A háborúpártiaknak fontosabb a Perzsa-öböl olaja

Az iraki háborút támogató és ellenző országok gazdaságát egyaránt sújtotta a világpiaci olajárak emelkedése. Az adatok viszont azt mutatják, hogy a háborúpárti országok gazdasága sokkal jobban függ a közel-keleti olajtól, mint a háborút nem támogatóké. Összeállításunkban a támogatók és az ellenzők gazdaságát, olajszükségleteit és kereskedelmi érdekeit vizsgáltuk meg.

A francia, német, orosz és kínai gazdaság kevésbé függ a közel-keleti olajtól, mint a fent említett országok. Franciaország energiatermelésének tetemes része nukleáris erőművekből származik, Németország évek óta folyamatosan csökkenti a közel-keleti olajimportot, és egyre inkább támaszkodik az orosz olajra, Oroszország pedig jelentős olajtermelő.

Franciaország napi olajfogyasztása 2 millió hordó körülire tehető, aminek túlnyomó többsége (1,9 millió hordó) importból származik. Elsősorban Szaúd-Arábiából és Norvégiából hoznak be nyersolajat, de az Egyesült Királyság, Irak, Irán, Nigéria és Oroszország is szállít olajat Franciaországba. Franciaország komoly súlyt fektetett a nukleáris energia hasznosítására, ezáltal a világ egyik vezető atomenergia-termelőjévé és -felhasználójává vált. Nyersolajból az áram 10 százalékát állítják elő.

Németország a világ harmadik legnagyobb olajimportőr országa, napi közel 3 millió hordónyi fogyasztásával. Az elsődleges beszállító Oroszország, ahonnan az olajimport 30 százaléka származik. Az elmúlt években az OPEC-től behozott olaj mértéke csökkenő tendenciát mutatott, 26 százalékról 22 százalékra mérséklődött. Németország a fennmaradó olajszükségleteit az Egyesült Királyságból és Norvégiából szerzi be.

A Moszkvai Fesztivál olajtanker

A nyersolajexport adja az orosz kormány bevételének mintegy 25 százalékát. Számítások szerint az irányadó orosz könnyűolaj, az Ural Mediterrán hordónkénti árának 1 dolláros emelkedése közel 1 milliárd dollárnyi extra bevételt jelent Oroszország számára. A nem OPEC-tag ország olajexportjának java (86%) olyan nyugat-európai országokba irányul, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország és Spanyolország. Kínával 2001-ben írtak alá megállapodást egy olajvezeték kiépítéséről.

Kína a világ harmadik legnagyobb nyersolajfogyasztó országa, az Egyesült Államok és Japán után. 2001-ben a kőolajfogyasztás naponta közel 5 millió hordót tett ki (ami jelentős változás volt az 1999-es napi 4,3 millió hordóhoz képest), a saját olajtermelés pedig 3,3 millió hordó volt naponta. Elemzők arra számítanak, hogy a következő évtizedben Kína lehagyja Japánt, és 2020-ra eléri a napi 10,5 millió hordós fogyasztást. Emiatt Kína egyre jobban rászorul az olajbehozatalra. A legnagyobb olajbeszállítója Szaúd-Arábia, de Kína a növekvő árak miatt egyre jobban függetleníti magát a közel-keleti, illetve az OPEC-importtól, írta a Taipei Times. Kína ezért mindinkább Oroszországra és Angolára támaszkodik olajbehozatalában. Ezzel együtt a kínai olajtársaságok folyamatosan keresik az alternatív lehetőségeket: koncessziós joguk van Kazahsztánban, Venezuelában, Szudánban, Irakban, Iránban, Peruban és Azerbajdzsánban. Kína elektromos energiáját 82 százalékban nyeri kőolajból.