Meghalt az egyik legnagyobb amerikai filmszínész

82 évesen meghalt James Caan a Keresztapa és a Mi a manó sztárja - írja a SkyNews. Utóbbi filmet kissé szánalmasan írja hozzá a SkyNews: a valaha volt egyik legnagyobb filmbeli alakítást hogyan is lehet egy sorban említeni egy közepeske karácsonyi komédiával. James Caan Coppola halhatatlan filmjéből játszotta Sonnyt, Marlon Brando keresztapa-figurájának legidősebb, nehéz természetű fiát.

A család nagyra értékeli a szeretetet és a szívből jövő részvétet, azonban arra kérik az embereket, hogy továbbra is tartsák tiszteletben a magánéletüket ebben a nehéz időszakban. Caan a New York-i Bronxban született, németországi zsidó bevándorlók fiaként. Szerette volna elkerülni, hogy apja után ő is a húsiparban dolgozzon, eleinte futballkarrierre vágyott, de az egyetem alatt érdeklődött a színészet iránt.

Az 1960-as évek elején indult színészi karrierje, eleinte a színpadon és tévésorozatokban. Első, aprócska filmszerepét a legendás Billy Wildertől kapta az Irma, te édes című vígjátékban (1963), az első főszerepre pedig ugyancsak egy ó-hollywoodi rendezőlegenda, Howard Hawks kérte fel, a Red Line 7000 (1965) című autóversenyzős filmben.

Később játszott a szintén Hawks rendezte El Dorado című westernben John Wayne és Robert Mitchum oldalán (1966), Robert Altman rá osztotta a főszerepet a Visszaszámlálás című sci-fi-ben (1967) és hatalmas kritikai sikereket ért el a Coppola rendezte Az esőemberek című dráma agykárosodott focistájaként (1969) (érdekesség, hogy utóbbi két filmben a Keresztapa szintén legendás karakterszínésze, Robert Duvall a másik férfi főszereplő),

A nagy áttörés 1972-ben következett be, amikor eljátszotta Sonnyt (Santino Corleonét) a Keresztapa című filmben, amelyben a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára, valamint Golden Globe-díjra jelölték.

James Caan, the actor who made his mark on Hollywood through movies like The Godfather over the course of a more than 50 year career, has died. He was 82. https://t.co/yRbEuQLAah

— IGN (@IGN) July 7, 2022

A Keresztapa után Caan az 1970-es és 1980-as években sorra kapta a főszerepeket: emlékezetes volt például a Szerencsejátékos (1974, Karel Reisz), a Rollerball (1975, Norman Jewison), A gyilkosok krémje (1975, Sam Peckinpah), az Egy másik férfi és egy másik nő (1977, Claude Lelouch), a Ha eljő a lovas (1978, Alan J. Pakula), a saját maga által rendezett Szem elől tévesztve (1980) vagy Az erőszak utcái (1981, Michael Mann) sztárjaként.

Karrierje a kilencvenes években sem tört meg: James Caan volt a Stephen King regényéből készült Tortúra (1990, Rob Reiner) főszereplője, az író, akit az elmebeteg rajongója (Kathy Bates, aki Oscar-díjat kapott hideglelős alakításáért) fogságban tart. De felejthetetlen alakítást nyújtott Warren Beatty Dick Tracy-jében (1990), az Út a csúcsra (1993, David S. Ward) fociedzőjeként vagy éppen a borzalmas magyar című A keresztapus (1999, Kelly Makin) című komédiában, amelyben Hugh Grant leendő, maffiózó apósaként egyszerre parodizálta leghíresebb filmszerepét és volt mégis mélyen emberi.

Kathy Bates és James Caan a Tortúra c. filmben Forrás: Columbia Pictures

A kétezres években elsősorban mellékszerepekben brilliírozott, kiváltképp Lars Von Trier Dogville-jében (2003). Mint a legnagyobb hollywoodi filmszínészek, ő is minden műfajban jó volt – legyen szó gengszterfilmről, komédiáról, akcióról, westernről, sci-firől vagy drámáról,szerepeiben az egyébként 6 danos karatemester Caan mindig alázattal és teljes koncentrációval merült el, hitelesen és teljes átlényegüléssel.