A lakosság megtakarítási szokásainak társadalmi okai is vannak, mondta az ING Bank vezető elemzője. A kiinduló helyzet alapvetően az volt, hogy a régi rendszerben nem volt más, mint a bankbetét, tette hozzá. A banki betétek pedig a szakértő szerint még jelenleg is magasnak mondhatók, és biztos, kockázatmentes konstrukciók. A fejlett piacokon nagyon ritka az ilyen magas betéti kamatszint. A szakértő szerint azon múlik minden, hogy mennyire kockázatérzékeny, kockázatvállaló valaki, a tőzsdei befektetésekbe vetett hit pedig többször is megingott a közelmúltban. Az elmúlt 15 évből volt öt-hat jó éve a tőzsdének: volt több tőzsdei összeomlás, például az orosz válság idején is, ez az elmúlt másfél év pedig nagyon rövid idő a bizalom megerősödéséhez, mondta Barcza György.
Az állampapírpiacon hasonló a helyzet, 2001-2002-ben éppen hogy beindult az érdeklődés, aztán jött a 2003-as év, amikor óriási veszteségek voltak, mondta az ING elemzője. "Szokás mondani, hogy elmaradott a lakosság ismerete, de végül is jól járt az elmúlt 3-4 évben, aki kockázatkerülő módon kapott 10 százalék körüli kamatot", mondta Barcza György. A szakértő szerint azonban hosszú távon egyértelműen a tőzsdei befektetések voltak a jövedelmezőbbek, bár kétségtelenül párosult ezekhez a magasabb vérnyomás is.
Horváth Zsolt szerint a magyar helyzet nem kimondottan posztkommunista országbetegség. A szakértő szerint Lengyelországban komoly lakossági részvényhányad van, és a helyi intézményi befektetés mértéke is jóval nagyobb, mint Magyarországon. Ezzel szemben a nyugati országok közül sem mindegyikre húzható rá az úgynevezett angolszász modell, a legnagyobb megtakarítási szint például Olaszországban van, mondta a tőzsde vezérigazgatója.