Legjobb amerikai horrorfilmek: itt a toplista

A félelemkeltésre vagy undorra építő filmes műfaj, azaz a horror népszerűsége töretlen, csak Hollywood minden évben ontja magából az efféle filmeket. Most megmutatjuk a legjobb amerikai horrorfilmek listáját.

Meghatározása szerint a horror olyan filmes műfaj, amely a szórakoztatás igényével félelmet vagy undort igyekszik kiváltani a közönségben. Japántól Angliáig, Franciaországtól Koreáig  jóformán minden filmgyártó országban készülnek horrorok, de kétségkívül Hollywood uralja a horrorfilmek piacát is, ezért összeállításunkban (hasonlóan a westernfilmes összállításhoz) a legjobb amerikai horrorfilmek listáját mutatjuk be. 

A Ragyogás előkelő helyen szerepel a legjobb amerikai horrorfilmek listáin
Fotó: Warner Bros

Az amerikai filmintézet (AFI) Hollywood fennállásának 100-ik évfordulójára időzítve több listát is készített neves alkotók, filmszakértők bevonásával, ezek között volt olyan, amely műfajonként a legjobb 10 alkotást sorolta fel, de a műfajok közül hiányzott a horrorfilm, mintha megfeledkeztek volna a híres és ma már klasszikus rémfilmek, a Universal-horrorok (amilyen például a hollywoodi horrordivatot elindító Drakula is) sikeréről, amelyek komolyan hozzájárultak Hollywood felemelkedéséhez, ráadásul művészi erényeknek sincsenek híján.

A látszat csal, az AFI nem feledkezett meg a horrorról, csak épp nem szentelt a műfajnak külön toplistát, de a 100 év 100 borzongás elnevezésű AFI-listára a rengeteg thriller mellé tucatnyi hamisítatlan horrorfilm is felkerült. Ennek alapján most 15-öt mutatunk be a felsorolt filmekből.

A legjobb amerikai horrorfilmek – az amerikai filmintézet szerint

• Frankenstein (1931): az egyik leghíresebb Universal-horror, James Whale rendezésében, Mary Shelley 1818-as regényéből (egészen pontosan Peggy Webling színpadi adaptációjából), a főszerepben a korszak egyik leghíresebb rémszínészével, Boris Karloffal, aki egyszerre félelmetesen és szánnivalóan keltette életre Frankenstein szörnyeteg teremétményét. A filmtörténet egyik kiemelkedő, egyetemes filmművészeti hatású horrorfilmjének magyar vonatkozása is van: a szörny ma már klasszikus külsejét, jellegzetes, forradásos arcát és a nyakba vert szegecseket a budapesti születésű Károly Grosz (azaz Grósz Károly), a Universal stúdió művészeti vezetője álmodta meg. A szörnyeteg szerepét egyébként felkínálták a korszak másik horrorsztárjának, Lugosi Bélának is, ő azonban Victor Frankensteint szerette volna eljátszani (a filmben végül Colin Clive alakította), ezért nemet mondott.
• King Kong (1933): ma már kalandfilmnek mondanánk, de valójában romantikus rémfilmről van szó, amely ezer szállal kötődik a klasszikus horrorhoz, hiszen egy szörnyeteg, egy óriásgorilla a címszereplő, aki a film egyes jeleneteiben embereket eszik vagy eltapossa őket... Az Edgar Wallace történetéből, Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack rendezésében készült King Kong nélkül elképzelhetetlen lenne az 1950-es években igazán divatossá vált szörnyfilm (Godzilla, Óriáspók, A fekete lagúna szörnye, Ők!, A massza, Rémület az űrből stb.), miközben a stúdiófilmek körében igazán népszerűvé tette a stop-motion technikát is, de ami ennél is fontosabb: a megannyi remake, reboot és különböző folytatás ellenére még mindig az 1933-as eredeti mutatja be a leghatásosabban az óriásmajom történetét, aki békében élt mindaddig, amíg az emberek meg nem érkeztek a szigetére, hogy elfogják és a nagyvárosban pénzért mutogassák.
• Psycho (1960): Alfred Hitchcock klasszikusa, élete első igazi horrorfilmje, egyúttal a modern horrorfilm alapköve, amellyel a brit rendezőlegenda bevitte a rettegést a családi otthonba és megalapozott az ún. slasher horroroknak is (a filmről itt írtunk bővebben). Érdemes megjegyezni, hogy az AFI említett 100-as listáján ez áll az első helyen, mint minden idők legizgalmasabb amerikai filmje, ahogy az is jól jellemzi Hitchcock vitathatatlan nagyságát a félelem- és feszültségkeltés terén, hogy a 100 év, 100 borzongás elnevezésű listára összesen 9 alkotása került fel, ezzel rendezőként is vezeti a listát (mögötte Steven Spielberg 6 alkotással követi). A Psycho nem csupán Hitchcock legismertebb filmje, de talán a filmtörténet legismertebb, zenéje, színészi alakításai, beállításai, emlékezetes jelenetei (például a híres zuhanyzós gyilkosság) okán a legfelismerhetőbb alkotás az egyetemes filmtörténetben, egy olyan film, ami nem csak rendezők, de más művészeti ágak alkotóinak generációira is elemi hatással volt.

Psycho (Janet Leigh)
Fotó: Paramount Pictures

 

• Mi történt Baby Jane-nel? (1962): Robert Aldrich mesteri pszichologizáló horrorfilmje (ami sokak szerint inkább thriller) egy idős testvérpárt, a Hudson nővéreket állítja a középpontba. A címben szereplő Baby Jane egykor ünnepelt hollywoodi gyereksztár volt, de az idő eljárt felette, már mindenki elfelejtette, ezért megkeseredett alkoholista vált belőle, aki igyekszik megkeseríteni a nővére, a felnőttként sztárrá vált, de egy baleset miatt tolószékbe kényszerült Blanche életét. És persze a két nővér viszonya súlyos titkokkal terhelt. A mindennapos "családi szadizmus" és testvéri irigység egy idő után véres bosszúvággyá fajul – Aldrich filmjének erejét pedig nagyrészt az adja, hogy a két főszerepet a valóságban is rivalizáló két nagy sztárra, Bette Davisre és Joan Crawfordra osztotta, akiknek szinte nem is kellett eljátszani, mennyire irritálja őket a másik létezése.
• Madarak (1963): Egy újabb Hitchcock horrorklasszikus. A kisvárost rettegésben tartó madarakról készült horror filmes trükkjei fölött kétségkívül elszállt már az idő, de a lényegét tekintve a Madarak ma is az egyik legerőteljesebb horrorfilm, amelyben a borzongás csak alibi a legelemibb emberi viszonyok feltérképezéséhez (a filmről itt írtunk bővebben). De az ember ellen forduló természet témakörében is a Madarak az egyik, ha nem a legjobb film.
• Rosemary gyermeke (1968): Roman Polanski zsigeri hatású, ugyanakkor rendkívül intelligens, ma is félelmetes, mi több, fenyegető horrorfilmje ügyesen ötvözi a pszichologizálást az okkult horrorral. A Rosemary gyermekében ugyanis az anyaságtól való félelem éppúgy megjelenik, mint a keresztény felfogású Gonosz vagy a legáltalánosabb szociális elidegenedés (a filmről itt írtunk bővebben).
• Az élőhalottak éjszakája (1968): a zombikirályként aposztrofált George A. Romero első játékfilmje, ami új korszakot nyitott a zombifilmek (és ezzel a modern horrorfilm) számára, miközben a tömegesen támadó élőhalottak történetébe belefogalmazta az 1960-as évek nemzedékének illúzióvesztését, az amerikai társadalom értékválságát, középpontban a családi viszonyokkal (a filmről itt írtunk bővebben).
• Az ördögűző (1973): William Friedkin két Oscar-díjas (legjobb hang és adaptált forgatókönyv) horrorfilmje a démoni megszállottságról, William Peter Blatty regényéből (és forgatókönyvéből). Friedkin filmje az elmúlt öt évtizedben igazodási ponttá vált a horrorfilmesek számára, legalábbis a keresztény témájú, és kiváltképp az ördögűzéssel kapcsolatos történetek terén.
• A cápa (1975): Steven Spielberg a modern horror talán leghíresebb szörnyfilmjét készítette el, amely ráadásul minden túlzása mellett egy nagyon is valós veszélyt és valós félelmeket állít a középpontba, azaz a strandolók között megjelenő cápa támadását. A három Oscar-díjas filmet a rajongók ma is a legfélelmetesebb horrorfilmek között emlegetik, az AFI listáján a második, azaz az amerikai filmintézet is úgy véli: A cápa a 21. században is kifejezetten izgalmas, megborzongató alkotás. Ami ráadásul megteremtette a nyári blockbusterek prototípusát, miközben a borzalomkeltés mellett alapos és reális képet festett az amerikai kisvárosi társadalomról is.
• Ómen (1976): a Rosemary gyermeke mellett a Richard Donner rendezte Ómen a "gyereksátánról" szóló filmek nagy klasszikusa. Az örökbefogadással egy Rómában élő amerikai diplomatapárhoz (Gregory Peck és Lee Remick) kerülő Damien, azaz a Sátán gyerekének története számos folytatást és újragonodolást megélt, de egyik sem volt képes arra az elemi erejű borzongatásra, mint Donner alkotása. Talán azért, mert a Rosemary gyermekéhez és Az ördögűzőhöz hasonlóan az Ómen nem is annyira a természetfelettiről, hanem a nagyon is valóságostól való félelemről szól: ahogy Polanski "sátáni" alkotásában ott az anyaságtól való rettegés, úgy Friedkin és Donner filmjeiben a már gyakorló szülők félelme, nevelési bizonytalansága jelenik meg a kezelhetetlen gyerekek képében.

Rosemary gyermeke (Mia Farrow)
Fotó: Paramount Pictures

• Carrie (1976): meglepő lenne, ha az AFI borzongásos listájára nem kerül fel egyetlen Stephen King adaptáció sem, főleg az írónak hírnevet szerző regényből készült Brian De Palma film, amely tökéletesen adja vissza King vízióját a kamaszkor nehézségeiről, amelyet regényében a kisvárosi gimnázium ellenséges környezetével és egy megszállottan vallásos, szigorú özvegy anyával súlyosbít, valamint azzal változtat természetfeletti horrorrá, hogy a 16 éves, visszahúzódó természetű kamaszlány tenekinetikus képességeinek köszönhetően emberfeletti módon áll bosszút az egész városon az őt ért megaláztatások miatt. A Carrie Stephen King és Brian De Palma véres válasza Az ördögűzőre és az Ómenre.
• Halloween - A rémület éjszakája (1978): John Carpenter klasszikus slasherje, ami megalapozott a tinihorroroknak és megtette Jamie Lee Curtist minden idők leghíresebb sikolykirálynőjévé. A Halloween éjszakáján a zártosztályról a szülővárosába visszatérő, tinédzserekre vadászó pszichopata Mike Myers történetét Carpenter mindössze 21 nap alatt forgatta le, nevetségesen kevés pénzből (320 ezer dollár), viszont óriási nyereséggel (70 millió dollár) zárt a mozikban, ezzel ez lett minden idők legtöbb pénzt hozó független filmje, amely szintén rengeteg folytatást és rebootot megélt a horrorfilmek legsikeresebb franchise-aként. És persze, a mai napig ez a leghíresebb halloweeni mozi, Myers híres maszkja pedig a legnépszerűbb halloweeni maskarák egyike.
• A nyolcadik utas: a Halál (1979): Ridley Scott félelmetes sci-fi horrorja is franchise-t teremtett, de itt is igaz, hogy az első film ereje folytatásról folytatásra fokozatosan megkopott. Érdekesség, hogy az első Alien-filmet az AFI a sci-fis listáján a hetedik legjobb tudományos-fantasztikus filmnek választotta, a 100 borzongás listáján pedig a hatodik a gyilkos idegen lény és a Nostromo teherszállító űrhajó legénységének végzetes találkozását bemutató sci-fi horror.
• Ragyogás (1980): Stanley Kubrick pszichológiailag hiteles, nyomasztó és felkavaró látlelete az őrületről az egyik legjobb horrorfilm és a legjobb Stephen King feldolgozás. Még akkor is, ha Kubrick filmje számos ponton eltér az eredeti regény cselekményétől és mondanivalójától, Kubrick ugyanis páratlanul eredeti, egyéni víziót varázsolt mindabból, amit megtartott (a filmről bővebben itt írtunk).
• Terminátor - A halálosztó (1984): a második Alien-filmet is rendező James Cameron 1984-ben indította útjára a saját, sci-fi, thriller és horror elemekből felépített franchise-át, egy olyan jövőképet megrajzolva, ahol az ember által teremtett robotok fordulnak a teljes emberiség ellen. A 6,4 millió dolláros költségvetésű film 78,3 millió dollárt termelt 1984-ben, és a siker további folytatásokért kiáltott: eddig összesen 6 mozifilmből, egy tévé- és két websorozatból áll minden idők egyik legsikeresebb filmes franchise-a (a filmről itt írtunk bővebben).

A kiemelt filmekből is látható, hogy az AFI listája (legalábbis a horrorfilmek tekintetében) a hollywoodi korai évek klasszikusainak, valamint az 1980-as és 1990-es évek filmjeinek erős keverékét tartalmazza. Az AFI szörnyfilmeket, szellemtörténeteket, démoni thrillereket és sorozatgyilkos történeteket is kiválasztott minden idők legizgalmasabb filmjei közé, az említett 15 filmen túl például még ezeket: Drakula (1931), A testrablók támadása (1956), Terminátor 2. - Az ítélet napja (1991), Az Operaház fantomja (1925), A dolog (1951).

(Nyitókép: Jamie Lee Curtis és Nick Castle a Halloween - A rémület éjszakája c. filmben, fotó: MOKÉP)