van benne románc és komédia. Bár van, amikor nem a humor, hanem inkább némi költőiség dominál.

- Ki lesz akkor a film közönsége?

- Ideálisan a fiatalok, a széles körben merített fiatalság. Az üzenet és a téma a fiatal fiúkat és lányokat is nagyon érdekelheti. A fiúkat az apától való elszakadás, felnövés és a csajozás, a lányokat meg a csajozás a fiúk szemszögéből, ráadásul egy ilyen divatjamúlt, érzelmes fiú szemszögéből. Ez a lányoknak kuriózum.

- Reális, hogy egy ilyen vérbő apának ilyen nyámnyila fia legyen?

- Igen, annál inkább. Minden fiú tök más akar lenni, mint az apja...

- A film zenéje szerintem kicsit dagályos...

- A zenét elviszi a hang drum, ez a furcsa, wok-szerű hangszer. Én elolvadtam a film zenéjétől. Ez a harmadik együttműködésem a zeneszerzővel, Pirisi Lászlóval. A zene minden pillanatában együtt él a sztorival, karakterekkel, több témával játszik. Én nem érzem soknak vagy terjengősnek, egy ilyen film elbír ennyit.

- A füvezés sokszor megjelenik a filmjeidben. Pusztán divatból, vagy szerinted valóban ennyire része a fiatalok életének?

- Franciaországban mindenképpen. Igen, azt hiszem, három kisfilmemben is megjelenik. De ez részemről egy vállalt dolog, határozott véleményem van a kérdésről. Képmutató dolognak tartom, ahogy a jog az alkoholt és a füvet eltérően kezeli. Legalizációpárti vagyok. És ha a sztori adja, akkor nem kezelem prűden a kérdést.

Nézz még több képet Tóth Barnabásról! | Fotó: Hektor

- A feleséged, a család mit szól a filmhez? (Linda, a Rózsaszín sajt egyik szereplője és Tóth Barnabás felesége válaszol)

- Én azok közé a lányok közé tartozom, akiket nem fog meg, hogy hogy csajoznak a fiúk, sem a sajtszag vonal. Szóval ez nem az én filmem. De a következőt nagyon várom, meg van még néhány terv, amit szeretnék kipréselni belőle. Egyébként a végeredmény meglepett. A könyvet egyáltalán nem szerettem, de a film egy kellemes csalódás, egy érzékenyebb valami. Már zene nélkül is.

- Mennyire fontos Linda véleménye?

- Jólesik, hogy bízik bennem. És tényleg őszinte. Amit kaptam például a Rózsaszín sajt néhány jelenete miatt... nem semmi. De egyébként nem sűrű téma köztünk a filmezés. Bár a közös színészmúltunk összeköt, ő mérnökhallgató, megvan a saját élete.

- És a társulati tagok?

- A Momentán társulat legtöbbünknek a második a fontossági sorrendben. Ezért aztán sokszor nagyobb lelkesedést is jelent, mint az elsődleges szakma. Örülnek a filmnek, volt nekik is házibemutató. Nem mindenki imádja, de nincs irigység vagy féltékenység.

- Következő terv?

- Terv mindig van, az egyikből treatment is van már. Novemberben készülök Torinóba egy pitching forumra, 100-150 európai producer elé. Ez egy idősebb pár története, de még magzati állapotban van, korai részletekbe menni. Elektronok a munkacíme. Addig meg télen egy kisfilm, amit normatív támogatásból, a korábbi kisfilmek sikeréből készítek, és egy modern kori prófétáról fog szólni.