Nehezen éljük meg veszteségeinket

Sokszor nem annyira egyszerűen a befektetések, mint a tankönyvek alapján arra gondolunk. Számos tényező van ugyanis, ami a könyvekben és a valóságban eltérően működik.

Ahogyan az az Irrelevant Investor zseniális posztjából is kiderül, ha befektetésre adjuk a fejünket elvileg három fontos szabályt tart maga előtt minden befektető:

• Kockázatkerülés. Adott kockázat mellett a maximális hozamot akarjuk, adott hozam mellett pedig minél kisebb bizonytalanságra (kockázatra) vágyunk.
• Elfogulatlanság a jövővel szemben. Minden nyilvános információ birtokában vagyunk.
• Minden új befektetésünk során azt vizsgáljuk, mennyiben járul hozzá az egész portfóliónk hozamához, illetve annak kockázatát hogyan változtatja meg.

Természetesen ezek az elméletek nem állnak messze a valóságtól, ám kiejelenteni hogy minden befektető így gondolkozik, az igen erős túlzás. A befektetői magatartás ugyanis függ még egy nagyon fontos dologtól, még pedig attól, hogy hogyan viseljük el a veszteségeinket. Nos a kutatások alapján nem jól...

Tegyünk fel egy egyszerű kérdést. Vagy biztosan elveszítünk 1 millió forintot, vagy 50-50 százalékos eséllyel 0 forintot és két milliót. A valószínűség alapján teljesen mindegy, hogy melyiket választjuk, hosszú távon (ha sokszor játszanánk ezt a játékot) átlagosan 1 milliót veszítetnénk a második esetben is, csak úgy, mint az elsőnél.

Az emberi viselkedés ugyanakkor úgy működik, hogy a veszteségeket erősebben éli meg az egyén, semmint a nyereséget, vagy éppen a változatlanságot. Egyes kutatások szerint egyébként háromszoros az érzelmi hatás a veszteségeknél, mint a nyereségnél. Emiatt pedig a biztos 1 milliós veszteséget rosszabbnak gondoljuk a bizonytalan (50-50 százalékos) 2 milliónál.

Összességében tehát arra a következtetésre jutunk, hogy ebben az esetben ugyanolyan hozam (ami itt veszteség) mellett a befektetők a bizonytalanságot választanák, vagyis a fenti első számú tétel látszólag meg is dőlt. Egyszerűen a kockázat kívánatos, ha a veszteség csökkentéséről van szó.

A tőzsde világa pedig nem csak a mesés hozamokról és a nyereségekről szól, idővel a veszteségekkel is számolnunk kell. Ha pedig időről-időre az elmélet nem működik helyesen, akkor a valóságot alapvetően nem képes jól leírni.

Az Irrelevant Investor szerzője szerint pedig ez a jelenség arra is magyarázatot ad, hogy miért válik sok befektető pesszimistává pusztán az új csúcsok elérésének pillanatában. A cikk szerint ugyanis a befektetők ilyenkor arra számítanak, hogy a nagy emelkedés után komoly veszteségek jönnek majd, a veszteségtől való nagyobb félelmük miatt pedig paranoiássá válnak.

Persze ebben a cikkben T/3-ban írtunk a befektetőktől, de legyünk őszinték, ez a viselkedés valamennyiünkre jellemző. Az egyetlen, amit tehetünk ellene, hogy világos tervet (stratégiát, haditervet, kinek hogy tetszik) határozunk meg, mielőtt még pozícióba lépünk. Akkor már csak tartani kell magunkat hozzá, és nem lesz baj. Az persze tény, hogy ragaszkodni a tervhez megint nem túl egyszerű, de ez már egy másik cikk története.