A háborúpártiaknak fontosabb a Perzsa-öböl olaja

Az iraki háborút támogató és ellenző országok gazdaságát egyaránt sújtotta a világpiaci olajárak emelkedése. Az adatok viszont azt mutatják, hogy a háborúpárti országok gazdasága sokkal jobban függ a közel-keleti olajtól, mint a háborút nem támogatóké. Összeállításunkban a támogatók és az ellenzők gazdaságát, olajszükségleteit és kereskedelmi érdekeit vizsgáltuk meg.

A háborút ellenző országok jelentős kereskedelmi megállapodásokat kötöttek vagy tárgyalásokat folytatnak az iraki kormányzattal. Tavaly októberben az iraki kormányzat több milliárd dolláros megállapodást kötött kínai, francia és orosz olajtársaságokkal. A Deutsche Bank elemzése szerint a megállapodások alapján kiaknázható mennyiség elérheti a napi 4,7 millió hordót, a zöldmezős befektetések összege pedig 38 milliárd dollár lehet.

A legnagyobb kapacitású eddig kiaknázatlan iraki olajmező, a mazsnúni lelőhely (12-30 milliárd hordó) hasznosítására a francia TotalFinalElf kötött megállapodást az iraki kormányzattal. 2001-ben a az amerikai szankciókat támogató franciák kivívták az iraki vezetés haragját, akik azzal fenyegetőztek, hogy az oroszoknak adnak elsőbbséget a mazsnúni lelőhelynél. Idén februárban a TotalFinalElf vezetése azt nyilatkozta, hogy továbbra is komolyan veszi szándékait a termelés megkezdésére, függetlenül attól, hogy milyen iraki kormány lesz hatalmon a közeljövőben.

Forrás: MTI

Oroszországnak jelentős érdekei fűződnek az iraki olajiparhoz: egy megállapodás keretében az orosz Lukoil aknázhatja ki a napi 1 millió hordó termelésére alkalmas nyugat-kurnai olajmezőt. A 3,7 milliárd dolláros ügyletet tavaly decemberben meglepetésszerűen semmisnek nyilvánította az iraki vezetés, azzal az indokkal, hogy Lukoil megszegte a szerződést azzal, hogy 3 év alatt nem fektette be a megállapodásba foglalt 200 millió dollárt. A végső döntést több havi tárgyalás után idén februárba hozták meg a szerződés semmissé nyilvánításával. Több másik orosz olajcég (Tatnyeft, Szojuznyeftegaz, Sztrojtranszgaz, Zarubeznyeft, Masinoimport) megállapodása viszont sértetlen maradt. Ilyen az a 2001-ben az orosz-belorusz Szlavnyefttel kötött megállapodás is, amelynek keretében a cég 52 millió dollár értékben termelhet ki nyersolajat.

A 2,5-5 milliárd hordós kapacitásúra becsült halfajai lelőhelyre több cég - köztük a kínai CNPC - is kifejezte érdeklődését.

A BP és a Shell olajipari konszernek jelezték a brit kormánynak, hogy egy esetleges iraki háború után szívesen szerepet vállalnának az iraki olajtartalékok kiaknázásában, írta a Financial Times. A brit-holland Shell tárgyalt a témáról Tony Blair kormányfő tanácsadójával, Geoffrey Norrisszal, a BP pedig arra figyelmeztette a londoni kormányt, hogy a brit cégek ne kerüljenek hátrányba az amerikaiakkal szemben az iraki olaj kiaknázásáért kialakuló harcban.

A Bush-kormányzat legalább öt amerikai társaságot (Bechtel Group Inc., Fluor Corp., Kellogg Brown and Root, Louis Berger Group Inc., Parsons Corp.) kért fel arra, hogy készítsen ajánlatot a háború utáni iraki újjáépítési munkák elvégzésére. A Wall Street Journal szerint a Kellogg Brown and Root - Dick Cheney alelnök egykori cége, a Halliburton leányvállalata - már el is nyert egy pályázatot, amelyet az iraki olajkutaknál esetlegesen keletkező tüzek eloltására írtak ki.