Egy vécétisztító segítségével tért vissza a legendás rendező

A legendás német rendező, Wim Wenders az utóbbi évtizedekben nem igazán találta meg a hangját, legalábbis ami a hagyományos játékfilmeket illeti. A Cannes-ban debütált Oscar-jelölt új rendezése azonban kész csoda. A Tökéletes napokban alig-alig hangzanak el párbeszédek, és hagyományos cselekményről sem beszélhetünk, mégis hipnotikus erővel babonázza meg a nézőt.

Wim Wenders karrierjének a fénykorát egyértelműen a nyolcvanas évek jelentik, a Párizs, Texas-szal és a Berlin felett az ég-gel örökre beírta magát a filmtörténetbe. Az ezredfordulóhoz közeledve azonban egyre inkább megbicsaklott a pályája, két egymást követő drámáját, Az erőszak végé-t és A Millió Dolláros Hotel-t a kritikusok és a közönség egyaránt utálta – utóbbin az sem segített, hogy a főszerepben Mel Gibsont és az akkoriban az abszolút fénykorát élő Milla Jovovichot láthattuk – két kudarc között azonban készített egy dokumentumfilmet a Buena Vista Social Clubról, amelyet az egekig magasztalt a szakma, talán ez is az oka annak, hogy az utóbbi két évtizedben figyelme elsősorban a dokumentumfilmekre irányult.  

Tökéletes napok Forrás: Cirko Film

A nyolcvanhoz közeledve azonban ismét megtalálta a hangját a hagyományos játékfilmek világában, a tavaly Cannes-ban debütált Tökéletes napok-kal pedig újra megcsillogtatta rendkívüli érzékenységét és művészi kvalitásait. A film főszereplőjét, Yakusho Kojit a legjobb színésznek választották a fesztiválon, a drámát a kritikusok egymásra licitálva dicsérték, az amerikai filmakadémia pedig jelölte a legjobb idegennek járó filmnek járó Oscar-díjra.

És bár öt és félévtizedes rendezői pályája során immár negyedik alkalommal esélyes a szoborra, valószínűleg idén sem Wenders fog diadalmaskodni, a jóval erősebb reklámkampánnyal megtámogatott, Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyerő, legutóbb pedig két BAFTA-díjat is nyert Érdekvédelmi terület-tel szemben nincs sok esélye, de legalább a nomináció egy kicsit ráirányítja a figyelmet Wenders új rendezésére; amelyet nem valóban nem lehet eléggé dicsérni.

A történet – már amennyiben egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről – középpontjában egy tokiói vécétisztító áll, az ő napjait követjük végig. Azt ahogyan felkel, autóba pattan, vezetés közben a hatvanas-hetvenes évek rockzenéit hallgatja, mások mellett a The Animals-től a House of the Rising Sunt vagy Lou Reedtől a Perfect Day-t (a film ebből a dalból kölcsönözte a címét), majd becsületesen és precízen elvégzi a munkáját, az estékét büfékben és kocsmákban tölti, lefekvés előtt pedig szépirodalmat olvas, például William Faulkner Nobel-díjas amerikai író egyik regényét. És egyáltalán nem derogál neki az, hogy mások után takarít, bár alig-alig szólal meg, folyamatosan árad belőle a buddhista nyugalom és elégedettség, és mindig képes meglátni az élet legapróbb momentumaiban is a szépséget, legyen az akárcsak egy fa lombkoronája a nyilvános vécé melletti parkban.

Tökéletes napok Forrás: Cirko Film

És ezeket a látszólag monoton mindennapokat Wenders költőien, Jim Jarmusch stílusát is megidézve ábrázolja gyönyörű és rendkívül hangulatos képek mentén. Azaz, a rendező képes arra, hogy szinte cselekmény és párbeszédek nélkül magával ragadja a nézőt egy két órás meditatív videóklip hatását keltve.

És közben részletgazdag bepillantást enged Tokió kevésbé szerencsés társadalmi osztályába, de mégsem beszélhetünk szociodrámáról; már csak azért sem, mert a film tanulsága szerint egy takarító is egészen elfogadható egzisztenciát képes kialakítani: a főszereplőnek apró, de takaros lakása van egy egészen kellemesnek tűnő környéken, gépkocsit tart fent, megengedheti magának, hogy házon kívül egyen és igyon és a hobbijára, azaz a klasszikus rockzene szeretetére is áldozzon.

Az alkotás első egy órájában talán két kezünkön meg tudnánk számolni, hány mondat hangzik el és azok sem lényegesek, így valószínűleg akkor is tökéletesen tudnánk követni a filmet, ha japán nyelven néznénk, Wenders egyszerűen hipnotizálja a nézőt a képeivel. A második félidőben megtörik némileg ez az eseménytelenség, amikor feltűnik a férfi nővére és annak lánya, néhány dialógusban utalások hangzanak el a takarító valószínűleg tragikus eseményekkel terhelt múltjával kapcsolatban, de pontos részleteket ezekből sem tudunk meg; miként a napokat elkülönítő szürreális álomjelenetekből sem, mégsem marad bennünk hiányérzet.

Tökéletes napok Forrás: Cirko Film

Wim Wenders egyébként mindössze három hét alatt írta meg a forgatókönyvet Takuma Takasaki társszerzővel közösen, és tizenhét nap alatt forgatta le a filmet, de nem csodálkoznánk, ha már évtizedek óta érlelődött volna benne a Tökéletes napok. Ennyire letisztult. tökéletesen kidolgozott művészi vízióval ugyanis ritkán találkozni.