Öt éve beszéltünk utoljára, azóta nagyon megindult önnel a szekér. Fontos szerepeket játszik filmekben és tévésorozatokban, folyamatosan dolgozik színházban és még sokat szinkronizál is. Miért érzi úgy, hogy halálra kell dolgoznia magát?
Előtte is halálra dolgoztam magam, csak arról nem került ki ennyi cikk. Most mondjuk tényleg nagyon fáradt vagyok, mert nemrég fejeztük be a X.-et, és az egy nagyon kemény meló volt. Például húsvétkor, míg a többiek a háromnapos ünnepen kialudták az előtte levő másfél hónap fáradalmait, én duplákat játszottam a színházban.
Ha egy országgal arrébb lennénk, azzal a munkával, amit én az elmúlt öt évben végeztem, lehet, hogy nem lenne gondom a nyugdíj után sem. Ez nálunk nem így van. Magyarország egy nagyon pici ország, kicsik a filmek, kevés ember nézi őket, és minden csoda három napig tart. Vagy inkább másfél napig. Szóval, ha most jönnek a lehetőségek, most kell elvállalni őket. És nem feltétlenül hajszolom a munkát, voltak, amiket visszamondtam.
Voltak előttem is színésznők, akik nagyon sokat forgattak minden évben, most pedig már nem forgatnak.
Nálunk egy furcsa vetésforgó van, kicsit megrágnak, és aztán kiköpnek.
Nagyon boldog vagyok, hogy egy Herendi Gábor is használ engem, miközben Sopsits Árpád is elégedett velem, és részt vehetek Mundruczó új filmjében is. Ez egy olyan sokszínű dolog, különböző emberek, különböző stílusban, különböző világgal.
Megváltoztatta önt az utóbbi pár év?
Azt hiszem, hogy útközben rájöttem arra, hogy nyitni kell. Sok színész, sok művész a saját kis görcseitől meg félelmeitől zárttá válik. Megijed, ha valami nem sikerül. Én is ilyen voltam. Ha nem rágódsz rajta annyit, ha meghallod, hogy valaki mit szeretne tőled kérni, és kíváncsi vagy rá, akkor izgalmas dolgok történnek.
Nekem az egészben az a csodálatos, hogy ha most itt abba kéne hagynom, mert nem jönne több lehetőség, ez Magyarországon már akkor is egy szép kerek filmes karriernek számítana.
Biztos nagy élmény lett volna végigvonulni a cannes-i vörös szőnyegen a Jupiter holdja díszbemutatóján. Sajnálja, hogy az X. forgatása miatt nem tudott ott lenni?
Nagyon. Ez is kapcsolódik ahhoz, amit korábban mondtam arról, hogy nyitottnak kell lenni. Sokszor nem tudunk örülni egy sikernek, nem tudjuk ünnepelni magunkat. Olyan, mintha kicsit szégyellni kéne, hogy nekünk most ez jó, mintha kínos lenne, vagy ciki. És nem is hagyunk rá időt.
Én például nem szeretem azt a tulajdonságomat, hogy nem veregetem meg a vállamat.
Közben azt sem szabad várni, hogy ezt más csinálja meg helyetted. Meg kell adni magadnak a lehetőséget, hogy leülj, és azt mondd, hogy most végigdolgoztam itt egy fél évet folyamatosan, nem volt hétvégém se, és találd ki, hogy hogyan dolgozod fel ezt. Mert nemcsak a szart kell feldolgozni, hanem a jót is.
És ezért sajnálja, hogy nem volt ott Cannes-ban, mert kész lett volna egy kis ünneplésre?
Igen. Először összeugrott a gyomrom, hogy mi a fenét keresnék én ott, hogyan viselkednék egy ilyen helyzetben, pici magyar ember az újpesti lakótelepről. Ez nekem annyira távoli dolog. Aztán az jutott eszembe, hogy de akkor is kíváncsi vagyok rá.
Csodálatos volt, ahogy a magyarokat ünnepelték
A cannes-i díszbemutató közönsége nagy lelkesedéssel fogadta Mundruczó Kornél új filmjét. Nagy nehezen mi is bejutottunk a fesztiválpalota dísztermébe, így láthattuk, hogy a Jupiter holdja végén állva tapsol a közönség az alkotóknak, a főszereplő a könnyeit törölgeti, és úgy örül, mint Rocky a győztes bokszmeccs után. Nézze meg az ünneplést!Számomra 35 éves koromban nyílt meg a világ. Olyan nagy változások jöttek, mintha elkezdődött volna egy másik élet. És nem csak arra gondolok, hogy elkezdtem filmekben és tévésorozatokban szerepelni.
Egész életemben panellakó voltam, aztán először kerültem kertes házba. Nem volt soha állatom, és lett.
Más embernek gyerekkortól kezdve szépen adagolódnak ezek, én meg egyszerre kaptam meg egy csomó mindent: kutyát, kertet, bokrot, fát, évszakváltozást, hólapátolást. Furán volt a leosztás.
Ez egy pech volt, hogy az X. utolsó forgatási napja egybeesett a cannes-i bemutatóval. Nem lehetett volna átvariálni a forgatást, mert nagyon sok kárt okozott volna. Egy forgatási nap temérdek sok pénzbe kerül, és minden fillérnek megvan a helye. Olyan nincs, hogy egy egész stábot és egy egész költségvetést tesznek taccsra csak azért, mert valaki elmegy fesztiválozni.
Ekkora titkolózás rég nem volt magyar film körül
A Liza, a rókatündér rendezője sötét hangvételű, skandináv beütésű bűnügyi filmmel tér vissza. Kint jártunk az X. forgatásán, ahol megtudtuk, miért tekinthetőek viszonyítási pontnak az északi krimik, miért nem mosolyoghat Balsai Móni, és mely ruhadarabjával áll különösen hadilábon. Olvassa el riportunkat!Milyen élmény volt most először megnézni a Jupiter holdját?
Jó. Megfogadtam előtte, hogy szépen megnézem, mint egy néző, de ez nagyon nehéz. Elfogult vagyok, ideges. Az első nézés sosem egy igazi nézés. Már több mint egy éve forgattuk a filmet, de az egyik jelenetnél bejött az orromba az a szag, ami ott volt.
Van egy jelenet, amiben ön anyaszült meztelenül ül fel egy ágyban. Mit mondott önnek Mundruczó Kornél, miért kell teljesen levetkőznie?
Nem volt kérdés, hogy miért. Ez egy szeretkezés utáni jelenet. Merab (Merab Ninidze, a férfi főszereplő – a szerk.) kimegy, otthagy engem az ágyon.
Ha az ember egyedül van, nem kapja fel a ruháját rögtön. Csak a filmekben.
A filmekben általában melltartóban szeretkeznek – ebben a filmben nem. Ez egy szerelmes nő, aki nagyon vágyik arra a férfira. Ez kiszolgáltatottságot is jelent, hogy az ember pőrén, mindenét odaadva áll valakivel szemben.
Én úgy értelmeztem a jelenetet, hogy itt ez a fickó, aki rosszul bánik ezzel a nővel, és közben itt ez a nő, aki így néz ki, és mégis parlagon hever.
Nyilván ez is benne van. Ha valakit szeretsz, mindenedet odaadod. Ez egy öntörvényű pasi, és általában a nők ezekbe a rosszfiúkba szerelmesek a legjobban, mert azt gondolják, őket kell megmenteni. És akkor hirtelen a nők is hasznosnak érzik magukat. Jön a küldetéstudat, főleg egy nővérke esetében, akit én játszom.
Pontosan nem derül ki az előéletük, csak felvillannak dolgok.
Azért szeretem nagyon ezt a szerepet, meg az én részeimet a filmben, mert nem egy túlrágott, kliséket felvillantó dolog, hanem pár mondatból gyönyörűen kiderül, hogy ez a két ember milyen viszonyban van egymással, és hogy kinek mit jelent a másik. De nem az hangzik el, hogy én mennyire szeretlek, és te milyen ember vagy, hanem egy másik kommunikációs síkon zajlik az egész.
A legtöbb közös jelenete Merab Ninidzével volt a filmben, aki angolul mondta a szövegeit a forgatáson. Nem volt furcsa így játszani?
Borzasztó érdekes, de nem. Az első jelenet felvételekor
egyszer csak megszületett egy olyan egymásra hangolódás, hogy nem a szavakkal beszéltünk, hanem tekintettel meg érzéssel.
Nekem a filmben ez a csoda.
Az sem zavaró, hogy ha ön változtat valamit a szövegen, arra ő nem tud reagálni, mert nem is tűnik fel neki?
A szövegváltoztatás sem volt probléma. Nagyon sok minden változott a forgatáson, mert Kornél és Kata (Wéber Kata, a film forgatókönyvírója – a szerk.) helyben is mondott új szövegeket. Más papíron leírva valami, mint amikor egyszer csak megszületik. Hihetetlenül rugalmas anyag volt a kezünkben, amivel lehetett játszani. Merab is mondott mást, és az egy dolog, hogy én őt értem, de ő is értett engem.
Rengeteg híres magyar színésszel dolgozott már együtt, de Cserhalmi azért mégis Cserhalmi. Ő már akkor nagy sztár volt, amikor ön született. Amikor ment egy vele közös jelenetet forgatni, akkor peckesebben járt az utcán?
Igen. A forgatás előtt volt egy kamera- és technikateszt, és én akkor Gyurival játszottam jeleneteket a filmből. Akkor ismerkedtünk meg, egy könnyedebb, tét nélkülibb helyzetben. Csodálatos ember, hihetetlen erővel, energiával, keménységgel, szikársággal, pontossággal.
Egy igazi ős félisten.
Egyszerűen csak mellette ülni is jó, olyan tudás, mély bölcsesség árad belőle.
Mundruczó Kornél nem arról híres, hogy kesztyűs kézzel bánik a színészeivel. Ön jól viseli, ha egy rendező keményebb módszereket alkalmaz?
Jól. Egyrészt egy kicsit mazochista vagyok, másrészt semmit nem utálok jobban, mint amikor egy rendező azt mondja, „jó ez így”. Hülyét kapok tőle. Nagyon szeretem azt, amikor mindannyian a legjobbat akarjuk kihozni valamiből.
De igen, Kornél tud olyat mondani, hogy megáll az ereidben a vér.
Volt olyan nap, amikor az átállást csendes sírdogálással töltöttem.
Egyszer például azt mondta: nem ott vagy, ahol ebéd előtt voltál. Bekerült a hasadba a déli menü, feljebb kéne hozni az energiát. De tök igaza volt, és egy ilyentől rögtön tudtam, hogy mi a dolgom.
Azt írtam a Jupiter holdja-kritikámban, hogy Balsai Móni még sosem volt ilyen gyönyörű a vásznon. Ezzel egyetért?
Általában az ember nem tetszik magának sosem.
De van, amikor kevésbé tetszik, máskor meg jobban tetszik. Ön melyik filmben tetszik magának a legjobban?
Nem tudom, ebben is változtam. Pár évvel ezelőtt még simán megneveztem volna egy filmet, de már úgy érzem, hogy ez nem szempont. Az a fontos, hogy most a vetítésen láttam azt az egyik jelenetben, hogy amit akkor gondoltam, az ott van a vásznon.
Van olyan típusú szerep, amit nagyon szívesen eljátszana filmen, vagy olyan műfajú film, amiben szívesen szerepelne?
Én nagyon élvezem azt, amikor meg kell tanulni valamit pluszban. Az X.-ben megtanítottak fegyvert kezelni, a Liza, a rókatündér-ben japánul kellett beszélnem kicsit, meg kést forgatni.
Ön szinkronizálta Blake Lively-t A zátony című filmben. Például egy olyan tisztán fizikai szerepet szívesen eljátszana?
Nagyon szívesen, csak legyen rá felkészülési idő. Egy olyan szerep iszonyú nagy felkészülést és teherbírást igényel. Egy forgatás egy 15 órás munkanap, és abból ő két órát van a sminkben és egy órát ebédel, de a fennmaradó időt egy sziklán tölti vízben.
A Társas játék második évadában a karakterem rendszeresen futni járt a Margitszigetre. Akkor két napig csak ezeket a futós jeleneteket vettük, ki lehet számolni, hogy az hány kilométer. De annyira nem volt durva, mert számítottam rá, és előtte eljártam futni. Ezért is jók az ilyen szerepek, mert akkor az ember tud egy kicsit magával is törődni. Mert egyébként sajnos nem vagyok kellőképpen önző magammal szemben. Akkora volt a hajtás az utóbbi időben, hogy a sport sajnos teljesen kikopott az életemből, és borzasztóan hiányzik.
A Kincsemben egy harsány, már-már bohózatba illő figurát játszott, aki egy kicsit talán ki is lógott a filmből.
Ez egy ilyen típusú figura, Hédike egy ilyen kis nőci. A filmben Petrik Andrea a másik nő, és szerintem jó, hogy az ő tiszta személyiségének van egy ellenpontja. Hédike azt mutatja meg, hogy korábban milyen nőket kedvelt Nagy Ervin figurája. Különben Herendi Gábor inkább fogott vissza minket, mert nagyon jól éreztük magunkat Ervinnel a forgatáson, rengeteg hülyeséget találtunk még ki az átállások alatt.
Önt meglepte az, hogy a Liza, a rókatündér ennyire sikeres lett?
Az ember nyilván reménykedik, de
a Liza fogadtatása olyan szinten nőtt túl minden elképzelésünkön, hogy az egy különös csoda.
Jókor volt, jó időben, jó helyen, és megtalálta azt a közönséget, aki erre vevő volt.
Tudja már, hogy mit fog forgatni a nyáron?
Igazából nem. Lesz egy kis szerepem egy filmben, amiről még nem beszélhetek, és csináljuk a Válótársak harmadik évadát, de háromnegyed éve nem hívtak castingra.
Akkor örülhet annak, hogy végre lesz lehetősége pihenni.
Akár annak is örülhetek. Az ember úgy van vele, hogy elmegy nyaralni, aztán visszajön, és dolgozni szeretne. Mármint ha szereti a szakmáját.
Színházban melyik most a kedvenc munkája?
Egy csodálatos darabot mutattunk be nemrég a Szentendrei Tavaszi Fesztiválon, Bergman Personá-jának átiratát, amit Hídvégi Nóra rendezett, és Györgyi Annával és Urbanovits Krisztinával hárman szerepelünk benne. Egy nagyon különleges előadás született, Bergmanhoz híven és méltón, és nagy valószínűséggel ősztől Pesten is fogjunk játszani.
Látott valami jó filmet mostanában?
Valamelyik este véletlenül futottam bele A számolás joga című filmbe, az nagyon szívmelengető volt. Lehet, hogy a fáradtsági szintem is benne van abban, hogy örömmel néztem a megfeszülő üzemmódban dolgozó nőket a képernyőn. Szeretem, amikor nagy igazságtalanságokról kerülnek le a leplek, és döbbenetes, hogy ez csak pár évtizede volt. Annyira le van maradva az emberiség egy csomó szempontból.
A Holdra meg az űrbe utazgatunk, és közben minimális empátia nincs meg az emberek között.
Emiatt aktuális Mundruczó filmje is. Örülök, hogy pont ilyen filmekben kaptam lehetőséget, mert olyan mondanivalójuk van, ami nekem nagyon fontos.
Az X.-nek mi a pozitív mondanivalója?
Hogy egy ember is nagyon sok mindent tud tenni. Bármennyire is mondja mindenki a mai világban, hogy minek erőlködjek, úgyse tudom megváltoztatni a dolgokat. Egy pici hangya is el tud hordani egy rohadt nagy hegyet.