Sokan pedig éppen a kereslet megingathatatlan növekedését látják az olaj észveszejtő drágulásának hátterében. A finomított termékek iránti masszív igény megengedi, hogy magasabb árakat alakítsanak ki a nyersolaj világpiacán is. Kérdés, hogy meddig folyhat mindez, illetve hogy kezelhető marad-e az árkérdés. Az OPEC és a Goldman szerint akár 200 dollárig is elszaladhat az ár, de ezek inkább csak puhatolódzások - hiszen soha nem tapasztalt árfogó folyamatok zajlanak a világgazdaságban: a hitelválság, az értékpapírpiacok gyengélkedése, a dollár roggyantsága, az élelmiszerválság és az árupiaci boom összefüggő jelenségek.
Bár a jelenleg ismert készletek csak mintegy 50 évre tűnnek elegendőnek, a folyamatos kutatások és új kapacitások ezt a határt egyre távolabb tolják majd az időben. A jelenlegi magas árak pedig jókora pluszforrást biztosítanak az olajcégeknek ilyen célokra - vagyis paradox módon éppen a drágaság alapozhatja meg az olajalapú gazdaság további jövőjét. A kitermelői és finomítói kapacitáshiány mellett párhuzamosan létezik a pluszkapacitások megteremtésének motivációja is.
Az olaj mint befektetői menedék
Valószínűleg a kitermelés befagyasztására sem lett volna szükségük az olajban érdekelt OPEC-országoknak nagyobb bevételek eléréséhez, a tengerentúlról induló hitel- és pénzpiaci válság miatt ugyanis amúgy is számos kereskedő kezdett komolyabb határidős olajvásárlásokba. A dollár krónikus erőtlensége ugyanebbe az irányba terelte a befektetőket, akik az előbbiekből az olajba tették át pénzüket. Az összefüggés itt közvetlen: a dollár gyengülése az olaj drágulását okozza. A pénzpiaci bizonytalanságtól megrettenő befektetők számára az erős kereslet garantálta az olaj értékállóságát, ahogyan például az arany- és a gabonapiacon is egyre nagyobb számban jelentek meg ugyanezen okból kifolyólag. Ezekből következik, hogy a tőzsdék és a dollár árfolyamának magára találása ellenkező, árcsökkentő hatással lenne a piacra.
Számos tényező hat tehát egy időben több irányba, és jelenleg senki sem tudja igazán, mi várható a jövőben. A magas, 200 dolláros árakra vonatkozó jóslatoknak lehet önbeteljesítő céljuk is, vagyis sokszor azok beszélnek csillagászati árakról, akik befektetéseiken keresztül érdekeltek a minél nagyobb drágaságban. Tavaly, de még idén is óvatos becslések 80, 90, illetve 100 dollár körüli árakról beszéltek. A becslések egyre magasabb összegekről szólnak, és általános a vélekedés, hogy a trend rövid távon nem törik meg. Az sem világos, hogy mi foghatja vissza hosszabb távon a folyamatot: a pénzpiacok talpra állása nem biztos, hogy rögvest megállítja a ralit, hiszen a stabilan bővülő kereslet továbbra is garantálja majd a magas árszint lehetőségét a kereskedőknek és a termelőknek.
Járulékos hatások
Egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a vélemény, hogy az árak töretlen hegymenetét csak egy nagyobb keresletcsökkenés állíthatja meg. Ez azonban csak a globális gazdaság komolyabb megtorpanása esetén tételezhető fel - amire egyébként már vannak is jelek. Világszinten Amerika lassulása mellett most már a kínai infláció is ebbe az irányba mutat, de a gazdaságot nem kell a Holdról nézni ahhoz, hogy egyéb jeleket is észrevegyünk. A közlekedés, a kereskedelem, a fuvarozás költségei nőnek, ahogyan az élelmiszerekért és a közműszámlákra is egyre többet kell fizetni: mindez pedig nem csak az inflációt emeli, de kevesebb pénzt hagy egyéb célokra a fogyasztók, a befektetők és nem mellesleg az állam zsebében is.
Vagyis munkába menet hiába szállunk biciklire autó helyett, az élelmiszerárak, a számlák és az egyéb járulékos hatások miatt nem vonhatjuk ki magunkat a drágaság kellemetlen következményei alól. Abban az esetben, ha a 200 dolláros olajár realitássá válik, és az amerikai valuta árfolyama nem gyengül jelentősen, már maga az olajipar sem fog hasznot húzni a csillagászati árakból. Ugyanis ez már egyértelműen a világgazdaság energiaigényének, benzinkeresletének csökkenését, a megrendelések visszaesését idézi majd elő - vagyis kisebb piacot eredményez. "Túl gyors a drágulás" - nyilatkozta a napokban a francia Total olajóriás vezérigazgatója a Reutersnek, a Nemzetközi Energiaügynökség pedig tovább csökkentette az olajfogyasztás idei növekedésére vonatkozó várakozását. És ez az, ami miatt bízni lehet benne, hogy erre a szintre a közeljövőben mégsem jut el a fekete arany ára.