A 70-es évek egyértelműen az all-star katasztrófafilmek évtizede volt, gondoljunk csak a Poszeidon katasztrófa, a Pokoli torony vagy a Földrengés című filmekre. Az évtized végén viszont megérkezett a katasztrofális Meteor című film, ami végül véget vetett ennek a tendenciának. Pedig az alkotók biztosra mentek: a James Bond öltönyét maga mögött hagyó Sean Connery mellett Natalie Wood és Karl Malden tűntek fel, a kisebb szerepekben pedig olyan legendák, mint Trevor Howard vagy Henry Fonda.
Az 1979-es film alapsztorija rém egyszerű, ám egy annál bonyolultabb, a kor legfontosabb kérdését vetette fel. Egy üstökös hamarosan a Földbe csapódik, és méreténél fogva egy, a dinókhoz hasonló méretű kihalást eredményezne vagyis az emberiség kipusztulna. A NASA azonban titokban atomrakétákat tart a világűrben, s mint kiderül, a Szovjetunió is. A hidegháború feszültségét félretéve a két nagyhatalom összefog, hogy megmentsék az emberiséget a nukleáris fegyvereikkel.
Az alapötletből viszont egy unalmas, a politikai- és az akciófilmek feszültségét teljesen nélkülöző alkotás lett. A film végén némi kis "ki éli túl" típusú csoportos meneküléssel. A forgatást azonban a színészek keményen megszenvedték, ugyanis (spoiler!) az üstököst végül eltérítik, de egy kisebb darabja pont New Yorkra esik, ahol a főhőseink támaszpontja található a föld alatt, így a nagyváros metrócsatornáiból kell kimenekülniük, mielőtt belefulladnának a vízbe és a sárba. A forgatáson - bár stúdió körülmények között forgattak - a sztárok életveszélyes állapotba kerültek a sok műsártól.