Cannes: Fogai körül rettegés lakik

Remekmű a cannes-i versenyprogramban bemutatott a Leviatán című orosz film. Andrej Zvjagincev alkotása egyszerre humorosan, költőien és kőkeményen mutatja be azt a világot, amelyben a politikus mindenható: ura életnek és halálnak. A történet a putyini Oroszországban játszódik, de nekünk is ismerős lehet.A Leviatán lépésről lépésre bemutatja a hatalom elleni harc praktikus hiábavalóságát, a "hivatal packázásait", ahogyan akár az egészen kis hivatalnokok is megakadályozzák a panasztételt arra hivatkozva, hogy egyszerűen azt állítják, nincs jelen semmilyen illetékes személy, és nem is lehet tudni, mikor jön vissza. És persze nem hiányoznak az ennél keményebb módszerek sem, hiszen ahol a fél-törvényes megengedett, ott nincs, aki a törvénytelent elítélje: ez is a film egy fájdalmasan igaz tanulsága.LeviatánForrás: Cirko FilmmiddleMindezt végigkíséri a transzcendens jelenléte: a polgármester folyamatosan hízeleg egy vallási vezetőnek, hogy Isten kegyében járjon, Zvjagincev kamerája előtt ez a reláció végül megfordul. Sokatmondóak azok a képsorok, amelyek párhuzamba állítják a templom emelkedett valóságát a polgármesteri hivatalok profán szentélyeivel, hogy világos legyen, ki is bír ma valódi hatalommal a nép, Isten bárányai felett. És aki az összehasonlításból nyertesen jön ki, az nem a templomban lakik.Hogy mindez mégsem válik siránkozó melodrámává, sőt épp ellenkezőleg, valószerűsége, hétköznapisága és ismerőssége miatt gyomorszorító kordokumentum tud lenni, arról nagyrészt az író-rendező és Oleg Negin társforgatókönyvíró remek humora tehet.A film utolsó harmadának kiváló lélekrajza azt mutatja be, hogyan roppan meg Kolja lassan az események súlya alatt, és torkoll mindez gyilkosságba vagy öngyilkosságba - hogy melyikbe, azt mindvégig elegáns homályban tartja a rendező.